fekete folt

disegn

reggel yoongi, mint mostanában mindig korán kelt fel. mivel úgy gondolta, hogy bőven van ideje jimin ébredéséig addig leül az asztala elé és a minap elkezdett tervrajzot folytatja. kissé bonyolultnak találta az ügyfelek elképzelését de igyekezett a legjobbat nyújtani nekik, elvégre a munkájával magát és a főnökét is minősíti, na meg hát min yoongi mindig a tökéletesre törekszik, ahogy jin mondaná. előbb a halál, minthogy valamilyen munkájában egy mikrométernyi hibát észleljen valaki.
a tervrajznak egy két emeletes házat kell ábrázolnia, az alsó szinten ahol a terasz lesz ott hatalmas üvegfal fog díszelegni. az ajtók nyílását is figyelnie kell, nem szabad egyik helyen befelé, másik helyen meg kifelé nyílnia, a tartógerendákat néhány helyen úgy kell lerajzolnia, hogy az majd az építészeket ne zavarja meg.
a körző, a ceruza, a radír és a vonalzók csak úgy váltakoztak a kezében. yoongi gyorsan dolgozott de alaposan és precízen. az ügyfeleknek se volt még eddig panaszuk vele.
épp az egyik fal tervbeli felépítésén gondolkodott, amikor apró hangokat hallott, kissé hátrafordult, hogy lássa jimin jön az emeletről. ahogy jimin apró talpai a kővel találkoztak ezzel tappogó hangokat eredményezve yoongi menten elmosolyodott. a világ legaranyosabb látványát nyújtotta egy álmos jimin. egy sima jimin is aranyos látvány volt de az álmos jimin az teljesen más. olyankor földöntúlian szép volt. mikor jimin észrevette, hogy hol van yoongi felé kezdett futni s bele is fészkelte magát yoongi ölébe.
"nem voltál ott, amikor felkeltem. kicsit megijedtem."
"jiminie, sose vagyok ott amikor felkelsz."
"jó de ez más volt. most rosszat álmodtam."
válaszul yoongi csak megsimogatta a rózsaszín buksit. imádta a rózsaszín színt de csak mert jiminen volt.
"mit csinálsz?" dugta oda a fejét a laphoz.
"rajzolom a tervet."
"hogy kell tervet rajzolni?" jimin hatalmas barna szemeivel nézett yoongira, yoongi csak fogta volna és agyon ölelgetné ha nem lenne jelenleg is az ölében. jimin nem nagyon értett ahhoz, hogy mit csinál egy építészmérnök, tudta, hogy van egy bizonyos ferde asztaluk meg rajzolnak de a tudása itt ki is fújt.
"add a kezed." ezzel yoongi kinyújtotta a kezét és várta, hogy a fiatalabb belehelyezze sokkal kisebb mancsát az övébe. imádta a másik kezét fogni, jimin keze apró volt és puha, mint a selyem.
a kisebb mindenféle hezitálás nélkül helyezte a másik kezébe a sajátját. az övénél nagyobb, férfiasabb kéz hatalmas nagy biztonságérzetet nyújtott neki ahogy körbe ölelte az ő baba kezét. meg hát yoongi most akarta bevezetni az építészmérnökök rejtélyes világába még szép, hogy nem váratja a másikat tekintve, hogy az idősebb a saját idejéből vesz el és egy ilyen szerencsétlenre pazarolja mint amilyen jimin.
"ha valóban létezik isten, akkor esküszöm rá megcsaplak ha ilyeneket gondolsz magadról."
"te-te ho-honnan? mi vagy te min yoongi?"
"hercegnő. egyébként elég volt az arcodon levő fintorra ránézni, hogy tudjam min jár az eszed."
"és miből gondoltad, hogy magamról gondolok rosszat?"
"jimin.... ismerlek. te vagy a világ legaranyosabb, legkedvesebb és legjószívűbb embere, viszont az önkritikád pocsék most még finoman is fogalmaztam és csak saját magaddal vagy ilyen negatív." jimin tátogva forgatta a fejét közben okot keresett, amivel megcáfolhatja yoongi előbbi mondatát de rá kellett jönnie, a másiknak igaza volt, valóban ő önmaga legnagyobb ellensége, a jimin utáló klub elnöke. de azzal se ért egyet, hogy ő leg leg. egyáltalán nem gondolja magát aranyosnak, kedvesnek és jószívűnek.
"huh, igazad van, csak azon gondolkodtam, hogy egy ilyenre pazarlod az időd ahelyett, hogy befejeznéd a munkád."
"öhm...elnézést de egy milyenre? egy gyönyörű, imádnivaló, kedves srácra, aki az egész világot megérdemelné? hm, ha a munkám helyezném előre akkor kérvényeztethetném a világ legnagyobb barmának járó címet. hidd el, tuti megnyerném." vigyorgott fel jiminre, aki csak nevetni tudott az idősebb kedvességén. el se tudta képzelni, hogy lehet valaki ilyen csodálatos.

