Shuhua feljegyzései

What's in your house

Életem legszebb napja volt. Hogy melyik? Amikor először találkoztunk. Biztos te is emlékszel rá, megkérdeztem tőled, hogy merre van a mosdó. Ettől persze nagyon kis szerencsétlennek tűnhettem, de mentségemre szóljon, hogy még sosem jártam az épületnek abban a szárnyában, ráadásul ideges is voltam. Percek választottak el minket attól, hogy kiderüljön, ki lesz tagja az új lánybandának, az (G)I-dle-nak, és ki nem. Szörnyen izgultam, de te megnyugattál, és még el is kísértél, hiába csak egy perce ismertük egymást. Kiderült, hogy te is gyakornok vagy, ami először felvidított, utána azonban még jobban összeszorult tőle a mellkasom. Azt gondoltam, hogy ilyen lányok mellett, mint te, nekem semmi esélyem sincs debütálni, pedig akkor még nem is hallottalak énekelni, és táncolni sem láttalak. Mikor ezt megosztottam veled, te szégyenlősen elmosolyodtál, és cukinak neveztél. Aranyosnak találtál, ami miatt hevesebben kezdett el verni a szívem, bár akkor még azt hittem, ez csak az izgalom miatt van.

A mosdóból a próbaterem felé még beszéltünk pár szót. Megkérdezted, honnan származom, mivel hallottad a szavaimon, hogy nem az anyanyelvemen szólalok meg. Ez azóta is hallatszik egyébként, nem sikerült levetkőznöm a taiwani akcentusomat. Ezután a nevemet is tudni szeretted volna, amit el is mondtam neked. Azt mondtad, szép név, én pedig akkor szerettem meg igazán a Shuhua hangzását, mert neked tetszett. És ami neked tetszik, az csak jó dolog lehet. Mielőtt beléptünk az ajtón, te is bemutatkoztál, azonban mellettünk éppen akkor ment el két lány, így nem hallottam tisztán, amit mondtál, ezért kínosan nevetve visszakérdeztem. Te egy kicsit sem voltál mérges, hanem mosolyogva elmondtad újra, hogy Seo Soojin-nak hívnak. Ismertem egy másik gyakornok lányt, akit Soojin-nak hívtak, de tudtam, hogy mostantól erről a névről mindig te fogsz először eszembe jutni.

Beléptünk a terembe, ahol már mindenki csak az eredményekre várt. Te elköszöntél tőlem, és egy aranyos arcú lány mellé ültél le, én pedig Miyeon unnie és még pár ismerősöm mellé. Nem voltam közeli kapcsolatban senkivel, valahogy nem akadt olyan lány, akivel nagyon megértettük volna egymást, te viszont látszólag nagyon jól megvoltál a szép arcú lánnyal, akit egy rövid emlékeimben való kutatás után be is azonosítottam, miszerint Yuqi-nak hívják, és ugyanúgy nem koreai, mint én, csak ő Kínából érkezett ide, hogy idol lehessen. Beszéltem is már vele párszor a gyakorlások során, amikor kedvesnek és viccesnek találtam, most azonban kifejezetten ellenszenvesnek tűnt. Bár lehet, hogy csak azért, mert féltékeny voltam rá, amiért vele várod a bejelentést, és nem velem.

Aztán elérkezett a nagy pillanat is. Az egész terem elnémult, amikor belépett a CEO, hogy kihirdesse a hat nevet, akiket kiválasztottak. Még soha nem izgultam annyira. Óvatosan rád pillantottam, de te csak a főnököt nézted, miközben Yuqi a jobb kezedet szorongatta. Ez megint kizökkentett egy pillanatra, de aztán amikor elhangzott az első szerencsés lány neve, már én is minden idegszálammal a bejelentésre koncentráltam. Jeon Soyeon ismert volt gyakornoki körökben, senkit nem lepett meg, hogy ő az első, aki debütálhat. Személyesen még nem beszélgettem vele, de tudtam, hogy rendkívül tehetséges és kedves lány. A második név Cho Miyeon volt, azaz Miyeon unnie. Őt ismertem már korábbról, sokat gyakoroltunk együtt, így őszintén tudtam örülni a sikerének. A következő, akit szólítottak, egy thai lány volt, Nicha Yontararak. Mi csak Minnie-ként ismertük őt, szép hangja volt, szerettem vele együtt énekelni. Utána kerültél sorra te. Nagyon boldog voltam, pedig alig pár perce beszéltünk először. Mosolyogva néztem, ahogy kisétálsz a másik három lány mellé, és megkönnyebbülten szembenézel velünk, többiekkel. Utánad Song Yuqi-t szólították. Ő majdnem elsírta magát, de végül csak kitámolygott melléd, te pedig mosolyogva átölelted őt. Azt kívántam, bárcsak engem ölelnél át, de tudtam, hogy már csak egy hely van a bandában. És mindenki azért az egy helyért reménykedett.

Szinte nem is hittem el, amikor az én nevemet mondták ki. Megilletődve mentem oda hozzátok, miközben magam mögött hagytam a többi gyakornok lányt, akik közül sokan jobban megérdemelték volna ezt a helyet, mint én. Szebb hangjuk volt, jobban tudtak táncolni, több időt töltöttek itt, mégis engem választottak, és nem őket. Ahogy odaértem melléd, mosolyogva megöleltél és gratuláltál, amiért bekerültem, noha én sem tudtam, minek köszönhettem ezt. Yuqi is megszorongatott, amit nem nagyon értettem, hisz alig ismertük egymást, akkortól viszont már nem csak egyszerűen hat gyakornok lány voltunk, hanem egy csapat. Az (G)I-dle.

Volt egy óránk kicsit jobban megismerni egymást, amit ki is használtunk. Megtudtam, hogy mind idősebbek vagytok nálam, így unnienak kell szólítanalak titeket, ez azonban egyáltalán nem zavart. Szeretem, ha én vagyok a legkisebb, úgy mindig számíthatok a többiek segítségére, ha nem megy valami. Szóbakerült, hogy ki milyen ételt szeret, milyen filmeket szeret nézni, kedvenc előadók, koreaiak és amerikaiak egyaránt, meg még sokminden más is, amiket nem tudnék most felidézni, mert nem voltak olyan fontosak. Egy idő után persze a szerelem is előjött témaként. Megtudtuk, hogy Miyeon unnienak randizás miatt kellett eljönnie a YG-tól, amit te nagyon romantikusnak találtál, és meséltél egy fiúról, akivel még gimnazista korodban jártál. Soyeon unnie elmondása szerint még nem volt együtt senkivel, ahogy Yuqi és Minnie unniek sem, aztán amikor engem kérdeztél, én azt feleltem, hogy még nem voltam szerelmes, amivel nem is hazudtam, mert tényleg így volt. Még nem voltam szerelmes senkibe. Előtted.