OneShots

Lost Fight (Namjoon)

Ismét egy OS versenyre készült, amiről a kihirdetésén kívül semmilyen infót nem kaptam, szóval fogalmam sincs a végkimenetelről :D Hogy ne vesszen kárba, még ha csak egy összecsapott akármi is, itt van ^^

Jelszó: Taurus

Kategória: Idézet szava

Cím: Lost fight
Páros: (BTS) Namjoon X Reader
Idézet: "A vágyat könnyen le lehet küzdeni, főleg, ha csak testi vonzalmon alapul. A szív ellen harcba szállni már sokkal nehezebb feladat"
-Colleen Hoover

2018, január 26. Életem legszörnyűbb napja. Pontosan öt hónap telt el azóta. Öt hónap. Huszonegy hét. Százötvenkét nap. Háromezer-hatszáznegyvennyolc óra. Kétszáztizennyolcezer-nyolcszáznyolcvan perc. Tizenhárommillió-százharminckétezer-nyolcszáz másodperc. Ennyi ideje ment tönkre az életem.

"Sajnálom, hogy idol vagyok."

Ahogy meghallottam óceán mély hangját visszhangozni a fejemben, idegesen az ágyam mellett lévő bőröndbe rúgtam.

- Engem ez nem érdekel, te idióta! - motyogtam feldúltan, bár nem volt kinek, így csak válasz nélkül lógott a levegőben a kijelentésem.

Egy sóhajtás után úgy döntöttem, hogy bár nem a legjobb ötlet, de levegőzök egy kicsit az utcán. Majd gyorsan felszállok a buszra, hogy ne kelljen annyit a belváros tömegében lennem.

Kiérve az utcára mondhatnám, hogy megcsapott a friss levegő illata, de azzal nagyot hazudnék. Nyár van, mindenki épp úton van valahova, hogy ne kelljen a meleg lakásban poshadnia, helyette kint az utcán poshadjon.

Semmi bajom az emberekkel. De tényleg. Igaz, van egy kis tömeg iszonyom, ami inkább mondható már fóbiának, de azon kívül nem utálom őket. Csak... Néha nehéz velük, főleg ha külföldiként vagy Koreában. Sokan ezt nehezen kezelik, és az ilyen emberek többnyire lenéznek, vagy épp bunkók velem, például nem engednek fel a buszra, de furcsálló tekinteteket szinte mindenkitől kapok.

Mindezek ellenére én imádom Koreát. Miért is lenne okom utálni? Minden más országban vannak ilyen emberek, ráadásul itt sem mindenki bunkó, rengeteg barátot szereztem ez alatt az egy év alatt, sőt, még a szerelem is rám talált. Bár ne tette volna...

A buszmegállóba érve az fogadott, amit pont el akartam kerülni. Tudhattam volna, hogy ez lehetetlen, hisz a csapból is a banda folyik, de azért reménykedtem, hogy életemben először megáld a sors egy csipetnyi szerencsével. Hát nem igazán, helyette viszont egy életnagyságú poszterrel mutatta fel nekem a középső ujját, miközben a másik kezével még pofon is vágott. Persze, hogy mindenhol őt látom, habár sosem személyesen. Comeback így, turné úgy... De mit ér ekkora hírnév, ha ehhez kapcsolatoknak kell szétszakadniuk? Ezt sose fogom tudni megérteni.

A poszteren lévő fiú szemébe néztem. Istenem, pont ott voltam ezen a fotózáson...

"- RM szivi, most csak mély tekintettel a kamerába kell nézned! - utasította a fényképész azon a felettébb érdekes hangján. Párom szeme mintha kicsit tikkelt volna a megszólítástól, amit én alig bírtam ki röhögés nélkül. Hát igen, erősen elképzelhetőnek tartjuk a fiúkkal, hogy a drága művész úr aurája olyan szintű melegséget áraszt, hogy már lassan naptejet kell, hogy magamra kenjek körülötte. - Nem jó, nem jó! Bogaram, hát hol van az tekintet, amitől lázba jönnek az emberek?

- Kérdezze a barátnőjét! - kiáltotta be oldalról Jimin, hatalmas húúú-zások közepette.

- Te nem csak szexi vagy, hanem okos is, csillagom! - tapsikolt a fotós Jimin felé, -akit mintha kirázta volna a hideg- majd felém fordult. - Mucika, idejönnél kicsit segíteni? - egy bólintás után odaszökdécseltem hozzá. - Ne aggódj szépségem, nem nehéz dolog, meg fogod tudni csinálni. Annyi az egész, hogy itt kell állnod, és a lehető legszenvedélyesebb tekinteteddel a félisten barátocskád szemébe kell nézned, hogy nagyjából úgy nézzen a kamerába, mintha le akarna vetkőztetni mindenkit. Menni fog? - karolta át a vállam mondandója végén, én pedig sunyi mosolyogva helyeseltem.