Avatár és Percy Jackson: Sozin Üstököse | 6. könyv

8. fejezet

A FORRONGÓ SZIKLA

A trio estére ért csak a vulkánhoz, amiről Zuko beszélt.

Percynek ismerős volt a környék. Pár napja ugyan ebbe a vulkánba ugrottak Nico-val, mert Jászont itt tartották fogva.

Mégis, másképp nézett ki a hely.

Legutóbb, amikor Percy itt járt, vagyis ennek a világnak a jövőjében, a forró víz helyett láva, a börtönsziget helyett pedig csak egy hatalmas ketrec volt kikötve a láva fölé, amiben Jászon raboskodott. Furcsa és zavaró volt számára a hirtelen változás.

A trió messzebb szállt le a hőlégballonnal, hogy ne vegyék észre őket. Balszerencséjükre viszont pont egy olyan helyre szálltak le, ahol épp ketten járőröztek. A két őr a vulkán oldalán levő lyukon sétált ki.

Percyék még felülről meglátták a két őrt, és Percy és Sokka rájuk is ugrott és ki is ütötték őket. Sokka át is kezdte venni az egyenruháikat. Percy pedig a hőlégballonból utolsóként kiszállt Zukonak adta.

– Nem kell neked? – kérdezte Zuko.

– Titeket előbb felismernének, mint engem – mondta Percy. – És mivel te a Tűzúr fia vagy, nem hinném, hogy meghajolnának előtted.

– És akkor te? – kérdezte Sokka. – Te nem jössz be?

– De, én leszek a fogoly. Hátra bilincselitek a kezem, és bevisztek.

Zuko és Sokka egymásra nézett, majd Sokka kihúzta az egyenruha övéből a bilincset.

– Tudod, néha nem is vagy annyira hülye – mondta Sokka, majd hátul összebilincselte Percy kezeit, majd lökdösni kezdte. – Gyerünk!

– Ugye tudod, hogy még nem muszáj paraszt lenned? – kérdezte Percy.

– Tudom – vigyorgott Sokka a sisak alatt. – De élvezem. Na befelé, elítélt!

– Barom...

Percy ment elől, a másik kettő pedig mögötte, mintha tényleg egy foglyot vinnének.

Az alagút a vulkán oldalában magasra emelkedett. Annyira magasra, hogy amikor Percyék az alagút végére érve már majdnem a kürtő tetején voltak. Előttük pedig egy felvonó volt, amit ismét két őr irányított.

– Ki ez? – kérdezte az egyik őr.

– Percy Jackson – válaszolta Sokka. – Veszélyes bűnöző, rengeteget ártott a Tűz Népének.

– Vigyétek! – mondta a másik őr.

Sokka és Zuko beszállt Percyvel a felvonóba. Most tűnt csak fel nekik, hogy csak egyetlen drót tartja, ami mondjuk elég vastag volt ahhoz, hogy megtartsa a súlyát annak a pár embernek, akiket ez a felvonó vinni szokott.

A felvonó gyorsan átvitte őket a börtönszigetre, ahol ismét volt kérdezősködés Percy iránt, aztán társult hozzájuk mégegy őr és elmentek a börtönigazgató irodájába, ami egyébként a börtön tetején volt.

Sokka út közben nagyon kereste apját, hátha legalább nem kell őt megkeresni, hanem már a szabaduláson törheti a fejét, de csalódnia kellett, mert nem találta őt. Viszont mást igen. Méghozzá Suki-t.

Mégsem volt hiába, hogy idejöttünk! – gondolta Sokka.

A börtön igazgatója mogorva ember volt. Az ötvenes éveiben járó, ráncos, szigorú és fegyelmező tekintetű, fekete hajú férfi volt. Egyenruhája jelezte, hogy magasabb rangban van, mint itt bárki.