fekete folt

punto nero

borús, esős nap a mai. néhány ember irtózik ettől az időjárástól de akad még olyan aki meglátja benne a szépséget. ilyen ember volt maga min yoongi is. imádta az esőt és a velejáró illatokat, érzéseket és látványt. egész életében vidáman elmélkedett, miközben az ablakában kuporogva, takarókkal körbevéve magát egy bögre forró tea és a titkos kis füzetecskéje társaságában vizslatta a külvilágot. ahogy nézte az embereket, voltak akik az eső elől kerestek menedéket buszmegállókban, fák alatt, üzletek eresze alatt, sokan esernyő alá bújva siettek vagy nyugodt tempóban haladtak úticéljuk irányába, és végül olyanok is voltak akik vigyorogva élvezték az esőt, nem érdekelte őket, hogy csurom víz mindenük. csak önfeledten táncoltak, sürögtek-forogtak, csupán élvezték. valamiért az ilyen pillanatok megihlették őt. de a mai nap kivételesen más volt, ma az esőt figyelve nem az a kellemes érzés járta át a mellkasát hanem sokkal inkább egyfajta szomorúság. az ablakon kinézve látta azt a gyönyörű rózsaszín hajkoronát ami kissé elázva pihent a még gyönyörűbb teremtés fején. park jimin. a világ legédesebb teremtése akivel valaha yoongi találkozott. minden nap látja az utcán, ahogy a kisboltba siet vagy a könyvtárba, ahol ki se látszik a könyvek közül csak néha-néha a kis aranyos rózsaszín kobakja kikandikál. sose tudta miért tanul ennyit a fiú de csodálta a kitartását, személyszerint min yoongi utált tanulni. hálistennek már nem egyetemista. olyan boldogan fogta a diplomáját mint még soha semmit. végre végzett. végre hivatalosan is építészmérnök lett. viszont lemerte fogadni, hogy a kis eperke még egyetemista. olyan elbűvölőnek találta a fiút, egyszerűen megveszett érte.

már vagy 10 perce mered ki az ablakon, az eső már viharrá alakult, a kisbögréjéből a tea is kifogyott. annyira belefeledkezett a kinti táj szemlélgetésébe, hogy alig hallotta meg a csengőjét. furcsállva ment az ajtóhoz, fogalma sem volt vajon ki lehet az. kíváncsian lépkedett az ajtóhoz majd kitárta, hogy megfigyelhesse a váratlan vendégét de akit akkor látott, ő rá még nem állt készen. park jimin állt vele szemben teljes életnagyságban. látta már őt élőben de ilyen közelről sőt semmilyen közelségből nem látta. a 10 méter nem mondható közeli távolságnak. a kis rózsaszínke bőrig ázva figyelte nagy szemekkel a vele szemben álló menta hajút.
"szia, park jimin vagyok, bocsánat, hogy így rád törtem csak szakad kint az eső és én teljesen eláztam és..." nem tudta hogyan folytathatná kis monológját. yoongi csak nagy szemekkel nézte majd megfogta az eperke kiskacsóját és behúzta a meleg házába. gyorsan fogott egy törölközőt majd visszasietett jiminhez aki esetlenül álldogált a nappali közepén.
"gyere ide kérlek." szólt lágy hangon yoongi, ami jimint mozgásra késztette. a fiú lassan odalépkedett yoongi elé, aki kissé félve elkezdte az előtte álló haját törölni. miközben dörzsölte a nála 1 centivel alacsonyabb fiú haját, észrevette, hogy az bújik a kezei közé. ezt szörnyen aranyosnak találta de zavarban is érezte magát.
"ha felmész az emeletre a lépcsővel szembeni ajtó a fürdő menj fel fürödj meg, teljesen át vagy fagyva. majd viszek be neked ruhát."
a kicsi csak esetlenül bólintott majd feltotyogott a fürdőbe. nem sokkal utána yoongi is felment a szobájába ruhát nézni a kis rózsaszín hajúnak. talált egy szürke melegítőnadrágot és egy fehér hosszú ujjú felsőt meg természetesen egy alsót és egy zoknit.

jimin átfagyott testének nagyon jól esett a tűzforró víz, jelenleg az sem zavarta, hogy a víztől teljesen kipirosodott a teste. épp a kisboltba sietett, hogy valami ennivalót vegyen amivel jóllakhat a pocija, csak sajnos arra nem számított, hogy így fog szakadni az eső. muszáj volt a legközelebbi házba bekopognia. nem számított arra, hogy aki ajtót fog neki nyitni az az a fiú lesz akit oly sokszor látott a könyvtárban. igaz úgy tűnhetett mintha nyakig a könyvekben lett volna de ez csak álca volt, hogy ne szúrjon szemet senkinek, hogy ezt a titokzatos fiút figyeli. megszállotja volt, és őt nem zavarta ez a tény. legalább valaki elterelte a figyelmét arról, hogy milyen rossz neki otthon, hogy mindig menekül. legyen bárhol csak ne a szüleivel egy házban. a szülei nem voltak képesek elfogadni, hogy a fiúkhoz vonzódik, az apja rendszeresen verte mondván hátha sikerül kivernie belőle a ferde hajlamot. az anyja meg csak szimplán levegőnek nézte, s ez ami annyira bántotta a pici lelkét és szívét. annyiszor véget akart vetni a szenvedésének de nem tette, yoongi miatt nem tudta, hiába nem ismerte de a kisugárzása annyira elkápráztatta a rózsaszínt. szerelem volt első látásra. tudta, hogy az idősebb nem érez így de ő neki már az is megnyugvás volt, hogy volt kit szeretnie.

