fekete folt

canzone

"jiminie, ébresztő!" bökdöste meg yoongi a takaró kupacot de az meg se akart mozdulni.
"rád ülök!" figyelmeztette a másikat. jimin csak előadta a diszkrét hattyú halálát majd felült az ágyban.
"hyung, már megint nem voltál mellettem. mindjárt én ülök rád!" hisztizett a kisebb.
"sajnálom, megihletődtem. na gyere dolgunk van." puszilt a tincsei közé majd kisétált a szobából. jimin vergődve felkelt majd beágyazott. nem tetszett neki ez a kelés, még yoongival akart lustálkodni. elkészült majd lement a nappaliba, végtére is yoongi tízből tizenegyszer ott van. ám mikor belépett ledöbbent a látványra, ami fogadta, a padló, az asztal s a fotelek és kanapék gyűrött papírok tömkelegének adott helyett.
"yoongs, mihez kaptál ihletet? a rendetlenséghez?" kész felfordulás volt, mintha egy hadsereg végig csörtetett volna a nappalin magukkal hozva a káosz istennőjét, ki hatalmas ramazúrit csapott majd miután befejezte művét tovább is vonult.
"mi? neeem, dalszöveghez ihletődtem meg."
"dalszöveghez?"
"igen, kiskoromtól kezdve fontos szerepet játszik az életemben a zene. ötévesen mindig azt mondtam, rapper leszek, zenéket komponálok és dalszövegeket írok, amikkel majd megváltom a világot. aztán rájöttem, hogy egy senki vagyok és így elengedtem ezt, ma már csak a hobbim, amolyan kikapcsolódás a kemény munkám után."
"hogy te milyen produktív vagy!" lehelte maga elé jimin, a szerencse ma sem az ő oldalán állt, így yoongi meghallotta majd kipirosodtak almácskái.
"csak te vagy elfogult. na gyere ide mellém." jimin bátortalanul leült a zongoraszék egyik oldalára majd a fehér és fekete billentyűket mustrálta.
"mit szeretnél mit csináljak?" kérdezte yoongi mire jimin csak hatalmas kis kutya szemekkel nézett rá.
"azt hiszem ez a nézés nem sokat segít." yoongi puszit nyomott jimin homlokára.
"jelenleg azt, hogy játssz nekem valami szart."
"mikor lettél ilyen kis morci?"
"amikor egyedül hagytál."
"akkor valami szar rendel durcis jiminnek." ezután yoongi egy random hangot leütve kezdett játszani, a másik elhűlve nézte csak. jimin még sose látta vagy hallotta a másikat zongorázni. bárki nyomja le a billentyűket ugyanaz a hang jön ki belőle de a szőke hajú tudta ha yoongi játszik az különleges. az ég és a föld beleremeg. egyetlen egy hang annyi érzést rejtett magába, hogy egy egész világegyetem képtelen lenne erre de min yoonginak ez is sima volt, mint a kisalföld. hihetetlenül nagyszerű embert teremtett isten, mert hogy yoongit nem a szél fújta össze abban is biztos volt jimin. miután a másik befejezte mosolyogva fordult az alacsonyabbikhoz.
"milyen érzés isten kedvencének lenni?" kérdezte jimin miközben ölébe ejtette a másik hatalmas mancsát. yoongi csak nagy szemekkel nézett rá miközben almácskáit megfestette az a bizonyos piros szín, ami általában a másik arcán van jelen de úgy látszik most fordult a kocka. jimin akarva-akaratlanul is de zavarba hozta az idősebbiket, de ezt ő észre se vette annyira belemerült a másik hatalmas, csodákra képes kezének simogatásába. ennek különösen hálát adott a másik, szörnyen szégyellte magát, hogy zavarba hozták, de hát min yoongi nem játszott ám akárkinek zongorán és nem is nagyon szokták dicsérni. az egyetlen, aki talán még jiminnél is jobban rajongott a fekete hajú játéka iránt, az jungkook volt. imádta amikor yoongi zongorázására kellett táncolniuk, mert szerinte yoongi jobban átérzi a zenét, mint bárki más, még a süket beethoven is elbújhatott yoongi mögött mondta mindig jungkook. az idősebb ilyenkor csak nevetve szólt a másikra, hogy ne mondjon badarságokat. de hát jungkook se tudta megállni dicséretek nélkül, nagyon felnézett a másikra.
