KING

1.RÉSZ

King

NEM SOKKAL AZUTÁN, HOGY KIENGEDTEK A BÖRTÖNBŐL, egy
cicust rajzoltam egy cicusra. Az állatot egy nő testére.
Egy cuncit a puncijára.
Kurva vicces.
Az összetákolt tetoválószalonom falai vibráltak a
szabadulásom tiszteletére rendezett földszinti buliból felszűrődő
zene ritmusára. Az ajtó úgy rázkódott, mintha valaki ütemesen
be akarta volna törni. A falakat a padlótól a mennyezetig
graffitik és poszterek borították, ami az egész helyiségnek hamis
csillogást kölcsönzött.
Az asztalon fekvő alacsony, sötét hajú cafka úgy nyöszörgött,
mint aki teljesen be van indulva. Biztos, hogy be van állva, mert
egy közvetlenül a pina fölé készített tetoválás kurva fájdalmas
lehet.
Régebben teljesen bele tudtam feledkezni a munkába, életem
egyetlen olyan szegletébe, amit nem árasztott el mindaz a
szarság, amivel nap mint nap szembesülök.
Amikor annak idején néhanapján lecsuktak – igaz, csak
rövidebb időre –, két dolog járt az eszemben: a pina és a buli.
Most, amikor kiengedtek, az első dolgom az volt, hogy a tetoválópisztolyhoz nyúltam, de már nem éreztem ugyanazt,
nem tudtam átadni magam az időleges nyugalomnak, mindegy,
mennyire próbálkoztam. Az sem segített mondjuk, hogy az
emberek egyre bénább és bénább tetoválásokat kérnek.
Futballcsapatok lógói, idézetek olyan könyvekből, amiket
nem olvastak el, a kis gengszterpalánták meg könnycseppet
akarnak az arcukra. A börtönben a könnycsepp azt jelenti, hogy
valaki megölt valakit. Azok a balfékek, akik ilyen tetoválást
szerettek volna tőlem, valószínűleg még egy csótányt sem tudtak
anélkül eltiporni, hogy zokogva az anyjuk szoknyája mögé ne
bújnának.
Az esetek többségében azonban az ügyfeleim – jórészt
motorosok, sztriptízes csajok, és olyan gazdag kölykök, akik a
part menti út rossz oldalán kötnek ki – szívességekkel fizetnek,
így talán lejjebb kéne adnom az elvárásaimon.
Ugyanakkor jó érzés volt itthon lenni. Ami azt illeti, bárhol jó
lenni, ami nem bűzlik hányástól és az elpazarolt életek
rothadásától.
Attól a naptól fogva, hogy összehozott az élet Preppyvel, az
életem kurva nagy sebességbe kapcsolt. Imádtam törvényen
kívülinek lenni. Abból a félelemből táplálkoztam, amit azok
szemében láttam, akik keresztbe tettek nekem. Egyetlen dolgot
sajnáltam, hogy elkaptak.
Ha nem a rácsok mögött voltam, akkor huszonhét évem
szinte minden egyes napját Logans Beachen töltöttem, egy isten
háta mögötti kisvárosban a Mexikói-öböl partján, ahol a part
menti út egyik oldalán élők mindössze arra voltak jók, hogy
kiszolgálják az út túloldalán, a tengerre néző apartmanokban és
vityillókban élő gazdagokat. Egy mérföld sem választotta el a
lakókocsiparkokat és a lelakott házakat attól a gazdagságtól,
aminek az összegyűjtéséhez nem elég egy emberöltő.
A tizennyolcadik születésnapomon vettem egy lepukkant
cölöpházat, ami egy dús liget mögött bújt meg. A hozzá tartozó
másfél hektáros földterület benyúlt a híd alá. Készpénzzel
fizettem a házért, majd Preppyvel, a legjobb barátommal
átköltöztünk a város gazdagabb felébe. Tisztára mintha a
Kaliforniába jöttünk újraforgatott változata lett volna, csak két
fehér csávóval, Floridában.