"na kezdjük ezt az oktatást. nem vagyok jó tanár ezért nem tudom, hogy fog sikerülni de igyekszem."

így hát ketten mondhatni szépen rajzoltak a vörösréz fényű kandalló mellett míg minden külső tényezőt kizártak. csak magukkal és az asztallapon készülő tervvel foglalkoztak.
yoongi sokat kacagott jimin olykori bénázásain, yoongi adta az instrukciókat jiminnek mit hogy csináljon de nem minden sikerült mérnöki pontossággal. még amikor yoongi irányította jimin kezét akkor is olyan görbe vonalat húzott, hogy azt nem bírta megállni az idősebb az eddigieknél is hangosabban kezdett el kacagni. természetesen jiminnek ez nem tetszett, kis almácskái pirosak lettek a szégyentől és még a lélektükrei is bekönnyesedtek, felállt yoongi öléből de nem jutott messzire, mert amint észrevette az idősebb, hogy hirtelen nem melegíti semmi a combjait felnézett és látta a szökni készülőt és hogy ezt megakadályozza elkapta a vékonyka csuklót majd azzal a lendülettel vissza is érkezett jimin a kiindulópontjához. nem nézett yoongira, nem mert, ahhoz túlságosan is szégyellte magát.
"jiminie." suttogta a szőke majd felemelte a kis arcot, meghökkent, hogy a másiknak piros az arca emellett pedig még könnyei is folynak. yoongi a tőle telhető leggyengédebben igyekezett letörölni a hívatlan vendégeket, majd simogatta és puszilgatta a másikat aki csak hüppögött kezecskéit nézve. yoongi olyan gyengéd volt vele, szinte biztos volt benne, hogy barátai meglepődnének gyengédségén mivel állításuk szerint de főképp hoseok szerint yoongi olyan gyengéd, mint egy elefánt.

várt pár percet majd újra felemelte a kiskobakot.
"chimchim, most már elmondod mi a baj?"
"elrontottam." suttogta halkan a másik.
"mégis micsodát?" yoonginak tényleg fogalma se volt mi állhat a másik hirtelen hangulatváltozásának hátterében.
"a...a tervrajzot. most biztos csalódott vagy. pedig én annyira akartam, nem akartam, hogy ilyen bénának láss!" emelte fel a fejét majd yoongi szemeibe nézett, ő csak sokkoltan emésztette az előbb hallottakat, majd szeretetteljesen elmosolyodott, nem is jimin lenne ha valamit nem akarna tökéletesen csinálni.
"chimchim, nagyon ügyes voltál!"
"de hát elbénáskodtam az egészet." nézett rá felfújt arccal, yoongi csak két ujjával összenyomta. így jimin ajkai közül kiszaladt a levegő egy pukkanással karöltve.
"csak hogy tudd, én se tudtam az elején rendesen csinálni. nem úgy volt az, hogy megszülettem sírtam egy sort majd húztam a vonalakat, amiből egy luxus villa tervrajza lett. szerinted miért jártam egyetemre? nem azért töltöttem ott öt évet, hogy lógassam a lábam, keményen megszenvedtem az egyenes vonalért. a te görbe egyeneseddel sincs semmi baj, majd mindjárt előveszem hozzá a matematikát is nehogy azt hidd csak rajzolgatni kell." mondta yoongi majd mosolyogva látta, hogy jimin szája is felfelé kunkorodik de biztos ami biztos megcsikizte a nyakát is, persze mindezt csak azért, hogy jimin boldog legyen, cseppet sem azért hogy halja azt az édes nevetést ami a másik torkából szokott felszakadni.