"n-nem vagy éhes?" kérdezte yoongi, mikor azt hitte, hogy az arca már nem piros de láss csodát tévednie kellett.
"hyung minden rendben? pipacs piros az arcod. lázas vagy? nem, az ember nem lehet ilyen gyorsan lázas, egyébként sem volt semmi bajod."
"shhh, jiminie! vegyél levegőt lilul az arcod. minden a legnagyobb rendben."
"de hát piros az arcod!" sipítozott a másik.
"istenem olyan vagy, mint egy éhes csibe, hangos. csak zavarba jöttem na." fordította el a fejét.
"mi az, hogy éhes csibe? min yoongi!"
"sürgősen reggelit kell készítenem, vagy kottát eszel reggelire." jimin csak szomorúan hajtotta le a fejét, nem vette észre, hogy a másik csak viccelt és egyébként is a csibe egy aranyos kisjószág. az egyetemen bántották mindig a hangja miatt, mindig azt mondták, hogy másvilági visítás az ami kijön a torkán, pusztán irigységből.
"chim, mi a baj?"
"semmi.."
"tudom reggel egy lajhárral vagyok egyenlő minden téren de nem tudsz becsapni."
"utálod a hangom?" nézett rá szomorú szemekkel itt jött rá yoongi, hogy jimin mindent a szívére vesz és nem tud különbséget tenni az aranyos és az idegesítő között.
"chimchim, azt nem azért mondtam, a csibe egy aranyos dolog ahogy te is. és imádom a hangod, mert gyönyörű dallamos, felolvasztja a jégszívemet. egy dolgot pedig sose feledj, akármit mondok neked az sose rossz szándékból fogom tenni!" jimin csak fogta magát és, mint valami kis repülő mókus teljes testsúlyával vetődött a fekete hajúra, ki csak mosolyogva fonta karjait a vékonyka derék köré majd ahogy voltak, a szőkével az ölében megindult a konyhába.
"na gyere te kis csoda, mit szeretnél enni?"
"hmm...ennék palacsintát de borzasztóan hizlal, mert nem tudnék csak egyet enni belőle." sóhajtott drámaian jimin. "szóval csak zabkását kérek."
"rendben akkor palacsinta lesz." jelentette ki a másik és már hajította a pultra a tálat, amiben összekeveri a hozzávalókat.
"de hát mondtam, hogy hizlal."
"engem az nem érdekel, így is olyan vékony vagy, az a4-es lapom szélesebb, mint te. trutyit meg nem fogsz enni reggelire. tudod reggelizz úgy, mint egy király, a truyti meg még egy jobbágynak se lakoma." bökte meg a szőke hajú orrát. a szőke csak megadóan mosolygott. yoongi tovább dobálta a hozzávalókat a pultra.
"ha a tojást is ide dobod, én hozzád vágom!" szólt rá jimin mikor látta, hogy az idősebb azért nyúl a hűtő mélyébe. felhúzott szemöldökkel fordult meg a tengelye körül és meredt a pulton ücsörgőre, aki elég elszántan, szinte már-már eszelősen szegezte rá tekintetét.
"hihetetlen vagy." sóhajtott fel majd lehelyezte a pultra a tojásokat de azért óvatosan rácsapott a tetejére csak, hogy provokálja a másikat.
"te meg igazán agresszív vagy a konyhában. most nézd meg behorpadt a tál, oh hogy a jó ég verne beléd éket min yoongi!" puffogott a kisebbik.
"most ezt nem veszem zokon, sőt mintha csak egy kis szellő szökött volna be a zárt ablakomon és susmorgott volna valamit a fülecskémbe." jimin csak duzzogva rácsapott a másik fejére, ám ha ez nem lett volna elég a kezében egy tojás is volt. bosszúsága egy másodperc alatt eltűnt, mikor is rájött mit művelt. konkrétan széttört egy tojást annak az embernek a fején, aki a mindene volt. yoongi ezt traumaként élte meg, hogy az ő kicsi kincse egy ilyen hadműveletet hajtott végre ellene. úgy döntött csendes durci üzemmódba kapcsolt, miután letörölte a fejéről a tojást elkezdte a tálba rakni a hozzávalókat majd szépen összekutyulta míg a tészta törtfehér színű nem lett. jimin hatalmas, könnyes boci szemekkel kapaszkodott hyungja pulcsijának ujjába majd elkezdte rángatni.