Álltuk a szavunkat, a magunk urai lettünk, és nem feleltünk
meg senki elvárásainak. Azt csináltuk, amit akartunk. A
rajzművészetből tetoválószalon lett.
Preppy kurvázott.
Én pedig keféltem, verekedtem, partiztam, kiütöttem
magam, loptam, keféltem, tetováltam, drogot árultam meg
fegyvereket is, loptam, keféltem. Kicseszett sok pénzt kerestem.
És keféltem.
Nem volt olyan buli, ami ne lett volna a szám ízének való.
Nem volt olyan bula, aki ne indult volna be tőlem, mind úgy
emelgette a csípőjét, hogy húzzam már le róla a bugyit. Minden
egyes rohadt alkalommal.
Az élet nem szimplán jó volt, hanem zseniális. Én voltam a
világ koronázatlan királya, és senki sem baszakodott velem vagy
azokkal, akik hozzám tartoztak.
Egy lélek sem.
Aztán minden megváltozott, lehúztam három évet egy szűk,
ablaktalan cellában, a betonpanelek között húzódó repedéseket
vizsgálgatva.
Miután befejeztem a lila macska kivarrását, kenőcsöt kentem
rá, lefóliáztam, aztán lehúztam a kesztyűmet. Ez a csaj azt hiszi,
hogy ez a tetoválás majd bevonzza a pasikat? Szép munka volt,
különösen úgy, hogy három éve nem volt tetoválópisztoly a
kezemben, de a kedvenc női testrészemet fedi le. Ha én
vetkőztetném le őt, és meglátnám ezt a tetkót, kettyósnak
gondolnám.
Vajon mi lenne, ha megkettyinteném? Ha végre kefélhetnék
valakivel, akkor talán felszállna ez a börtön okozta lehangoltság,
és végre azokkal a dolgokkal tudnék foglalkozni, amik korábban
is érdekeltek, és ki tudnám űzni magamból ezt a sötétséget.
Nem küldtem vissza a lányt a buliba, hanem határozottan
megfogtam, és magam felé rántottam, majd a hasára fordítottam.
Egyik kezemmel a tarkójánál az asztalhoz szorítottam a nyakát, a
másik kezemmel pedig kicsatoltam az övem. A nyitott fiókból
elővettem egy gumit.
A lány is bőven tudatában volt annak, hogy nem pénzt kérek
a tetoválásért, és nem is dolgozom ingyen. A farkam végét
odatettem a pinájához, mintegy fizetségül a tetoválásért. A
cuncién a puncin.
A francba!
A lánynak csodás teste volt, de néhány percnyi irritálóan
túltolt nyöszörgés után már ez sem segített. A farkam kezdett
lelankadni. Ennek nem így kéne lennie, pláne nem annyi év után, amíg csak a jobb kezemmel és a képzeletemmel tudtam
szexelni.
Mi a fasz van velem?
Két kézzel megfogtam a lány nyakát, és megszorítottam,
egyre gyorsabban mozogtam, beleadtam a dühömet minden
egyes lökésbe, szinkronban az átszűrődő zene ütemével.
De semmi.
Már azon voltam, hogy kihúzom, és feladom.
Kis híján nem is vettem észre, hogy kinyílik az ajtó.
Kis híján.
Egy babakék szempár meredt rám üres tekintettel. A
gödröcskés arcot hosszú, jegesszőke haj keretezte, a telt,
rózsaszín ajak pedig fintorra torzult. A lány soványabb volt a
kelleténél, és nem volt több tizenhét vagy tizennyolc évesnél.
Úgy nézett ki, mint aki szellemet látott.
A farkam ismét feléledt, rádöbbentem, hogy még mindig
gyűröm magam alatt a barnát. Az orgazmus elképesztő volt,
végigszaladt a gerincemen, az élménytől levegőt is alig kaptam.
