Befejezetlen mondatok [YoonKook]

Fájdalmas múlt

Jungkook

Fájt, nagyon fájt. A szívem szakadt bele miközben otthagytam. De nincs mit tenni. Visszaérve a kollégiumba bementem a szobába leültem az íróasztalhoz és elkezdtem dalt írni

Régen:
Miután Taehyung elment voltam 8 éves. Rá 6 évre mikor 14 éves voltam történt az ami miatt nem beszélek. Mindenki úgy tudja, hogy 8 éves koromtol kezdve nem beszélek de ez nem igaz. Én énekes voltam. Elég sok helyről kaptam levelet, hogy menjek oda és ott depütálnának énekesnek és táncosnak, mivel táncolni is szeretek es tudok is. Sokat filóztam rajta, hogy menjek e vagy sem. Hisz ha megyek ki vigyáz a nagyira. Viszont ő is támogatott, hogy menjek így én is ugy döntöttem. Viszont akkor történt...így nem mentem. A szüleim már 6 éves koromban kidobtak de a nagyi nevelt. Aztán egyszer csak betoppantak anyáék és elküldtek, azzal, hogy soha többé egyik családtag közelébe se akarnak látni.

                           ~jelen~

A régi zenéimet letöltöttem egy pendrivera
amit magammal hoztam így vissza tudom hallgatni amit meg is tettem. Ám úgy gondoltam, hogy elmegyek egy táncterembe kicsit megmozgatom a rozsdás végtagjaimat. Este későn értem haza, igy csak zuhanyoztam majd bebujva az ágyba ám hosszú ideig nem jött álom szemeimre. Úgy gondoltam kimegyek a friss levegőre. Ugyan esett az eső de cseppet sem érdekelt

Az esőcseppek lassan esnek le a falevelekről. Az ég már nem dörög oly kegyetlenül. Lassan minden abbamarad. Az utcákat a sötétség, a hideg és a csend uralja. Csak egy két lámpa világít az utcán mert a legtöbbje kiégett. Elég régiek voltak már ám még mindig nem cserélték ki. Valameik már két generáció óta áll. A város este elhagyatott, csendes. Szöges ellentéte a napközbeni időszakoknak. A zsúfolt hangos utcák most kihaltak. Nem nevetnek a gyerekek. Csak az esőcseppek halk hangja hallható

Az utca közepén állok miközben tincseimet áztatják az esőcseppek. Egy egy huncutabb még a szemembe is belefolyik.
Lassan, kimért léptekkel haladok előre.

Hogy mi is törtent 14 éves koromba? Olyan dolog történt, melyet senkinek még a legnagyobb legutaltabb ellensegemnek sem kívánnék:

*
Az utcán sétáltam. Kihalt volt am nem féltem. Valaki befogta a számat és leütöttek. Mikor felkeltem egy koszos, dohos pinceben tértem magamhoz. Lancra voltam verve. Naponta 2-3 alkalomkor vittek egy nagy, vörös falú szobába ahol kímeletlenül baszott kedvére az az elmebeteg. Nagyon sok jatekszert használt rajtam. Tettek róla, hogy szüleimnek ne legyen gyanús. Írtak egy üzenetet a nevemben miszerint elutazott az osztaly és egy hónapig nem jönnek vissza. Mivel szüleimet az izgatta a legkevésbé, hogy hol vagyok így segítsegre nem szamithattam. Rengetegszer fogtak kest a torkomhoz de sosem öltek meg. Ellentétben egy tarsammal. Mióta oda kerültem ra 2 hétre hoztak egy másik fiút kinek 4 het múlva a szemem előtt vágták el a torkát. Szerencsére sikerült megszöknöm de azóta egy hang se jön ki a torkomon
*

Arcomat újra elöntöttek a forró, mar jól ismert könnyek. Visszafutottam a kollegiumba bementem a szobamba lezuhanyoztam majd bebújva az ágyba próbaltam meg elaludni...