Két nappal később
Keith szemszöge:
-Nyugszik! NYUGSZIK! - tartom a kezemben az ötéves kinézetű, hiperaktívan kapálozó és hablatyoló fiamat- JACK SIESS! - kiáltotam páromnak,aki Levinek való reggeli kakaóját készítette.
-TARTS KI MÉG,KEITH! - ordít vissza.
Fogamat össze szorítva tűrtem,ahogy a kisfiam az alkaromat harapdálta,a szabadulás reményébe, a kicsit hiányos tejfogaival.
Bírnom kell,mert ha leteszem ezt a kis aranyosnak már nem mondható izét, annak a bútorok és az éppen a földszinten tartozkodók látják,majd kárát.
Képes arra,hogy bármit és bárkit megrágcsáljon az anyján,Jack-an kívül. Igen,a fiam ennyire szeret....engem is sokszor megharapott.
Ekkor ért be a bohóc,aki azonnal a segítségemre sietett.
-Nézd,csak kicsim mi van nálam? Kakaó! Kérsz? - a kisördög megbabonázva nézte a kis műanyag csumisüveget,majd kikapva az anyja kezépől elkezdte csendben szopizni.
-Most....akkor letehettem? - néztem szerelmemre.
-Tedd a kanapéra.- mosolygott rám fáradtan.
A biztonság kedvéért még bekapcsoltam neki a mesecsatornát,hogy zombuljon egy kicsit.
-Jól vagy? - kérdezte aggódóan megharapdált alkaromra simítva Jack.
-Ez semmi...hányszor harapott meg? Legalább szászor ezen a héten....és még csak kedd van. - mosolyogtam rá.
-Igazi Wonder Father vagy! - pipiskedett fel egy csókért,amit meg is adtam neki lehajolva.
Ajkaink lágyan simultak össze, szerelmem lassan átkarolta a nyakam és közelebb húzott magához. Vékony derekára simítva emeltem feljebb.
-BAZDMEG KEITH! A FIAD MEGINT MEGHARAPOT! - ordított Carlos,mire nagyokat pislogva váltunk el Jackkel.
Lenéztünk a kanapéra,ahol a fiunk hűlt helyét találtuk.
-Hozzom a zsákot! - motyogtam.
-Én a sütit. - felelte párom,mire siettve szétváltunk és keresni kezdtük a cuccokat a "Hogyan fogd el fiadat?" hadművelethez.
Délre el is kaptuk a kisfiunkat,majd szépen ráeresztettük a hideg vizet a tusulóban,mire szerencsére, lejjebb nyugodott.
-Bocsi,apa....- szipogta dideregve,
mikor az ölembe ültettve törölközővel kezdtem a megtörölni kicsinke testét.
-Levi...tudom,hogy nem szereted, ha le hideg zuhanyozunk,de ha megharapod a családtagjaid,akkor sajnos ez lesz a büntid! - morogtam fölé magasodva,mire még jobban remegni és szipogni kezdett.
Törülközőstűl magamhoz öleltem,mire kicsit nyugodtabb lett.
-Nagyon szeretlek fiam! -nyomtam egy puszit vizes hajába - És anyád is nagyon szeret. Ugye,drágám? - néztem fél a bohócra.
-Igen, ti ketten vagytok nekem a legfontosabbak a világon! - puszilt Levi orrára, mire az kuncogni kezdett,majd hozzám hajolva nyomott egy gyors csókot.
****
Splendorman szemszöge:
Se Starlii,se Venus...se a lányaim nicsenek itthon....így csak a még erősebb lett a magányérzetem.
Ohh,Ghost...mi lehett vele? Remélem Zalgo jól bánik vele.
Szerintem túl sok alkoholt ittam,mert egyre jobban álmosabb lettem.
Fejem oldara billenve,lehunytam a szemeim.
Nem tudom meddig aludhattam,de valaki óvatosan elkezdte az arcomat simogatni. Mikor kinyitottam a szemeim elöszőr azt hittem,hoyg Ruby az,de mikor kitisztult a látásom...a szívem,mint vonat kezdett el dübörögni.
-Te....hogy kerülsz ide?! - nyögtem döbbenetembe,majd gyorsan megnézte a söröm,hogy nem járt-e le,és ettől haluzok.
-Nem is örülsz nekem? -mosolygott el.
-Uramisten...GHOST!- bőgtem el magam.
-Jaj,istenem,de aranyos vagy! - sírta el magát egyetlen szerelmem,majd egymás karjaiba bújva kezdtünk el sírni.
Bocsi,hogy ilyen rövid lett...
Nincs sok ihlettem mostanság!😥
De remélem tetszett!
