Befejezetlen mondatok [YoonKook]

Ismeretlen ismerős

Miután hazamentem lefürödtem megtanultam mindent és elmentem aludni. Nem szoktam ebédet és vacsorát enni ezért is nézek ki úgy mint egy hurkapálcika.
Reggel ismét korán keltem. Ettem azt go a suliba. Mikor beértem letettem magam a badba és néztem ki a fejemből
-öhm... bocsi de itt én ülök szólalt meg mellőlem egy fiu.
-Jimin ő az új osztálytársunk és a tanár oda ültette. Amúgy nem tud beszélni. Segített ki egy osztálytársam.

Mivel nem gúnyosan mondta ezért küldtem felé egy hálás mosolyt. A fiu csak szemforgatva ült le mellém. Nemsokára becsöngettek, elkezdődött az óra. Egy ketten feleltek. Eléggé unalmas volt de végre kicsengettek. A mellettem ülő fiúhoz odajöttek a haverjai. Végignéztem őket, de az egyiken megekadt a tekintetem. Olyan ismerős az arca. Mindt ha láttam volna már valahol. Ahh biztos csak képzelem. Aztan tekintetem tovább siklott a mentahajúra. Aranyos, hibatlan vonások, gyönyörű csillogó barna szemek. Maga a földreszallt angyal. Hat igen. Meleg vagyok amiert sokan csúfoltak, és bantottak a masik sulimban. Felálltam ugyanis tesink lesz fogtam a tornacuccom és indultam volna ha utánam nem szólnak

-és mond csak mi is a neved? Kérdezte asszem Jimin. Ja mondani. Idióta. Én csak vállát rátva mentem tovább. Az idő csak úgy rohan. Észre se vettem mikor lett vége az utcsó órának. Nem akartam rögtön hazamenni így elmentem egy közeli parkba. Ott leültem egy viszonylag eldugott helyre és onnan nézelődtem.
-há nézd csak ki van itt szólított meg a padtársam egyik haverja.
-tudod velünk nem érdemes szórakozni. Mondta egy másik. Vegig a mentahajúval szemeztem.

Amúgy annyira nem értem nem is csináltam még semmit. Lehet nem tetszett nekik hogy nem mondtam meg a nevem? Jesszus ezen felkapni a vizet.
-mi a neved. Kérdezte az ismerős pofa. Élővettem a telóm és elkezdtem pötyögni.
-Jeon Jungkook így jobb. Megnyugodott a lelked? Nyújtottam oda neki. Ő csak elolvasta és a szemei, nos nem tudom leírni mekkorára nőttek. Visszavettem a telefonom felálltam a padrol és otthagytam őket. Fáradtan léptem be a szobába. Ledobtam a táskámat és elmentem zuhanyozni és ágyba bújtam.

Viszont nem jött álom a szememre ezért felkeltem és leültem a bejárati ajtó elé. Gondolkodtam. Gondolkodtam hogy mi értelme élnem. Már majdnem elaludtam mikor beszélgetésre leszek figyelmes. A hangok alapján azok a fiuk a parkból, de nem biztos.
-amúgy mit pötyögött be a telefonba. Gondolom rólam beszélnek
-a nevét.
-és ezen miért csodálkozt annyira?
-azért mert...mert a gyerekkori barátomat is így hívták. Viszont nagyon nem hallgattam tovább mert benyomtam a szunyát. Aznap este a mentahajúval almodtam. Lassan amúgy jó lenne megtudni a nevét