"szökni meg ne szökj, maradj csak itt és melegítsd a combomat. fázom."
"de hisz ég a tűz."
"de te melegebb vagy, mint a tűz."
"hé, nem ér az identitásommal viccelődni!"
"mi?"
"mi?"
"én úgy értettem, azzal, hogy itt ülsz és ölelhetlek sokkal jobban melegen tart, mint a tűz." bújtatta fejét jimin nyakhajlatába. jimin ajkai csak 'o' alakot formáltak. ma kissé nyűgösen és hiperérzékenyen kelt, hozzájárulhatott ehhez az, hogy amikor kinyitotta a szemeit nem yoongi meztelen mellkasával találkozott hanem a gyűrött takarójával.

de yoongi karjai közt megnyugodni látszott.
"megnyugodtál?"
"uhum"
"na akkor reggeli és kezdődhet a nap!" yoongi megpróbált felkelni hogy reggelivel szolgálhasson jiminnek de az ölében fészkelő nem volt ezzel ugyanígy, kapaszkodott yoongiba mintha az élete múlna rajta.
"hát jó, mindenképp elviszlek reggelizni a konyhába." majd felkapta és vitte is magával ahogy mondta. yoongi nem szokott üres szavakkal fenyegetőzni, amit ő mond azt halálosan komolyan is gondolja.
jimin nyavalyogva foglalt helyet az egyik széken, szívesebben maradt volna yoongi ölében de az most nem volt opció. kapott tojásrántottát virsli polipokkal majd yoongi két szendvicset, vizet és kávét is készített neki, amit aztán szépen a táskájába pakolt.
"hyung nem vagyok már alsós."
"shh, csak fogadd el a törődést és egyél utána készülj el. elviszlek."
"de taehyungékkal azt beszéltem velük megyek."
"hmm...mivel nem fogom hagyni, hogy elmenj nélkülem, mert hiányozni fogsz ezért elvisszük őket is. beszélj velük."
ezután jimin értesítette taehyungot vagyis jungkookot, mert taehyung épp yeontannal vívott harcot, hogy a kerítéssel körbevett helyén maradjon míg ők egyetemen vannak, ezért megkérte párját, hogy vegye fel a telefonját.

jimin bepattant az anyósülésre mellette yoongi elindította a járműt és útnak indultak taehyungék apartmanjához. a kocsiban halkan szólt a zene jimin dúdolgatott és olykor-olykor énekelt is de csak óvatosan, nem akarta, hogy a másik meghallja a hangját viszont minden igyekezett hiába ugyanis yoongi hallotta azt a tündéri hangot és ha lehet még jobban szerelmes lett a mellette ülőbe.
már ki is találta, hogy el kell érnie, hogy jimin elénekelje neki egy dalát.

mikor taehyungékhoz értek, ők már az épület előtt vártak, látszott taehyungon, hogy szíve szerint sikítva kérdezné legjobb barátját, hogy ezt mire vélje de a józan esze vagyis jungkook ebben meggátolta. bevonszolta a kocsi hátsó ülésére majd ölelgette, a haját simogatta és énekelt neki, hogy csendben maradjon. ha úgy vesszük hatásos volt mert csak azután kezdett faggatózásba miután kiszálltak a kocsiból.

_____________

2020. 11. 09.
visszatértem de jelentem ma el is tűnök. van egy rész, ahol azt írtam yoongi meztelen mellkasa stb. itt nem történt semmi olyan amire pár ember gondol, szimplán yoongi szeret póló nélkül aludni.
remélem nem lett túl vontatott és csak én érzem annak.