𝕁𝕖𝕠𝕟 𝕙𝕖𝕣𝕔𝕖𝕘 /✔

3.rész

- Ő a herceg lova. A neve Vihar. - mutatott Jeongguk egy hatalmas fekete lóra. Sörénye annó bevolt fonva, így tökéletes hullámokkal omlott az állat testére. Szemei magabiztosságot sugároztak, ami a testtartására is igaz volt. A trónörökös közelebb lépett a lóhoz, ami szinte azonnal megszelidült és fejet is hajtott Jeongguknak tisztelettudóan.

- Kedvelhet téged. - mondta egy mosollyal Taehyung és csillogó szemekkel nézte a hatalmas állatot. A faluban is szépek voltak a lovak, viszont a királyi paripák merőben eltértek a kicsit saras állatoktól. Ő is kicsit közelebb lépett a lóhoz, aki fejével a kerítésnek ugrott. A fiú szinte azonnal ellépett, mintha az állat kitudna szabadulni, és kicsit zavarba is jött az miatt, hogy a ló ennyire ellenszenves vele.

- VIHAR! - szólt erélyesen Jeongguk, viszont a ló csak felszegezett fejjel, kicsit beképzelten fordított nekik hátat. Nyilvánvalóan féltékeny volt, hogy a herceg most nem is miatta van az istállóba. Taehyung sóhajtva sétált végig a kis folyosón és mostmár sokkal félénkebben figyelte az állatokat. - Ne haragudj rá.. Néha kicsit hisztis. - mosolyodott el Jeongguk és Taehyung karjára simított.

- Nem gond Kook. - pillantott fel egy halvány ajakgörbülettel az alacsonyabbik, majd leült a tegnapi kis sarokba, ahol a szalma volt. Hozzászokott már, hogy ilyen helyeken alszik és szerette is ahogy a száraz fű kicsit ropog a teste alatt. Jeongguk is mellé ült majd megbabonázva nézte a mellette elfekvő fiút.

- Sosem láttam még nálad szebbet.. - pusmogta az orra alatt, miközben gyengéden simított Taehyung kipirosodott pofijára. Taehyungnak nem sűrűn bókoltak, hisz nem volt divat, hogy fiú fiúhoz vonzódik.

- Pedig a palotában sok hercegnő megfordul. Biztosan láttál már nálam ezerszer is szebbet. - nézett fel Jeongguk igéző, éjfekete szemeibe. Szíve nagyokat dobbant, amikor a kisherceg magabiztosan rázta meg a fejét, miszerint ő még sosem.

- A hercegnők mind hisztisek. - dőlt el Jeongguk a fiú mellé, majd lehunyta szemeit és kiélvezte minden pillanatát annak, hogy most Taehyunggal lehet. - De te olyan elbűvölő vagy. - sóhajtotta el magát, ami miatt az alacsonyabb csak még jobban elpirult és alsó, húsos ajkába harapott. Kisujjaik lassan értek össze és szépen összekulcsolták azokat. Mindkettejük szíve hevesen kalapált az izgatottságtól, de meg se nyikkantak. Túl idilli volt a pillanat, amit mindketten megéltek.

- Nem fognak keresni? - szólalt meg végül Taehyung egy idő után. Jeongguk erre felé fordította arcát, majd kedvesen elmosolyodott.

- Ne foglalkozz ezzel. Inkább mesélj magadról. - és akkor a paraszt fiú csacsogni kezdett. Szinte be nem állt a szája. Boldogan mesélt el rengeteg dolgot az életéből, amit a herceg nagy szemekkel és érdeklődve hallgatott, néha elnevetve magát. Ekkor kezeik már teljesen összeértek és ujjaik is egybefonódva hevertek a szénán. Taehyung elmesélte a legizgalmasabb kalandjait, ő ugyanis nem volt az az otthon ülős fajta. Ha tehette általában a mezőn volt, vagy felpattant titokban egy lovaskocsira és beutazott a városba. Volt hogy napokra eltűnt, ami miatt anyja jól le is szidta utána.

"Mennyire izgalmas élete van. Én meg csak tanulom az unalmas törvényeket és hogy hogyan kell uralkodnom." gondolta magában Jeongguk, de egy pillanatra sem hagyta abba Taehyung bámulását. Teljesen elvolt ámulva a fiútól, akinek egy napja már izgalmasabb, mint neki az egész élete. Utálta, hogy ez az élete. Utálta, hogy a koronázás után egy királynővel az oldalán kell majd a birodalmán uralkodnia. Utálta az apját, amiért nem hagyta neki, hogy kiteljesedjen.

- Ennyi jut most egyenlőre az eszembe. - mondta Taehyung nevetve, mivel nagyjából egy órája cseveghetett a trónörökössel. Jeongguk végig a fiú kézfejét simogatta és azt akarta, hogy ez a pillanat sose érjen véget. Bár ez természetesen nem alakulhatott úgy, ahogyan azt ő akarta, ugyanis az egyik szolgáló benyitott az istállóba, név szerint Namjoon, hogy megkeresse a herceget. A király már kezdett ideges lenni, ugyanis lassan vacsora, de a fia sehol sem volt. Amikor megpillantotta a két fiút villámsebességgel futott hozzájuk. Jeongguk ijedten pattant fel, majd mintha a szolgáló lenne a herceg, mélyen meghajolt neki. Taehyung azonnal vette az adást és ugyanígy cselekedett.

- Őfelsé.. - makogott Namjoon zavartan és értetlenül nézett a hercegre, aki azonnal leintette.

- Jeon herceg. Miben segíthetek önnek? - kérdezte maga a herceg, majd Taehyungra biccentett, szemével is jelezve , hogy vegye a lapot. A szolgáló csak értetlenül leskelődött a két fiú között, majd sóhajtott. Ezzel Jeongguk már biztos volt abban, hogy Namjoon belement a játékába.