*Petra szemszöge*
Reggel arra ébredtem, hogy valaki szuszog mellettem. Megfordultam és ráeszméltem hogy nem az én szobámban alszok, de nem lepődtem meg mivel tudtam, hogy este átmentem Zozohoz a vihar miatt. Lementem főztem 4 darab kávét, ebből kettőt felvittem magunknak. Felmentem és szép halkan elkezdtem felébreszteni Zozot, hogy hoztam neki kávét.
Ekkor ő felült, magához húzott és megölelt. Mondta, hogy este milyen jó hallgató társaság vagyok és mennyire szerette hallgatni ahogyan mesélek. Mind a ketten a kávénkat szürcsölgettük amikor kopogást hallottunk. Zozo odament és kinyitotta az ajtót, Dodó volt az.
— Jó reggelt Zozo! Tudod hogy hol van Petra? Már reggel óta keresem. - mondta aggódva.
— Neked is jókat Dó. Itt van velem, tegnap mikor látta, hogy ti már alszotok a vihar miatt hozzám jött, beszélgettünk majd itt aludt el. Főzött nektek is kávét csak lent hagyta.
— Jajj köszönöm már azt hittem eltünt. - mondta még mindig kicsit aggodalmasan, majd megköszönte az infót és tovább ment.
— Várj Dó, mondani akarok valamit. - sóhajtottam nagyot. — Nekem nagyon bejön a barátnőd viszont szerintem ezt nem viszonozza.
Dorka nagyon meglepődött majd optimistán válaszolt mint mindig.
— Figyelj Zozo, - kezdte el a mondatát. — Mond el neki, hogy mit érzel és nyugi, szerintem viszonozni fogja.
— Köszi Dodókám, rád mindig számíthatok! - mosolyodtam el majd megöleltem.
*Petra szemszöge*
Miután Zozo visszajött a szobába mondtam, hogy elmegyek felöltözni és így el is mentem, viszont nem a szobám fele vettem az irányt hanem Parikéhoz. Bekopogtam majd egy kis idő múlva ajtót is nyitott elmeséltem neki az estét és azt is, hogy mennyire bejön a bátyja. Patrik hallgatta mígnem egy koppanást hallottunk...
