El sem hiszem,hogy sikerült a varázslat! Splendorman puszikkal lepte el az arcom és a nyakam,mire muszáj volt fel kuncognom. -Hogy sikerült neked ide jönnöd? - kérdezte ámúlva. -Ennek a segítségével!- mutattam neg neki a nyakláncom.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-De nem azt írtad,hogy nem tudsz átjönni azért, mert Zalgo elvett feleségül? - motyogta. -Önmagamtól még a várból sem tudtam volna eljönni,de az egyik szolgám rájött,hogy nem szerelemből mentem hozzá a királyához és mivel ő is csak így tud találkozni párjával így készített nekem a saját varázsnyakláncához hasonló darabot. Ezt hordom most! - nyomtam egy puszit az ajkaira. -Akkor itt maradhatsz velem és a lányainkkal? - kérdezte felélénkülve,mire majd megszakadt a szívem.
Biztos megutál,ha elmondom neki,hogy szültem egy fiút annak a démonnak. Igaz,Zalgot szívesen ott hagynám a fenébe,de Bladet nem akarom...hiába az utálatom, az anyai ösztöneim erősebbek.
-Splendorman...ne mondj semmit csak hallgas végig...- suttogtam.
Szerelmem csendben nézett rám,betartva kérésem.
-Mivel Zalgo...a démonvilág királya...és én a királynője....szülnöm kellett egy trónörököst...van egy fiam...a neve Blade...- Splendor mosolya leolvadt az arcáról,de nem mondott semmit. -Nagyon,de nagyon szeretlek és a lányainkat is,de...nem hagyhatom a fiamat anya nélkül...Remélem megérted...- suttogtam. -Megértem,ne félj....de amikor van szabad idő,akkor kérlek,gyere hozzánk,de ami legfontosabb...hozzám térj vissza! - suttogta az ajkaimra. -A szívem mindig megfogja találni a tiedet,szerelmem! - illesztettem össze szánkat.
Erre a csókra vágytam! Erre az édes,vattacukros és szerelmes csókra.
Ám hirtelen a nyakláncom pirosan kezdett el villogni. -Ne...vissza kell mennem! - néztem fel rémülten szerelmemre. -Siess a fiadhoz! Remélem,minnél hamarabb találkozunk! - nyomott egy gyors puszit az ajkaimra - Szeretlek! -Én is szeretlek téged! - mondtam, majd aktiváltam a követ.
A láttásom elhomályosodott....éreztem,hogy zuhanok...
****
Az hálószobám... fekete és bordó vörös festésű falak,hatalmas,fekete huzatú,francia ágy. A plafont bámulva szomorúan sóhajtottam egy nagyot.
Hirtelen nyílt a szobaajtó. -Mami! Mami! Apa mondta,hogy szóljak...Kész a vacsi! - pattant az ágyamra kicsi fekete bőrű és hajú,vörös szemű kisfiam,Blade. -Mindjárt megyek,csak átöltözöm! Megvársz kicsim? - kérdeztem mosolyogva,mire a kis lurkó hevesen bólogattva huppant le az ágyamra.
A gardóbba belépve, kivalásztottam egy nem annyira szoros,de attól még királynős ruhát,plusz egy kis tiarát.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Bladdel kézen fogva lépttem be,a bazi nagy étkezőbe. -Szia,apa! Nézd csak milyen csinos a mami!- tapsikolt a kisfiam. -Szép estét Zalgo! - puklediztem egyett. -Igazad,van fiam...anyád nagyon szép, ma este! - mért végig férjem.
Ajaj,ismerem ezt a nézést! Úgy látszik ma éjjel nem igazám fogok aludni...
A vacsora csendben lement...nem mertem megszólalni,mert ha olyat mondok,amit nem kellene, ez a perverz képes és a durva szex előtt még meg is büntett.
****
Fiamat betakargatva, majd a homlokát simogattva, énekeltem neki.
~Túl az ábránd mezsgyéjén, Zúg egy folyó észak peremén, Múltad rejtő hullámán, Mi ringat álmod hűs szárnyán.
Drága kincsét úgy tárdd fel, Mint egy kagylót emlékgyöngyökkel, Szomjas lelked választ vár, Ki nem vigyáz, az pórul jár.
Oly lágyan hív igéző jel, Varázs és dal, mely hozzád száll. De bátor lelked vértezdd fel, Erő kell, hogy tükrét lásd.
Túl az ábránd mezsgyején, Lelsz egy anyát álmok szigetén, Zúg az ősi hullámár, A közös múlt ott bujkál tán.
Miután szuszogva aludt,betakartam és a homlokára nyomva egy puszit,lekapcsoltam a lámpát.
****
Ahogy háló ingben szedtem ki a hajamból a tiarát tartó csatokat,megérzettem férjem kezeit az oldalom. -Szia,egyetlenem...-suttogta a nyakamba,majd apró és nedves csókokkal hintette be,mire akaratlanul,de halkan felsóhajtottam. -Mit szeretnél? - kérdeztem,pedig pontosan tudtam,mit akar. -Hogy mit szeretnék? Hmm? Ezt a szépséget,aki itt üll előttem.- szívott egyett a nyakamon,mire fenyögtem.
