Shuhua feljegyzései

Oh my god

Talán 18+
Nem tudom, igazából csak kicsit az

Muszáj? Nem akarom ezt, ez annyira zavarba ejtő, vagy nem is tudom. Jó, hogy ezt csak én olvasom, de akkor is. Ilyeneket nem szokás leírni. Vagy igen? Nem tudom mások miről írnak. Azért remélem nem rólad. Remélem nem rólad álmodnak ilyeneket, mint én...

Egy hete történt, hogy utoljára rólad álmodtam, de azóta nem tudtam kiverni a fejemből azt a képet és azt az érzést. Amit veled akkor átéltem ahhoz semmit sem tudnék hasonlítani, talán csak a tegnap estét... de arra még nem állok készen, hogy azt leírjam. Az túlságosan friss emlék még. Térjünk vissza inkább az álmomra. A táncteremben kezdődött, ahol arra a dalra táncoltunk, amire korábban is, viszont most nem jelent meg Yuqi, és... Ahh Soojin, olyan fantasztikus érzés volt megcsókolni téged! Ahogy végre birtokba vehettem az ajkaidat, az valami hihetetlen volt! Imádtam. Csak az a baj, hogy az álmom itt még nem fejeződött be. Percekig csak faltuk egymást, mert te is akartad, amit én, majd egy hirtelen váltással már nem a táncteremben, hanem a szobádban voltunk. Óvatosan hátradöntöttelek az ágyon, és tovább csókoltam a szádat, aztán végig a nyakadat is, amire felsóhajtottál olyan szexin, amit nem is tudtam előtte, hogy lehetséges. És onnantól nem volt megállás, hamarosan lekerült rólad a felsőd, így végigcsókolhattam a hasad, és a melled is, ezután pedig te is belelendültél a dologba, és ugyanezt tetted velem. Nem tudtam, hogy létezhet ilyen érzés a világon, de akkor mindennél jobban akartalak, téged, a tested, és hogy ennek soha ne legyen vége. Bevallom, nem emlékszem minden részletre, mert eléggé elkapott a hév. Inkább csak pillanatok maradtak meg, ahogy beharapod az alsó ajkad, vagy amikor csók közben a nyelveink találkoznak, és ahogy minden érintésemre felsóhajtasz. Aztán már egyikünkön se volt ruha, de ez egy cseppet sem zavart minket. Úgy éreztem, hogy égek, hogy a bőröm lángol, ahogy átkarolsz, ahogy megcsókolsz, és ahogy végül fordítasz a helyzetünkön és te kerülsz felülre. Még sose láttalak olyan gyönyörűnek, mint akkor álmomban, ahogy végignéztél rajtam, mintha csak valami préda lennék, akit el akarsz fogyasztani te, az oroszlánkirálynő. Rámmosolyogtál, és egy utolsó csókot adtál a megduzzadt ajkaimra, mielőtt odalent kezdtél el puszilgatni. Még soha nem ért hozzám így senki, te is csak álmomban, így nincs sok összehasonlítási alapom, de valami elképesztően csináltad. Elérted, hogy magamon kívül nyögjek alattad, és hogy átlépjem azt bizonyos kaput, ami a beteljesüléshez vezet. Soojin én... nem tudod mennyire éreztem azt abban a pillanatban, hogy szeretlek. Hogy te vagy életem értelme. Hogy te vagy az egyetlen ember az életben, akire igazán szükségem van. És felébredés után ugyanezt éreztem. Mintha megtörtént volna, pedig tudtam, hogy csak álom volt. Egy buta kis álom, aminek vége van, nem létezik, és nem élhetem át mégegyszer. Hiszen a valóságban még olyan is alig történt, hogy ruhában egymáshoz értünk, nemhogy úgy. Meztelenül, egymásnak kiszolgáltatva, és mégis biztonságban. Veled biztonságban éreztem magam az álomban, és nem kellett rettegnem attól, hogy visszautasítasz. Vagy megutálsz. Vagy rosszabb.

Ez egy hete történt, és azóta nem sikerült kivernem a fejemből. Folyton csak arra tudok gondolni, amit akkor veled éreztem. Én úgy szeretném, ha ez a valóságban is megtörténne! Ha tényleg szeretnénk egymást. Én szeretlek. Már csak neked kell. Soojin, bárcsak tényleg viszontszeretnél! Bárcsak ez történt volna meg a tegnap este helyett!