fekete folt

pensieri

sziasztok, én casiadea vagyok és üdv újra a csatornán! XD (sajnálom, ezt nem hagyhattam ki. tudom nem fogja érteni mindenki de nem baj.)

***

egyik fele rombolni akart, dühöngeni és csak törni-zúzni, míg a másik csak nyugalmat és szeretetet találni valaki mellett. szerette volna ha valaki szeretné és hozzátartozhatna. mit számított volna neki ha nem igazi őszinte az a szeretet.

nem rég ért haza a munkából. azt hitte sokkal többet kell majd dolgoznia de tévednie kellett, szerencsésnek érezte magát, amiért viszonylag gyorsan végzett. picit kellett csak egyeztetnie a főnökével majd azután el is mehetett.
így hát mivel nem volt más dolga és egyedül is volt csak nézte az órát, ami ütemesen kattogott, újabb és újabb percek teltek el az önsanyargatás és a magány karmai közt. de ekkor hirtelen betoppant legjobb barátja. yoonginak ő volt a napfény az életében. természetesen a másik két barátjára is hasonlóan tekintet. de mégis hoseok volt az, akit a legjobban a naphoz tudott volna hasonlítani, talán a ragyogó kisugárzása miatt. de mind egyetértettek abba, hogy ahova hoseok belép, az a helyiség fénybe borul, a nap kisüt, a virágok kinyílnak és még a madarak is örömódákat csiripelnek. yoongi mindig úgy gondolta, hogy ő ennek az ellentéte. sose találta a kisugárzását ragyogónak sőt sokkal inkább nyomasztónak. ezért volt egyértelmű, hogy hoseok az ő napja. talán csak egy valaki lehetett nála fényesebb, az pedig az ő kicsi csillaga volt. irreális hogy egy csillag fényesebb mint a nap, de nála így volt, és ezt nem tartotta helytelennek.

mindenesetre hoseok mentette meg, hogy újra elkezdje boncolgatni azt a kérdést, hogy miért nem elég jó. ez már mindennapos volt neki, bár az utóbbi időkben nem nagyon volt ideje ezen gondolkodni, mivel a rózsaszín hajú fiú jelenléte ezt teljesen elfeledtette vele. addig gondtalannak és értékesnek érezte magát.
igazából yoongi nem volt rossz ember, ugyanolyan értékes és szerethető ember volt mint bárki más. az egész csak ott hibázott, hogy a szülei elhitették vele, hogy nem méltó a szeretetre, értéktelen ember és rossz. de ahelyett, hogy elmondták volna neki a miértjét inkább az egyszerűbb utat választották, ignorálták a saját gyereküket. úgy tettek mintha nem is lenne. yoongiban pedig túl nagy volt a bizonyítási kényszer, így próbálkozott elérni, hogy a szülei újra emberszámba vegyék vagy büszkék legyenek rá. túlságosan is vágyott a szeretetre és az elismerésre de senki sem hibáztathatja érte. hisz az emberek erre vágynak, hogy találjanak olyat, aki szereti őket, elismeréssel a szemében néz rájuk és minden apró hibájukat ismeri de nem veti a szemükre. de yoonginak eleve nehéz volt érvényesülnie úgy, hogy az apja egy híres vállalatvezető. siwoont is beszippantotta a gazdag emberek világa, ahol csak a külsőségek számítanak.
yoongi pedig próbálkozott, majd összetörte magát a nagy igyekvésben csakhogy bezsebeljen egy büszke pillantást az apjától. de szegény erre várhatott sőt mai napig vár rá.
szegény fiú helyzetét csak rontották ezzel. yoonginak sose volt önbizalma, az önképe is elég torz volt. ha fegyvert fogtak volna a fejéhez se mondta volna azt, hogy ő értékes. vékony jégen táncolt, egy hajszál választotta el a depressziótól de hálistennek ez nem következett be. akkoriban találkozott a három legjobb barátjával, akik mindig ott voltak neki, hogy megvigasztalják ha szomorú, megdicsérjék ha jól csinált valamit és ha kellett meg is dorgálták ha valami ostobaságot követett el. megkapta azt amire vágyott. szeretetet, törődést, figyelmet és elismerést. sokszor nehézségekbe ütközött míg egyetemre járt de ők mindvégig mellette álltak és támogatták.

mikor namjoonnal találkozott akkor még mindketten egyetemisták voltak. a fiú orvosi egyetemre járt. mindkettőjük egyeteméhez közel volt egy kis kávézó és ott találkoztak. yoongi egy sarokban eldugott asztalnál ült és az americanóját itta, miközben a kis füzetébe egy dalszöveget írt. namjoon mikor belépett látta, hogy minden asztal foglalt, már épp távozni akart, amikor meglátta a kávézó sarkának rejtekében azt az asztalt, ahol az akkor még fekete hajú fiú ült. nem akart udvariatlan lenni de nem akarta a teltház miatt törölni a szokását, hogy leül a kávézóban egy karamell macchiato társaságában miközben olvas vagy ír. így hát vette a bátorságot és megkérdezte, hogy leülhet-e. yoongi kicsit furcsállotta, hogy valaki hozzá akar leülni de bólintott. miközben namjoon várta a kávéját, folyton a vele szemben ülőt mustrálgatta, hogy mit ír ilyen bőszen aztán mintha valami égő kapcsolt volna az agyában rájött. óvatosan ugyan de rákérdezett a fiúnál mit ír és innentől kezdve megvolt mi lesz a téma, amiről beszélni fognak. yoongit boldogsággal töltötte el az, hogy talált valaki olyat, akinek hasonló az ízlése, emellett még megannyi dologban egyezett a véleményük. a két fiú eddig csak magának írt de most már volt kinek megmutatni és megbeszélni az észrevételeiket. egyikőjük se gondolta, hogy majd pont így találnak életre szóló barátot.