Ha valaki éppen akkor nézett volna be az ablakon, biztosan ráncolta volna a szemöldökét, mivel az új lány, becsületes nevén Brenda Revier, már percek óta feküdt frissen birtokba vett szobájának padlóján, méretes papírdobozok között. Habár már csak annyi dolga lett volna, hogy személyes tárgyait és ruháit kipakolja belőlük, ő mégis jó ideje csak a plafont bámulta, miközben ahhoz a fehér nyulacskához beszélt, akit a mennyezeti lámpán megcsillanó napfényből látott kiformálódni.
-Boldog lehetek itt nyuszi? Végre újból élni fogok és nem csak létezni? - de hiába kérdezte, a fényes folt nem felelt.
A lány kétségek között vergődött, bármennyire is tetszett neki fényárban úszó új otthona. Az az igazság, hogy kezdetben cseppet sem örült annak, hogy el kell költözniük, még akkor sem, ha régi barátaira és mindenre, amit addig ismert, már jó ideje csak idegenként tekintett. Azzal próbált vigasztalódni, hogy itt legalább tiszta lappal indulhat, hisz senki sem ismeri a titkát, mely teljesen feje tetejére állította nem csak a saját, de szülei életét is. Már túl sok volt a kérdés és túl értelmetlenek a válaszok, így apja kihasználva egy üzleti lehetőséget, a költözés mellett döntött. Átutazták hát az egész országot, majd beköltöztek egy csinos kis házba, pont a kertváros közepébe.
-Meg kell mozdulnod! Nem feküdhetsz így tovább! Ha anya meglátja, biztosan kiakad. Apa pedig megszid, ha nem végzel a pakolással. - figyelmeztette magát
Mély levegőt vett, felült, majd nekikezdett az első kartonnak, miközben gondolatai ismét elszabadultak, téren és időn át vágtatva, soselátott távoli vidékeken jártak. Álmodozásából a csengő éles hangja zökkentette ki. Maga sem értette hogyan, de időközben végzett a feladataival, szobája rendezett volt, pontosan olyan, mint ami illik egy tizennégy éves tinilányhoz.
-Hagyd anya, majd én kinyitom! -kiáltott fel az emeletre.
A bejárati ajtó homályos üvegén keresztül látta, hogy az idegen már megunta a várakozást és éppen indulni készül, így végül szaladva nyitott neki ajtót. A lépcső alján egy magas, fekete hajú, markáns arcú fiú állt, olyan 18-20 év körüli.
-Hello- köszönt lazán a váratlan vendég . A nevem Lucas Mointein. Itt lakom szemben a szüleimmel. Édesapám küldött át ezzel a kis süteménnyel, vendégváróként. Fogadják szeretettel!
-Ó, ez nagyon aranyos gesztus! Köszönjük szépen! - derült fel a lány a nem várt kedvességen. Jól lesz úgy, ha később viszem vissza a tálcát?
A fiú azonban a borítékolható frappáns válasz helyett csak üveges tekintettel meredt rá, olyan volt, mint ha kővé dermedt volna. Vannak szerencsés emberek, akiknél az arc és a hang tökéletes harmóniát alkot, az összhatás pedig mondhatni elbűvölő. Lucas korábban még sosem tapasztalt ilyet, így csak némán bámulta a felhős hangú, szőke, hatalmas kék szemű, szinte csontsovány tinilányt . Amikor rájött, hogy már tényleg illene, sőt már jó ideje illet volna mondania valamit, akkor odavágott egy flegma "O.K.".-t és azzal el is elment.
-Ki volt az? – kérdezte édesanyja a döbbent Brendát.
-Az egyik mellettünk lakó. Ezt kaptuk tőlük. - miközben a tálca aprósüteményt az asztalra tette, végig azon morfondírozott, hogy a fiút vajon mi lelhette.
Eközben a szomszédban:
-Odaadtad nekik? - érdeklődött Mr. Mointein, aki főállású apuka lévén, már évek óta a sütés-főzésben élte ki magát, így kapva-kapott a lehetőségen, hogy megörvendeztethesse mesterműveivel az új szomszédságot.
-Persze apa.
-Remélem kedves voltál velük.
-Mint egy úriember. - felelt a fiú, de közben gyanúsan kerülte a szemkontaktust. Apja mély sóhajtások közepette lapozott egyet a kezében levő újságon.
-Jó lenne, ha találnál egy barátnőt. Úgy láttam reggel, hogy van egy lányuk. Találkoztál vele?
Lucas azonnal abbahagyta a nappaliban levő tévé kapcsolgatását. A távirányítót az ülőgarnitúrára hajította, majd felsietett az emeletre. Csak szobája ajtajából szólt vissza.
-Még szinte gyerek!
Nem szerette hallgatni apja szerelmi tanácsait. Mindig is népszerű volt a lányok körben és az orvosi felvételi után még közkedveltebb lett. Bárkit megkapott, akit kinézett magának, de a szerelem eddig messze elkerülte. "Apám a nagy szerelem szakértő." Még akkor is magában citteget, amikor egy kis friss levegőért kinyitotta az ablakát. Lenézett és kit látott? A szomszéd lányt, aki az ablakában ülve épp hatalmas puszit nyomott egy alvósbaba arcára. Mondom én! - morogta, majd behúzta a sötétítő függönyt.
YOU ARE READING
Két élet
FantasyA történetben négy fiatal életét ismerhetitek meg. Két szerelmespárét, akiknek megadatott, hogy nem csak egy, hanem két különböző létezésben is találkozzanak egymással, majd sírig tartó szerelembe essenek.
