𝙷𝚢𝚞̄𝚐𝚊 𝚊𝚣 𝙰𝚔𝚊𝚝𝚜𝚞𝚔𝚒𝚋𝚊𝚗

Rituki története

A fa alatt elaludtam. Már késő este volt mikor felkeltem. A hideg szellő fújta a kék hajamat. Összerezzentem. A térdemet magamhoz húztam.
- Hát felkeltél.- szólt Hidan
Leugrott a fáról, majd átölelt.
- Te figyeltél?
Ekkor vettem észre, hogy egy Akatsukis köpeny van a vállamon.
- Egész eddig melletted voltam.- tette a hajamat a fülem mögé. Megcsókolt. Újra éreztem azt a csodálatos meleg érzést. Az ölelését, a csókját. Élveztem. Egy levegővétel után egy kis nyelvet is tett bele. Én nem tudok csókolózni (szerintem) sosem voltam együtt fiúval, fogalmam sincs mit kéne csinálni. Elhajolt. A melegséget árasztó mosolyával nézett rám.
- Hivatalosan is együtt vagyunk?- kérdezte Hidan
Ekkor lefagytam. Csak motyogtam össze vissza.
- Izé... ömm.
- Nem kell azonnal válaszolnod. Elhiszem, hogy fárasztó napod volt.
Felvett, majd egészen a rejtekhelyig sétáltunk.
- Mégis hány óra, hm?
- Úgy éjfél körül lehet.
- Nem várhatom el, hogy vigyázz rám.
- Kötelességemnek tartom.- mondta halál komoly arccal, majd letett az ajtónk előtt. Nagyon fáradt vagyok... Annyi chakrát pazarolta a technikára. Úgy tervezem, majd alakot formálok a chakrából. Nehéz feladat lesz. Beletelik pár hétbe mire megtanulom. Lezuhanyoztam, majd le akartam feküdni.
- Mesélj!- szól Rituki
- Majd holnap... Hulla vagyok. Sasori még kómában van?
- Igen.- válaszol
- Na és? Deidara lépett valamit?
- Holnap elvisz sétálni.- áradozott
- Ügyesen ám!- kacsintottam- Jó éjt!
- Neked is. Ömm. Nyelves csók volt?
- Jó éjt, hm!
Halk nevetés után elaludtunk.

- Hidan, Kakuzu! Titeket küldelek a kétfarkúért!
Kezdi Pain reggel 10 órakor a nappaliban. Nagyon rossz előérzetem van.
- Mehetnék én is?- kérdem
- Nem. Ez páros küldetés, elég hozzá Kakuzu és Hidan.
- Rossz előérzetem van.
Kakuzu felém fordult.
- Nem lesz semmi gond, halhatatlanok vagyunk.
- Attól még mozgásképtelenné tudnak tenni. Ha meg belebotlotok egy Narába, azt cseszhetitek, hm.
- Túlságosan is aggódsz.
Még szép. Mondom ezt már magamban. Durcásan ránéztem Painre, mire felsóhajtott.
- Miután visszajöttek, elküldöm őket a kilencfarkúért. Akkor mehetsz velük. Akkor Rituki is megy. Őt jól őrzik. Mármint a kyuubi Jinchūrikiét. Oszolj!
Leültem az asztalhoz, miután megettem a nagyon finom ráment felmentem Sasorihoz. Deidara ott ült mellette. Az ajtó felé nézett.
- Zavarok, hm?- kérdem miközben megbontok egy nyalókát
- Gyere csak be, hm.
A redőny fel volt húzva, beáradt a napfény a szobába. Sosem figyeltem meg különösen ezt a szobát. Ugyan olyan mint a miénk csak a másik oldalon. Odaálltam Deidara mellé, majd kérdezett tőlem valamit.
- Rituki szereti az apróbb ajándékokat, hm?
- Mire célzol pontosan?
- Gyűrű, hm?
- Hát az Akatsukis gyűrű is feldobta szóval szerintem örülne.
- Egy szimpla aranygyűrű lenne, belülre az én nevem lenne írva. Ugyan így fordítva, hm.
- Hm.
- Annyira idegesítőek vagytok. Kettő hümmögő? Megáll a világ!
- DANNA, HM!- kiáltott fel Deidara
- Beszél a báb.- morogtam- Ha nem mentelek meg halott lennél, hm.
- Te mentettél meg?- ült fel- Köszönöm!
Szorosan átölelt, majd én vissza. Ez után kimentem. Elkiabáltam magam.
- Sasori felébredt!

Rituki szemszög:

Miután mindenki körbeugrálta Sasorit, én kiültem a medencéhez. Hidan, Kakuzu elmentek bijuut fogni, a következőre én is megyek Hin-el. 4 Akatsukis amúgy nem feltűnő? De mindegy, nem kötök bele Painbe. Esetleg megajándékozna egy Shinra Tenseiel. Azt meg nem kívánom. Na, tehát. Kint ültem a  medence szélén, mikor valaki hátulról átfogott és felemelt.
- Hé!- kapálóztam
A szemem előtt egy szőke tincs lógott.
- Ne kapálózz pöttöm! Beleejtelek a medencébe, hm!
- Adok én neked pöttömöt!
- Aki Sasorinál alacsonyabb, az már pöttöm!
Fel emelt. Én egyre jobban pirultam. Ölelgetett. Ilyet még nem csinált. A kezét a nyakamhoz tette. A fülemen nedves dolgot kezdtem érezni. Fülig pirultam. Most komoly a keze nyalogatja a fülem?
A próbáltam eltolni onnan. Sikerült is, erre a nyakamat csókolgatta. Én nem vagyok ilyen beállítottságú, szóval egy puszival eltoltam a nyakamtól.
- Mi az?- kérdi fura hangon
- Ne itt.- mosolygok
Akaratom ellenére bekapcsolt a Mangekyoum. Sírni kezdtem.

A Sharingant a támadás napján Hinguna beültette az én szemembe. Nagyon féltem, hogy mit szól majd a hokage, ha ezt megtudja. De nem került rá sor a jouninná válásomig. Izuminak három tomoés Sharinganja volt. Azt megkaptam tőle. Volt egy gyerekkori Uchiha barátom. Uchiha Shisui. Vele sokat lógtam. Én ugye nem tudtam, hogy öngyilkos lett. Próbálták előlem titkolni. De mikor ezt megtudtam felnyílt a Mangekyou. Shisui sokat jelentett nekem. Egyben gyerekkori "szerelmem" is volt. Miután letettük a chunin vizsgát megtanultam a Susano-t. Az amaterasu még nem megy, azóta is próbálkozok. Ekkor figyelt fel a hokage a képességeimre. Meg Hin-ére is.
Hin-től és tőlem ezentúl mindenki félt. Kivéve Hinguna csapata, az a három különleges kis kölyök. Az egyikbe szintén Sharingant ültettünk. De ez már más téma. Amikor használom a Susono-t mindig megjelenik előttem Shisui. Mikor jouninná avattak Danzou a nyomomba eredt és meg akarta szerezni a Mangekyoum. Persze sikertelenül, mert genjutsuba zártam. Ekkor menekültem el a faluból. Pár napra rá Hinguna is követett.

«holnap kövi rész❤️»