"hyung...én...én sajnálom, őszintén! nem tudom mi a fene ütött belém." hangja megtört volt, eltorzult ahogy próbálta könnyeit visszanyelni, olykor sikertelenül. yoongi igyekezett a legkevesebb figyelmet sem ráfordítani, bár a másik könnyes szemei kicsit megrendítették de hamar helyre pakolta magát. nem esett jól neki ez a tojásos incidens, nem haragudott rá de azért szomorú volt, következőnek a széket vagy az asztalt találja majd hozzá vágni? vagy elébe megy a bajnak és vele fog feküdni az ágyba, amíg a kis szuszmákoló fel nem kel. igazából annyira nem esne nehezére, mert két kedvenc hobbija egy helyen van; ágyban feküdni órákig és jiminnel lenni. ma sem volt igazándiból szándékában ott hagyni a kisebbet de hát ha jön az ihlet akkor jön az ihlet. és hát mostanában jimin olyan volt, mint egy kis hisztina, nem tudta miért vagyis tudta csak nem bírta ésszel felfogni, hogy miért kell ilyen drasztikus módszerekkel tudomására adni a másiknak ezt. de tényleg egy cseppnyi neheztelés nem volt benne a másik iránt. csak akarta, hogy érezze jimin, hogy nem szabad ilyet csinálni.
elkezdte szépen kisütni a palacsintákat s fejben büszke mosollyal az arcán veregette magát vállon, amiért szép munkát végez. a palacsinták aranybarnák voltak, illatuk egyszerűen mennyei. még jimin hasa is megkordult, ahogy akaratlanul is szaglószervébe férkőzött a palacsinta kellemes illata.
yoongi tányérra rakta a palacsintákat, megkente nutellával, mert ha már eszik valamit a másik olyat egyen ami hizlal is, és yoongi feladatának érezte, hogy süssön és főzzön jiminre és ennek következtében egy pár kilót felszedjen, mert úgy vélte egy kisebb szellő akár el is fújhatná a másikat.
lehelyezte a reggelit az asztalra majd szembefordult a másikkal.
"jimin, szállj le és menj reggelizni!" a másik csak sírva rázta a fejét, hogy ő már pedig nem fog enni.
"jimin, mérges leszek!"
"már úgyis az vagy, akkor meg nem mindegy?" yoongi tanácstalanul túrt fekete hajkoronájába, majd fogott egy kést és egy villát, lerakta az asztalra, jimin azt hitte kész, a másik megunta inkább megeszi ő de aztán pillanatokon belül a másik karjaiban találta magát. yoongi leült ölében a másikkal s elkezdte kis katonákra vágni az ételt és így szándékozott a másik szájába tuszkolni ugyanis jimin továbbra is sztrájkolt. jimin szája sarka tiszta nutella volt. yoongi elkezdett közelebb hajolni jimin arcához, ki elpirosodott a másik közeledésétől s még levegőt is elfelejtett venni, yoongi ezt észlelve még közelebb hajolt, jimin ajkai elnyíltak egymástól ezt kihasználva a másik belenyomta a szájába a nutellás palacsinta falatot. jimin csak csodálkozva mammogott rajta de nem tudott haragudni a másikra mikor meglátta annak aranyos mosolyát.

a nap további részében jimin a kanapén fekve bebugyolálva hat takaróba -mert yoongi szerint nagyon lazán van öltözve- így jártam anyátokkal maratont tartott, míg yoongi épp egy dalon dolgozott. gyorsan jött neki az ihlet, így papírra is vetette, ha olykor elakadt, akkor elég volt csak ránéznie a kis burritóra és mindjárt újabb ötletek születtek a fejében.

__________

2021.03.08
születésnapom alkalmából megleptelek titeket egy résszel. nem tudom hogy álljak a részhez pozitívan de majdcsak sikerül. jimin viselkedését nézzétek el kissé hisztis mostanság.
fun fact: nem tudom hányadán áll most yoongi és jimin de komolyan, ez egy rejtély.
szép napot nektek!💗