Egy történet két elveszett lélekről.
Egy kétségbeesett lányról.
És egy meggyötört szívű fiúról.
Azt mondják minden út Rómába vezet ,nos
náluk ez nem így volt .
Az ő útjuk Positanóba vezetett .
Egy elég rövid út volt,mégis élményekkel teli ,
és csod...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A nap már lemenőben volt,mikor úgy döntöttem,hogy elindulok a helyi bárba ,amiről a nagyi annyit mesélt. Azt mondta,hogy régen itt ismerkedtek meg a papival. Nagyi pultosként dolgozott,a papa meg egy megfáradt munkás volt,aki munka után nem vágyott másra ,csak egy hideg sörre.
Állítólag ahogy meglátták egymást ,egyből szerelembe estek . Mondjuk érthető,hiszen ami képet làttam,azon gyönyörű volt a nagyi,a papa meg igazán jó képű volt.
Mindig is csodáltam az ő szerelmüket. Soha nem veszekedtek,még egy rossz szavuk sem volt a másiknak. Látni lehetett ,ahogy egymásra néztek,hogy ez köztük igaz szerelem.Ők voltak számomra az élő példa,hogy a szerelem létezik.
Kiskoromban sokat olvastam könyveket,a szerelemről ,és arról,hogy mennyire de mennyire csodálatos. Hogy semmivel fel nem érő érzés,mikor az az ember akit te annyira szeret,viszont szeret. Mindig is annyira vártam egy olyan emberre,aki iránt így érzek ,és aki viszonozza is. Eddigi életem során,még sosem voltam úgy igazán szerelmes. Volt olyan ,hogy tetszett valaki,de az is nagyon hamar elmúlt.
Viszont tegnap,mikor az az arrogáns seggfej bele nézett azokkal a csokoládé színű szemeivel a szemembe ,valami megmagyarázhatatlan érzés tört rám .
Nem tudom megmagyarázni,hogy mi,de az biztos,hogy sosem éreztem még ilyet. Bár mennyire is bunkó volt az a srác,valami különleges volt benne. Egyszerűen éreztem,hogy ő nem egy átlagos fiú. Hogy ez a bunkó stílus ,csak egy álca.
A gyönyörű szemeiben volt valami.Valami borzalmas. Mintha azt sugallta volna a tekintete,"hogy segítség,valaki mentsen meg!"
Tudom,nagyon fura ,hogy ezt gondolom egy idegen srácról,aki ráadásul kicseszettül illetlen volt velem ,de egyszerűen ezt érzem. Lehet ,hogy bunkó volt velem,de úgy érzem,hogy segítenem kell neki. Meg kell fejtenem miért olyan,amilyen.
Annyira elgondolkodtam,hogy közben ide is értem az aprócska bárhoz. Ahogy felnéztem egy barna tábla volt felfüggeszte a falra,amire az volt fel írva ,hogy Amore eterno,vagyis Örök szerelem . Döbbenet ,hogy ennek a két szónak milyen nagy hatása van,és hogy mennyire igaz.
Az aranyozott kilincset lenyomtam,és beléptem a helyiségbe. Elképesztően idilli volt a hangulat .
A falak barack színűek voltak, a bútorok pedig fehérek . A bárban füstölő illata terjengett,s a sok-sok növény miatt,ami ott volt egy igazán friss kedélyt kelltett az emberben.
- Buon pomeriggio!-Köszöntöttem a fiatal nőt,aki a pultban állt.
Széles mosollyal az arcán üdvözölt engem,és kêrdezte ,hogy mit kêrek.
- Vorrei un Rossini.-Adtam le a rendelésem,és leültem egy bárszékre.
Nem is kellett sokat várnom,ugyanis a hölgy hamar kiszolgált. Miközben az italomat ittam a képeket kezdtem feltérképezni a falon .
Megannyi emlék volt megörökítve a fotókon . Mindenki mosolygott a képeken,és nevetgélt.
Egy kezet éreztem meg a hátamon,és mikor hátra fordultam egy igazán helyes fiúval találtam szembe magam.
-Szervusz szépségem! Nem láttalak még erre ,új vagy itt? -Húzta félmosolyra ajkait,és helyet foglalt mellettem.
-Öhm szia,nem igazából csak a nagyszüleimnél vagyok látogatóba.-Nevettem fel zavartan,ugyanis a fiú keze még mindig a hátamon pihent.
-Nos,ezt örömmel hallom,ugyanis ha gondolod szívesen körbe vezetlek a városban.- Mondta ,majd végre elvette a kezét hátamról,hogy inni tudjon az italából.
-Ez kedves tőled ,köszönöm ! Igazából már éppen keresni akartam is valakit,aki körbe vezet,mert egyedül nem tudtam volna mindent megnézni.
-Áhh szuper! Egyébként Federico Rossinak hívnak ! -Mutatkozott be .
Zavartan elhútztam kezem,majd a maradék Rossinimat is megittam.
-Holnap lesz egy nyárköszöntő buli a parton,amit minden évben megrendezünk,gyere el ,és bemutatom neked a barátaimat is!Este 7-kor kezdődik,és a kikötés,hogy fehêrben kell lenni -Hívott meg,majd felállt ês kifizette italát.
-Rendben ,ott leszek ! -Mosolygtam rá,majd én is felálltam,és elköszöntem tőle.
Odaadtam a hölgynek a pénzt,majd haza indultam .
Útközben viszont csak arra tudtam gondolni,hogy az a fiú,akivel tegnap találkoztam ,remélem ott lesz.
|El sem hiszem,hogy végre megíram ezt a részt! Remélem tetszeni fog nektek!!❤|