Becsuktam a szemem, beleélveztem a tetovált punciba, majd a
lány hátára rogytam.
Mi a tököm volt ez?
Mikor ismét kinyitottam a szemem, az ajtó csukva volt, a
szomorú szemű lány pedig eltűnt.
Kibaszott élet! Kezdek megbolondulni.
Kihúztam a barna lányból, aki szerencsére még lélegzett, bár
nem volt magánál – nem tudom, hogy a fojtogatás vagy az anyag
volt az oka, ami miatt a pupillája a kétszeresére nőtt.
Lerogytam a székre, és a kezembe temettem a fejem.
Rohadtul lüktetett a homlokom.
Preppy nekem szervezte ezt a partit, és a börtön előtti énem
már rég kokót szívott volna a sztripperek melléről. A
börtönviselt énem azonban csak enni akart, aludni egy jót, meg
azt, hogy mind egy szálig takarodjanak haza.
– Jól vagy, főnök? – dugta be a fejét az ajtón Preppy.
– Takarítsd fel ezt a ribancot – mutattam az ájult lányra. A
kezemmel beletúrtam a hajamba, a zene lüktetése csak
felerősítette a dübörgést a koponyámban. – És az ég szerelmére,
halkítsd le ezt a szart! – Preppy nem érdemelte ki a dühömet, de
majdnem szétszakadt a fejem, és képtelen voltam visszafogni
magam.
– Meglesz – mondta késlekedés nélkül.
Azzal elsétált mellettem. Nem kérdezősködött a félmeztelen
lányt illetően. Könnyed mozdulattal a vállára hajította az
elernyedt testet. A lány ide-oda ingó karja minden lépésnél
nekiütődött Preppy hátának. Mielőtt még kilépett volna az ajtón,
visszafordult.
– Végeztél vele? – kérdezte. Alig hallottam a zenétől, amit
mondott. Az állával a vállán heverő barna lány felé biccentett, az
arcán gyerekes vigyor.
Bólintottam, mire Preppy úgy elmosolyodott, mintha csak
azt mondtam volna neki, lehet egy új háziállata.
Beteg állat.
Imádom ezt a kölyköt.
Becsuktam az ajtót, aztán kivettem a pisztolyom és a késem a
szerszámosláda legalsó fiókjából. A csizmámba csúsztattam a
kést, a fegyvert pedig az övembe dugtam.
Megráztam a fejem, hogy elmúljon ez a ködös érzés. Ezt teszi
az emberrel három év börtön. Három kicseszett éven át félig
éberen aludtam, miközben barátokat és ellenségeket szereztem.
Ideje, hogy megtartsak néhány barátot és visszakérjek
néhány szívességet, mert el kell intéznem valamit, ami sokkal
fontosabb, mint az én önző szarságaim.
Van valaki, aki sokkal fontosabb.
Majd alszom máskor. Lemegyek és összehaverkodom a
motorosokkal. Eddig igyekeztem minden módon kerülni őket,
még akkor is, ha a vezetőjük, Bear, olyan, mintha a testvérem
lenne. Már vagy ezerszer megpróbált rávenni arra, hogy
csatlakozzak a klubjához, de én mindig visszautasítottam. Olyan bűnöző vagyok, aki szereti magában intézni a piszkos ügyeit, mindenféle szervezett körítés nélkül. Most azonban szükségem volt a motorosok kapcsolataira, és olyan politikusokra, akiknek a döntését és a véleményét meg lehet ingatni egy bizonyos
összeggel.
Ezelőtt nem érdekelt a pénz. Szórtam, ahogy csak tudtam,
hogy finanszírozzam a baszok én rá életstílust. Na de most?
Nem olcsó mulatság lefizetni egy politikust, nekem pedig
pénzre van szükségem, lehetőleg minél előbb.
Vagy az életben többet nem láthatom Maxet.