Az angyal, ki vétkezett

3. Rész

Namjoon szemszöge:

Mikor megtudtam, hogy az én kisöcsémet, maga Isten döntött arról, parancsba adva neki, küldi arra a szégyenfoltra, ki behálozva emberek ártatlan lelkeinek százait teszi tönkre, akkor teljesen meg voltam rémülve.

Nem akartam, pont ezt akartam elkerülni, már épp indultam volna, hogy beszélgetésbe elegyedjek az Úrral, mikor eszembe jutott, ezt mégis hogy tehetném? Hiszen Jimin biztos nem repesne az örömtől, ha a háta mögött tárgyalnék az öreggel. Így hát próbáltam Jimin-t rábeszélni, hogy inkább engem küldjön, hogy bevégeztethessem Isten parancsát. Ám gondolhattam volna, a kis Jimin maga akart szembe szállni a nagy Jeon Jeongguk-al.

Elhagyva szobáját, még kintről hallottam, ahogy elrepül és kitudja mikor jön vissza. Szobámba lépve sóhajtottam egyet, majd nyugovóra tértem.

Írói szemszög:

Jimin sikeresen elérte a Földet, szárnyait visszahúzva nézett körbe. Mezítláb a hideg macskaköves úton, az éjszaka kellős közepén, belekezdett tervének megvalósításába. Órákig szelte az utcákat, Jeongguk illatát követve. Igen, Jimin képes volt megérezni a démonok szagát, mely oly csábító, de mégis félelmetes volt. Lábai már kezdtek fáradni, hófehér ruhája csak úgy világított a sötétségben, még a lámpa fényeinél is jobban ragyogott, de nem akarta leleplezni magát a halandók előtt, épp ezért muszáj volt sétálnia.

Amikor már kezdte volna feladni a keresést, az az illat egyre csak erősödött és egy klubb felől jött. Jimin tudta ott lesz Ő, aki a leghírhedtebb és az egyik legerősebb démon, aki valaha is betette a lábát az emberek közé, álcázva magát.

Jimin szemszöge:

Itt van, érzem Őt. Lassú léptekkel nyitok be a klubb ajtaján, de már megérzem azt a bódult és szexuális feszültségtől hemzsegő halandók illatát, akik csak arra várnak, hogy a démonok kedvük szerint használják testüket, borzalmas látvány volt, ami ott fogadott.

Beljebb lépve érzem, ahogy testük hozzám simul, miközben ez az örjítően hangos zene, majd beszakítva dobhártyámat, üvölt, de tovább megyek, nem futamodhatok meg, most nem. Hallom őket, hallom a mocskos gondolataikat, mindnek.

Mikor már épp kiértem volna a tömegből, valaki karon ragadott és elhúzott, felnéztem rá, vörösen izzó szemeibe, ami vágyat tükröztek.

- Mit keres errefelé egy angyalka, ez a hely nem neked való, várj.. Csak nem? Szórakozásra vágysz édesem? Én meg adhatom neked, amire vágysz. - Az idegen démon hozzámsimult, kapáloztam, de sokkal erősebb volt nálam, ez szép volt Jimin, de tényleg, egy hasztalan angyal vagy.

- Kérem engedjen el, nem ezért vagyok itt, egy Jeongguk nevű démont keresek, ő itt van? - Kérdeztem, bár nem voltam biztos benne, hogy ebbe a nagy zajba akármit is hallott volna.

- Ó, vagy úgy. Rendben, kövess engem. - Mondta, már nem olyan negédesen, mint az előbb, de konkrétan ő húzott maga után, alig bírtam vele tartani a lépést, kövessem mi? De így?

- Főnök, nézd csak kit adott nekünk az ég ajándékba, egy cuki kis ártatlan angyalkát. - Mondta majd, lelökött a hideg padlóra, amitől felssziszentem, ugyanis nem volt valami kellemes érzés, amilyen erővel lökött oda.

- Köszönöm Taehyung, most elmehetsz. - Mondta a másik, mire ez a Taehyung nevezetű démon, se perc alatt el is tűnt. Hangja mély volt és tekintélyt parancsoló, csak pár perc után voltam képes felnézni rá, de bárcsak ne tettem volna. Azok az igéző, vörös tűzben égő szemei megbabonáztak, és ez az illat...Testem remegett. Ő volt az, akit kerestem, Jeon Jeongguk.