𝕁𝕖𝕠𝕟 𝕙𝕖𝕣𝕔𝕖𝕘 /✔

1.rész

- Nem kínos ez önnek? - kérdezte elvörösödve Taehyung. Még sosem táncolt az anyján kívül mással. Nemhogy fiúval, még lánnyal sem. Nem akarta a magasabb rangút lejáratni, de Jeongguk nem engedett. Mindenféleképpen szeretett volna legalább egy táncot a mellette állóval.

- Kérlek. - mosolyodott el halványan a herceg, majd kezét Taehyung felé nyújtotta. A szegény parasztfiú alsó ajkába harapva csúsztatta kézfejét a másikéba, majd együtt bementek a bálterembe. Minden jelenlévő őket nézte, amin Jeongguk csak mosolygott. Büszke volt arra aki és ezt nem szerette volna letagadni. A mellette lévő szépség szinte azonnal elvarázsolta. Boldog volt, hogy az alacsonyabb termetű fiú, azaz Taehyung, tudomást sem vett róla kivel is beszél a folyosón. A herceg a táncparkett közepére vezette a kíváncsi tekintetű tüneményt, majd derekára fogott.

- Mindenki téged néz.. - motyogta Taehyung és teljesen elvörösödött, ahogy végignézett az embereken. Többségük arcán meglepettség, esetleg undor jelent meg. A királynő is sokkoltan nézte fiát, mivel egy hasonló korú fiúval táncol, de ezt Jeonggukot nem zavarta. Kijelentette már párszor, hogy nem fogja letagadni valójában kicsoda, bár ezt apja kevésbé akarta elfogadni. Szerette volna ha fiának gyerekei születnek, akik örökölni tudják a királyságot.

- Dehogyis. Mindenki téged néz, olyan csodálatos vagy. - suttogta vissza a herceg Taehyungnak, aki zavartan bújt közelebb a fiúhoz és annak bal kezét szorongatta a levegőben. Mindenki őt nézi? De miért? Talán lebukott? Amikor ez eszébe jutott, szinte elfehéredett, de a táncot nem hagyta abba. Mindketten a királyi táncot kezdtél el táncolni, amit igazából csak inkább az arisztokraták tudhattak - Minden rendben? - kérdezte lágy hangon Jeongguk és a fiatalabb derekát simogatta. Az csak hevesen megrázta a fejét, majd felpillantott a másik fekete szembogaraiba.

- Én nem vagyok ide való. Ha a herceg észreveszi, hogy beszöktem, lefejeztet. - válaszolta teljesen idegesen és elakarta engedi a király fiát, de az nem hagyta magát.

- Ne aggódj! - mosolyodott el halványan és szorosabban húzta magához Jeongguk - Jóban vagyok a herceggel. Ha észreveszi, beszélek vele. Mellesleg mi a neved gyönyörűm? - Taehyung elpirulva hajtotta le a fejét, majd elkuncogta magát. Jeongguk szemei felcsillantak az édes nevetésre. Sosem hallott ennél szebbet. Élete végéig is eltudta volna hallgatni.

- Kim Taehyung vagyok. - hajolt meg szégyenlősen majd a magasabbikra nézett. Ez volt az a pillanat, amikor a zene abbamaradt. A táncoló pár szinte azonnal megállt és a király felé nézett, aki leintette a muzsikusokat. A férfi szúrós szemekkel vizslatta fiát, de mielőtt megszólalhatott volna, Jeongguk elfutott, Taehyungot maga után húzva. Kisiettek a palotából, egyenesen az istállóba. - Megfogok halni. Megfogok halni. - ismételgette az alacsonyabbik, miközben a fekete hajú kezét szorongatta idegesen. A herceg behúzta a lovakhoz, majd mutatóujját a másik ajkaira illesztette, hogy maradjon csöndbe. Hallani lehetett ahogy a kis pajta mellett elsietnek a katonák, hogy megtalálják őt, de ezt természetesen nem akarta. A király mérgében mindenkit hazaküldött, így Taehyungék pár mondatot elcsíptek az elkényeztetett előkelőktől.

"Mióta vonzódik a fiúkhoz?"
"Ki volt az a szegény gyerek vele?"
"A király nagyon dühös lehet most."
"Szerintetek nem lesz akkor esküvő?"

- Francba.. - morogta mérgesen a herceg, fel-alá járkálva a szalmán, ami az istálló alján helyezkedett el. Nem akarta elvenni a hercegnőt. Nem akart még megházasodni. Lába alatt halkan recsegett a száraz széna, Taehyung pedig csak a tekintetével követte.

- Miért érdekli az embereket, hogy kivel vagy..? - értetlenkedett egy kis idő után, majd lehuppant egy puhának tűnő szalmakockára. - Csak nem..? - gondolkodott el.

- NEM! - vágta rá szinte azonnal a feszült fiú. Nagyon nem akarta, hogy Taehyung rájöjjön, hogy ő valójában a királyi család sarja, a trónörökös. Csak egy kicsit átlagos akart lenni. Szabályok és szülők nélkül.

- Legalább elmondod a nevedet? - nézett ki a fejéből az alacsonyabbik és ingje alját piszkálta. Nagyon szimpatizált Jeonggukkal és szívesen megismerte volna jobban. Sok dolgot megakart tudni róla és a barátja akart lenni. A faluban nem volt sok neki, csak a szembe szomszédban egy 15 éves kislány.

- Hívj csak Kooknak. - mosolyodott el féloldalasan a kisherceg, majd leült Taehyung mellé és annak kézfejére simított.