Shuhua feljegyzései

Latata

És igen. Elérkeztünk ahhoz az eseményhez, ami miatt elkezdtem ezt az egészet leírni. A tegnap este... bárcsak meg sem történt volna. De azt hiszem, hogy akkor meg megtörtént volna később. Nem tudtuk volna elkerülni.

Az egész a kis ünneplésünkkel kezdődött. Egy éves lett az (G)I-dle, és a közös live videónk után még folytatódott az oldott beszélgetés hatunk között. Szóba kerültek az átélt élmények, emlékezetes koncertek, és vicces mindennapi pillanatok, mint például amikor Yuqi meggyanúsította Miyeon unniet, hogy elvette a kedvenc hajkeféjét, vagy amikor Soyeon unnie odaégette a tükörtojást, meg amikor Minnie unnie végre újra látta az ablakból azt a bizonyos macskát, amit hónapok óta keresett. Nekem persze rögtön eszembe jutottak a mi pillanataink is, a koncert előtti összenézés, a táncunk a gyakorlóteremben, és az álmom, amiben megtörtént az, amire addig gondolni se mertem. Egy idő után persze előkerült egy kis soju is. Nekem is megengedtétek, hogy igyak valamennyit, mivel különleges alkalom volt, viszont nem vittem túlzásba a dolgot, ellentétben mondjuk Minnie-vel, aki pár üveg után könnyek között vallott szerelmet az állólámpának. Te is épp eleget ittál ahhoz, hogy minden béna viccen nevess, és egyre többször emelted rám csillogó tekinteted, amit akkor nem tudtam mire vélni.

Egy idő után felvetettem, hogy nézzünk meg közösen egy filmet, amiben ti is benne voltatok. Végül egy romantikus komédiára esett a választás, és popkornnal felszerelkezve ültünk le a TV elé, hogy szórakozzunk egy jót. Te mellettem foglaltál helyet a kanapén, és magunkra húztad az egyik takarót, hogy ne fázzunk, a takaró alatt pedig megkerested a jobb kezemet, és összekulcsoltad a sajátoddal. Itt már gyanakodnom kellett volna, hogy valami nem oké, hiszen minden túl tökéletes volt, de akkor csak arra tudtam figyelni, hogy izzad-e a tenyerem, és ha igen, akkor téged ez zavar-e. Egyébként nem zavart téged, tehát felesleges volt aggódnom sőt, egyre közelebb húzódtál hozzám, ahogy telt az idő, és egyre gyorsabban vert miattad a szívem. Eszembe jutott amikor úgy néztünk egymásra, mint a szerelmesek, és azt kívántam, bárcsak tényleg azok lennénk. Annyira akartam, Soojin! Annyira... és akkor oldalra néztem rád. Te pedig nem a filmet figyelted, hanem engem. Engem néztél a csillogó szemeiddel, engem, én pedig téged néztelek, mert te vagy a legszebb, leggyönyörűbb, legcsodálatosabb...

Lassan felálltunk, és kiosontunk a nappaliból, hogy a többiek ne vegyenek észre minket. Te még mindig az én kezemet fogtad, és bevezettél a szobádba, hogy kettesben lehessünk. Én csak boldogan mosolyogtam rád, ahogy közelebb léptél hozzám, szabad kezeddel az arcomra simítottál, a szemembe néztél, majd le az ajkaimra, amik csak a tieidre vártak, és végül megtörtént az, amire mindeddig azt hittem, hogy lehetetlen. Megcsókoltál. Puhán és édesen, ahogy elképzeltem, de ez még talán annál is jobb volt, valahogy... valóságosabb. Mert ez a valóság volt. Az első csókot hamar követte a többi, és onnantól kezdve mintha én is olyan részeg lettem volna, mint Minnie unnie. A vállaidba kapaszkodva csókoltam dús ajkaidat, te pedig ujjaidat a hajamba vezetve tartottál magadhoz közel, na nem mintha el akartam volna valaha is húzódni tőled. Csodálatos volt, az egész este csodálatos volt, és még nem is írtam le mindent, ami történt. Már nem emlékszem pontosan hogy, de valahogy az ágyadon ülve kötöttünk ki egymással szemben. Közelebb húztál magadhoz, így már mondhatni, hogy az öledben ültem, de mivel nadrág volt rajtam, nem zavart, hogy terpeszben vannak a lábaim, rajtad viszont szoknya volt, így vethettem egy pillantást a fekete csipkebugyidra. Nem volt azonban sok felesleges időm bámészkodni, mert szinte azonnal lefoglaltad a számat, és csókolózás közben csak az érintéseidre tudtam figyelni. Az ujjaidra a hajamban, a kezedre a derekamon, majd később a combomon, és én is minél többször meg akartalak érinteni téged. Először óvatosan az arcodra simítottam, majd végigvezettem a kezem az oldaladon, a melledet sem hagyva ki. Erre kicsit megborzongtál, mire belemosolyogtam a csókunkba, te pedig egy pillanatra elváltál tőlem. Azt suttogtad, hogy szeretsz, amit először fel sem fogtam, majd amikor végre igen, nem tudtam én is kimondani, mert újra az ajkaimra tapadtál. Nem tudom meddig folytattuk ezt így, nekem egy örökkévalóságnak tűnt, és mégis túl hamar végetért. Lépteket hallottunk kintről, mire te gyorsan elszakadtál az ajkaimtól, és lehúztál magadhoz az ágyra, hogy feküdjek melléd. Magunkra terítetted a takarót is, így nem látszódtak a félrecsúszott ruháink, én pedig lassan behunytam a szemem, hogy úgy tűnjön, mintha már rég aludnék. Valószínűleg te is ezt tetted mellettem, mert a szobába belépő Yuqi nem szólt egyikünkhöz sem, csak komótosan átöltözött hálóruhába, hogy így a film után végre ő is álomra hajtsa a fejét.

Olyan jó volt melletted aludni, Soojinnie. A te illatodat éreztem mindenhol magam körül, és a te nyugodt lélegzésedet hallgattam, amíg álomba merültem. Boldog voltam, soha nem voltam még boldogabb, mint akkor, azonban nem tudtam, nem tudhattam, hogy mit hoz majd a reggel. Hogy felébredve te már nem leszel csókolózós kedvedben.