OneShots

Az új világ

Ezt még annó egy pályázatra írtam, adott volt a téma -a járvány-, és minden egyes helyiség, ami meg van benne említve, a cselekményszál viszont az én fejemből pattant ki. Őszintén szólva kicsit bánom, hogy nem folytattam ezt, még ha nem is értem el vele helyezést, mert egész jó kis sztorit lehetne belőle kihozni. Kár, hogy kb. semmire nem emlékszem abból, hogy hova is akartam kilyukadni ezzel a fejezetvéggel, és hogy mit akartam belőle kihozni, különben talán rászánnám magam a folytatásra :D

Ha valaki huszonnyolc évet él egy borzalmas, halálsikolyoktól visszhangzó világban, akkor elképzelhetetlennek tartja, hogy a mai valójukban létező helyek egykor teljesen másmilyenek voltak. Akárhányszor körbenézek a teljes egészében megváltozott területeken, szerte az egész világon, hihetetlennek tartom, hogy ez a lehangoló sivárság egy időben gyönyörűen zöldellett a növényektől, hemzsegett az állatoktól, tele volt vízzel és élelemmel. Lassanként kezdem hazugságnak hinni azokat a térképeket, leírásokat, festett tájképeket, amelyeket a vatikáni könyvtárban láttam. Papnőként a világ minden táját bejártam már, az életkoromhoz képest elég rövid idő alatt, hogy minél több információt gyűjtsek a lehető legtöbb létező lényről és változásokról, amiket az a katasztrófa okozott, amit mi csak Törésnek nevezünk.
A nevem Arryn, Sina papnőjeként neveltek fel Sztambul Menedékében, és egész életemben arra ösztökéltek, hogy az erőmet csak is önvédelem, valamint adatgyűjtés céljából használjam. A hozzám hasonlóak varázserővel rendelkeznek, képesek az alkímiára, valamint a létező összes nyelvjárást beszélik. Velünk senki élőnek nincs oka haragban lenni, tisztelik és óvják Sina kiválasztottjait, épp emiatt állt módomban körbeutazni a földet, és információkat szerezni. Egyetlen embersokaságtól kell tartanunk az élőholtakon kívül, akik emberséget nem érezve irántunk, könyörtelenül lemészárolnának minket, ha módjukban állna. Hivatottak vagyunk mágiát használni, ezt ajándékozta nekünk az Istennő, ezért gyűlölnek minket oly nagyon az ibériai földet megszálló Mágiatagadó Inkvizíció tagjai. Ők a mágiát, mint egy isteni próbatételként értelmezik, miszerint a használójuk megbukik a próbán, amiért természetfeletti erőt használva hatalomra akart törni, Isten ezért megbünteti őket árulásukért. Eme apropó miatt volt nehéz bejutnom még álcában is az ibériai területekre, valamint megbízható segítséget találni, aki elbújtat, és mindent elmond, amit tud az itt lévő élőkről és holtakról. Folyamatos éberséget kellett tanúsítanom, hiszen nem tudhattam, hogy éppen ki fog átverni, hogy aztán átadhasson az ellenlábasaimnak, akik nem a mágiahasználók vendégszeretetéről voltak híresek. Hasonló volt a helyzet az Erdély-Balkán területeken, habár sokkal enyhébb körülmények között. A vámpírurak semmilyen tekintetben nem vallásosak, semmiféle istenségben nem hisznek, és teljesen jogosan teszik. A vámpírok örök élettel rendelkeznek, csak abban hisznek, amit láttak valaha a saját szemükkel, vagy amit a felmenőik mondtak nekik. Épp ezért teljesen közömbösen viselkednek a magamfajtákkal, habár információkat nem szívesen adtak volna ki magukról, de szerencsére a szolgálóik sokkal bőbeszédűbbek voltak.
Az elsődleges tudnivaló ezzel a világgal kapcsolatban az, hogy minden egyes lénynek van egy csak rá jellemző, külső ismertetőjegye, kivéve az egyszerű embereket. A varázslók szeme a képességük igénybevételekor halványan ragyogni kezd. Sina kiválasztottjainak ezen kívül a hosszú, hollófekete hajzuhatag bal oldalán egy ezüstfehér hajtincs nő, aminek helye még a fejünk bőrén, s alatta a csonton is látható. Az alkimisták jobb kézfején található egy csillagba rajzolt kígyóforma, ami egy soha be nem gyógyuló seb: alkímia használatakor vérezni kezd. A Német Fejedelemség farkasembereinek éles fogaik vannak. A skandináviai medvék hosszú karmokkal és barna, bundaszerű hajkoronával rendelkeznek. A Fez-környéki hiénaemberek sötét foltok találhatók a hátukon. A közép-európai nomádoknak csak a fejük egyik oldalán nő hajuk, a Kanton lakói pedig feltűnően kistermetűek. A vatikáni jezsuiták kopasz homlokukon egy kék kört viselnek, az aztékok és az inkák testfestésekkel borítják be magukat, a nekromanták teljes fekete szemmel rendelkeznek. Az egyiptomi fáraó és követői aranyszínű karpereceket viselnek, a vámpírurak és szolgálóiknak haja hófehéren nő, szemfogaik élesek, a tündérnépeket pedig halvány, fehér színű aura veszi körül.