Elítélt múltak / Jeon Jungkook ff.

7.fejezet

Jimin és Tae társasága nagyon jól esik . Sokat nevetünk , éjszaka pedig megnyugtatnak ha rémálmaim van . Mostanába éjszakánként Jungkook is benne van az álmaimban , de mindig valami horrorisztikus dolog kapcsolódik hozzá .

Ma este is ugyan olyan mint a többi . Hárman sétálunk egymás mellett , de én mégis valami rendelleneset érzek . Már megint olyan mintha figyelnének . De persze Tae és Jimin nem veszik észre , hiszen túlságosan elfoglalja őket a téma , hogy milyen egy női nemiszerv . Én csak a számat rágom , és folyamatosan fülelek . Kémlelem a bokrok és a fák mozgását , és a néha roppanó faágakat . Már szó szerint Jiminbe vagyok nyomulva annyira közel állok hozzá , de őt ez láthatóan nem zavarja . Helyette érzem ahogy nyugtatóan megfogja a kezem , de nem néz rám . Jól esik a törődése , nekem pedig pont erre van most szükségem . Elképzelem milyen lenne ha most Jungkook símogatná a kezem , nem pedig Jimin . Ah , már a gondolattól is fülig érő vigyor lepi el az arcom .

-Min vigyorogsz ennyire ?-kérdezi hirtelen Taehyung , amire egyből felkapom a fejem . Kíváncsi tekintettel fürkésznek mind a ketten , ami először kicsit zavarba hoz , de hamar kontrolálom magam .

-Semmin , csak elképzeltem milyen lenne ha most Jungkook is itt lenne .-mesélem nekik ábrándozásom , amire Jimin egyetértően bólogatni kezd .

-Az tényleg jó lenne , de most inkáb...ne akard látni .-mondja rideg hangon Jimin , amire kicsit megilyedek .

-Már miért ne ?-remeg meg hangom a félelemtől .

-Mert most nincs önmagánál . A jelenetek amik álmodban történnek azt mutatják be , hogy mi lenne ha most itt lenne . Meg akarna ölni .-meséli tovább Jimin .- Ez a honaxoknál normális . Száz évente történik nekünk amolyan "váltás" féleség , ami alatt a denevérfajunk megcserélődik egy hónapra . Ez azt jelenti , hogy például ez alatt az egy hónap alatt Taehyung nem vérszívó , hanem gyümölcsevő lenne . Ez lehet elég furcsának hangzik , de ez nálunk normális . Mint mondjuk az , hogy a szívünk csak egy percenként dobban egyet . De vannak akiknek még ritkábban dobog .-teszi szabad kezét szívére , bennem pedig fellángol egy régi emlék , amiben Jungkookal voltam . Az első éjszaka amikor együtt aludtunk . Azon az este én is nagyon megrémültem , amikor felfedeztem mennyire ritkán dobban a szívük . Viszont teste mégis veleg volt , és sugárzott belőle a melegség és a szeretet . Azon az este aludtam életemben a legjobban .

-Amúgy hogy hogy ennyire lassan dobog a szívetek ?-kérdezem mint egy négy éves az apukáját , hogy miért is kell a wc-be pisilni . Tae halkan felnevet .

-Ugyan , mi már rég halottak lennénk . Sőt , igazából már lélekben por és hamu vagyunk , de a szívünk mégsem akarja feladni . Minden egyes reggel a semmiért kelünk fel . De a szívünk egy percenként mégis dobban egyet . Nekünk a szívünk a legjobb barátunk , ezért nem adhatja fel . Minden dobbanás arra emlékeztet minket , hogy még mi is vagyunk valakik . Mégha ez nem is igaz .-hajtja le fejét , én pedig kedvesen megfogom a kezér .

-Nagyon fontos személyek vagytok , már már harcosok . A rendes halandók a helyetekben már rég feladták volna , de ti mégis harcoltok , csak azért hogy egy percenként halhassátok a szíveteket dobbanni ?-kérdezem vidám mosollyal , látva felderült arcát .

-Pontosan .-helyesel , én pedig megforgatom a szemem . Pedig ők tényleg igazi harcosok . Átvészeltem minden halálos járványt . Pestisben haltak meg az igazi szüleik , a családjukat pedig jóformán kivégezték . És kik ? Mi , akik leginkább nem érdemelnénk meg az életet . Ők megérdemelték az új esélyt , amit meg is értek . Hiszen ők maguk a kitartás .

Tudom hogy már rég volt rész , amit nagyon sajnálok . Csak most jelenleg rengeteg a tanulnivalóm , és elsősorban oda kell koncentrálnom . De persze titeket sem felejtettelek ki:-)
Nagyon köszönöm hogy megvárjátok az új részeket , és még egyszer sajnálom hogy ekkora mozsár vagyok😂
Köszönöm hogy elolvastad , hibákért pedig bocsi .❤😊