Befejezetlen mondatok [YoonKook]

Szörnyű igazság

-menjünk ki a parkba jászani ugrándozott Jimin. Elindultunk a park felé. Ébb nagyban beszélgattünk mikor Suga megáll. Mi értetlenün nézünk rá.
-ott a kis barátod. És ahogy latom eléggé le van törve. Mutat Jungkook fele. Igaza volt. Sírt. Azonnal odasilyettünk hozzá

-Jungkook! Mi a baj. Kérdem aggódva. Nem valaszolt. Felállt és el akart menni. Megemeltem a hangom, hogy figyeljen rám.
-Jungkook beszélj! Tudom hogy tudsz. Emlékezz vissza a gyerekkorodra. Amikor nevettél. Nevettünk. Halkult el hangom elővette a telefonját és elkezdett írni
-az már a múlté hyung, már a múlté. Olvastam. Nem értettem mire akar célozni. Ekkor a zsebéből elővett egy papír malyd odaadta. Úgy tartottam hogy a többiek is el tudjáj olvasni. De ami rajta állt. Hírtelen rámtört a bőghetnék. De visszafogtam könnyeim

-te.. te már.. lassan több mindt nyolc éve néma vagy? Ő csak bólintott, malyd visszavéve a lapot indult el... nem tudom hova. Mikor már nem láttam előtörtek könnyeim. Nehezen de hazajutottunk. Jimin ma velünk marad.
-mi történhetett vele? Miért nem szólt? Kérdeztem.
-figyelj Tae nem akarlak elszomorítani, de a viselkedése alapján szerintem már nem tart barátjának. Mondta a bennem is megfordult gondolatot Hoseok. Így bologattam
-szerintem nem néma. Jelentette ki nemes egyszerüséggel Jin. Mi csak értetlen arckifejezéssel néztük.

-szerintem valami trauma érhette. És végül is lehet benne igazsság.
-ki kell derítenünk hogy mi a baja. Nem hagyom hogy az egész élete tönkremenjen. Mondtam nagy elhatározottsággal.
-mondani könnyű, ám cselekedni már nehezebb. Mondta a bölcs Namjoon. Erre mindannyian bólogattunk

Reggel az iskolába késve ugyan, de beértünk. A tanár valamit nagyon magyarázott.
-na csak, hogy ideértetek. Arról volt szó hogy csoport munka lesz. Már be van osztva ki kivel lesz. Ti mutatott a "bandánkra" lesztek együtt és Jungkook. Mikor kimondta a nevét megkönnyebbültem. Nem tudom miért de megnyugodtam.
-szóval egy dalt kéne írnotok a tehetségkutatóra és azt valameikőtök fintos, hogy egy ember fogja előadni. Mondta.

Mivel szinte az egész tanítást átaludtam igy hamar végelett a napnak. Órák után mikor már csak én a haverjaim és Jungkook volt benn a terembe odamentünk hozzá.
-mi történt miután elköltöztem? Kérdeztem. Ekkor a telefonját elővéve kezdett el pötyögni.
-szerintem ez nem tartozik rád. És amúgy is mit érdekel az téged, hogy mi volt velem miután otthagytál!!?
-én nem akartalak otthagyni hidd el. De nem volt más választásom. Itt megfogalmazódott bennem egy fontos kérdés
-egyátalá még a barátodnak tartasz? Kérdeztem félve. Kis habozás utá de elkezdett írni

-már nem. Ott hagytál mikor a legnagyobb szükségem volt rád. Már nem vagy a barátom és már azt is bánom hogy egyáltalá az ismerősömnek nevezlek!! Úgyértem hogy neveztelek ugyanis már rád se bírok nézni. Olvastam a szívemet összetörő mondatokat. Felállt kikapta kezemből a telefont és elment. Én csak döbbentem álltam ott.