Miért ilyen az élet?

Tárgyalás(1.)

Minden feltételezés nélkül az történt, hogy minden dolog rosszra fordult körülöttem. Visszaemlékem 16 éves lehetem abban a szörnyű esztendőben. Nyár volt, hallottam a madarak gyönyörű énekes hangját és az embereket, akik jól érzik magukat. A helyszínen csak páran kóriszáltak, akik éppen próbálkoztak elérni, hogy ne dőljenek jobbra-balra. Közelebb mentem a füves területen, egy sátorhoz. Valami megmondhatatlan varázslatos dolgot éreztem, bár lehet csak az volt, hogy nincs kedvem a részeg emberekhez. Mintha magához akart volna húzni. Kíváncsiságom előbb járt az eszemnél rögtön berohantam. Valami más volt, nem tudom mi, de egyszerre megszűnt körülöttem a világ. A sátor tágas volt belülről, berendezve, nem volt nagy. Kintről egyre hangosabban hallottam a tömeg zaját, tudtam, hogy ki kell mennem, még mielőtt valaki meglát, s meg nem jegyzi, hogy miért vagyok itt. El kell mennem, MOST. Erőt vettem magamon és kiléptem újra a természetbe, nem ugyanaz az emberként jöttem ki, mint aki azelőtt voltam. Nem igazán tudtam megmagyarázni a változást. Nem találtam rá semmi észszerű magyarázatot. Talán a szűk hely miatt átértékeltem az életemet.  Furcsa volt, félelmetes, de izgalmas. Megváltozott az egész világ a szememben, de ebbe a mélységesen nagy titokba nem nagyon avattam be senkit, kizárólag egy ember tudott róla, aki a legjobb barátom volt. Ő támogatott és örültem, hogy mellettem van bármi is legyen. Más vele kommunikálni ilyen téren, de néha csak arra van szükségem, hogy valakinek kiönthessem a lelkem. Elmondjam mindazt, amit érzek.