bár yoonginak se volt könnyű az élete. a szülei mindig dolgoztak, sose vették emberszámba, a coming outja után meg főleg nem. őt nem verték de néha azt kívánta bárcsak ütné-verné az apja addig amíg levegőt kap, addig is figyelmet szentelne rá. a min szülőknek az se tűnt fel, hogy fiuk egyik napról a másikra elhagyta a családifészket, bár akik alig vannak otthon azoknak mi tűnne fel?

yoongi halkan bekopogott a fürdőszoba ajtón és lehelyezte az ajtóba a ruhákat majd a konyhába ment táplálékot készíteni. szerette volna elkápráztatni a kis csodát de nem volt egy profi szakács szóval csak maradt az instant tésztánál. a kis jimin korgó hassal lépkedett be a konyhába, ahonnan isteni illatok szállingóztak ki. a ruhák egy picit lógtak, yoongi és jimin között egy centi volt de az utóbbi jobban szerette a picivel nagyobb ruhákat, még jiminnek dobott egy pulcsit is ami vagy két számmal nagyobb volt az eperkénél és emiatt még ebűvölőbb volt. nem sokkal ezután kész lett az étel majd yoongi megterített két személyre, fura volt számára mivel mindig egyedül étkezett, sose volt társasága. jiminnek szedett többet aki ennek láttán szomorú lett.
"na de hyung, ez így nem jó, bepofátlankodtam hozzád és még a kajád is megeszem" biggyesztette le ajkait. "semmi baj jimin, egyél csak. már az emeletről is hallottam a pocid korgását" eme kijelentésre jimin fülig pirult. majd folytatta az étkezést.

miután elfogyasztották az amúgy isteni rament yoongi neki állt mosogatni, a kicsi is segíteni akart de az idősebb nem engedte az elején, majd egy két perces toporzékolós hiszti után yoongi belement, aminek hatására jimin vidáman kezdte törölgetni a tányérokat, evőeszközöket majd a helyükre kezdte el pakolni. yoongi álla valahol a föld alatt öt méterrel lehetett, mekkora hisztit levágott a kis apróság majd két másodperc múlva mintha mi se történt volna.
yoongi inkább elkezdett megágyazni, sajnos vagy nem sajnos -részéről nem sajnos- de egy ágyban kellett aludniuk. A ház többi szobája nem éppen volt fogadóképes. jimin ezen kicsit megilletődött de végül elnyúlt a szörnyen kényelmes ágyon.
"hyung, téged hogy hívnak?" most jutott eszébe, hogy nevét nem is tudta.
"yoongi. min yoongi." a kicsi felismerte a család nevét, hisz min siwoonnak volt a legismertebb vállalata egész dél-koreában.
"apukád nagyon híres vállalatvezető, miért nem velük laksz?"
"tudod, a szüleim sose foglalkoztak velem de amikor elmondtam, hogy meleg vagyok még annyi figyelmet se kaptam. így elköltöztem, nem volt miért maradnom."
"legalább téged nem vertek meg minden nap, azért mert meleg vagy. emlékszem mindig a könyvtárba menekültem, csak ne legyek otthon."
"a könyvtárban a sok könyv között hihetetlenül csodálatos voltál. ne nézz így, mindig téged csodáltalak."
"te is gyönyörű voltál amikor az építészmérnökös könyveket bújtad. mi van? azt hiszed csak te ámuldozhattál rajtam?" nézett rá hitetlenül jimin.
"jimin, te csodálatosan elbűvölő ember vagy, bárcsak az enyém lehetnél."
"hehe, itt vagyok hyung. csak a tiéd senki másé."
nem mondták ki nyíltan, nem voltak fölösleges szavak de ez mindkettejüknek egyértelmű volt. viszont szerették egymást ennyi bőven elég volt.

mindkettejük lelkében ott volt a fekete folt amit a csalódások és bántások okoztak de mindketten tudták, hogy képesek meggyógyítani a másik lelkét és eltűntetni azt a bizonyos fekete foltot.

____________

2020.06.01.
fél évvel ezelőtt írtam ezt a részt. őszintén nem gondolkodtam azon, hogy lesz-e folytatása (ilyen egy részesnek gondoltam) de igazából arra se gondoltam, hogy én ezt valaha közzé fogom tenni. de egy nagyon kedves és aranyos lánynak megmutattam és ő arra bíztatott, hogy folytassam és nagyon tetszett neki ez a rész.
köszönöm cerasuss 🥺💜