A múlt fajdalmai

29 4 0
                                    

Taehyung

Hétfő van. Úgy gondoltuk a haverokkal hogy nem megyünk be suliba. Ráér kedden is. Egész nap Jinéknél voktuk. Beszélgettünk stb. Egyszer csak pittyeg a telefonunk ami jelezte hogy valaki ír a messenger csoportba
-halljátok jött egy új diák a suliba. Miután elolvastuk el is raktuk a telefonokat.
-milyen jó nekünk. Újabb stréberrel gyarapodunk. Szólalt meg Yongi.
-amugy TaeTae, te mindent tudsz rólunk, de mi semmit a gyerekkorodról. Mesélj picit. Fájt visszaemlékezni a múltra. Főként Jungkookra. Fájt, hogy ott kellett hagynom. Fájt hogy soha többé nem láthatom.

-régen nagyon régen jó azért nem az ókorban mivel kinéztem volna Hoseokból és Jiminből hogy az ókorig is visszamennek volt egy nagyon jó barátom. Jungkook. Vele játszottam nap mindt nap itt picit elmosolyodtam ám egyik nap anyuék bejelentették, hogy munka miatt költöznünk kell. Nem akartam egyedül hagyni, hisz nagyon törékeny volt. Mind lelkileg, mind fizikailag. De nem tudtam mit tenni. Miután elköltöztünk nem hallottam róla semmit az ég világon. Mindt ha a föld nyelte volna el. Itt legördült egy könnycsepp
Nagyon giányzik. Újra ölelgetni akarom. Láni akarom. Legalább csak egyszer.

Még sokáig beszélgettünk hanyagolva a gyerekkoromat. Ugyanis érezték a többiek is hogy ez eléggé kényes inkább szomorú téma. Ezért nem firtatták tovább.
Reggel korán keltünk reggeliztünk malyd irány a suli. Beérve megpillantottuk az új diákot. Csak nézett ki a fejéből. Jimin mellett ült ami nem nagyon tetszett Chimnek.

-öhm... bocsi de itt én ülök mondta Jimin. A fiu csak nézett malyd az egyik osztálytársunk Jackson megszólalt.
-Jimin ő az új osztálytársunk és a tanár odaültette. Amúgy nem tud beszélni.
Aha. Várj mi? Mi az hogy nem tud beszélni? Nem tudtam rajta gondolkozni mert bejött a tanár. Jó unalmas óra volt. Lopva egy két pillantást vetettem az új srácra. Nagyon ismerős nekem. De honnan? Nehezen bírtam ki az órá de hála az égnek kicsöngettek. Odamentünk Jiminhez megváni míg elkészülődik ugyanis tesi lesz. Mivel éreztem a fiu tekinetét magamon így én is ránéztem.
Azok a csillogó szemek. Na jó biztos láttam már valahol. De hol a fenébe?

Egy ideig szemeztünk majd elkapta a tekintetét, felált és ment volna kövi órára de Jimin utána szólt.
-és mond csak mi is a neved? Ő vállat rántva ment tovább.
-ez meg mi volt? Kérdezte Suga.
-nem tom de menjünk mert elkésünk.
Nem tudom hogy telhet ilyen gyorsan el egy nap de egyszer csak azon kaptam magam hogy vége a tanitásnak.
-halljátok mennyünk már el a parkba, hisz úgy is olyan rég voltunk kinn. Mondja Jin. A parhoz vezető út közben semleges dolgokról beszélgettünk. Viszont egy nem vát személyt pillantunk meg egy padon ülve...

Befejezetlen mondatok [YoonKook]Where stories live. Discover now