𝙷𝚢𝚞̄𝚐𝚊 𝚊𝚣 𝙰𝚔𝚊𝚝𝚜𝚞𝚔𝚒𝚋𝚊𝚗

Harc a medencéért

Pain szemszög

    - SHINRA TENSEI!
Azzal a lendülettel Deidara nekirepült a folyosó végén lévő falnak. Hinguna és Rinuki kíváncsian kikukkantott az ajtón.
    - De én akkor is akarok medencét Pain!- szólt Deidara
    - Nem lesz! Felesleges.
    - Na de Painci- gügyögött a hátam mögött Konan- Olyan uncsi vagy.
Ekkor lassan megfordultam, majd felkaptam a lányt a magasba. Sokszor megcsókoltam a nyakánál és az arcánál. A két újdonsült tag egy halk Aww-ot fűzött hozzá. A szemem sarkából láttam, hogy Hidan Hingunát nézi. Kisame kidugta a nyelvét, Sasori meg rámszólt.
    - Ezt a medencés hülyeséget döntsétek el. Pl mérkőzzetek meg, vagy valami. És a magánügyeteket ne itt.- mutatott ránk
Elhajoltam Konantól.
    - Tíz perc múlva gyűlés! A nappaliban!
Azzal a lendülettel berúgtam az aktót Konannal a karjaimban.

Vissza Hinguna szemszögébe

    - Annyira aranyos Pain és Konan.- szólaltam meg
    - Egy idő után megunod őket.- szólt egy ismerős hang
A betörött fal után néztem. Ott állt teljes valójában.
    - Uchiha Itachi.- suttogta Rituki
Ha nem fogom le Ritukit itt kitör a harmadik világháború az hétszencség.
    - Itachi! Megöllek!- villantotta fel a Mangekyou Sharinganját.- Hinguna! Eressz! Én megölöm!
Mivel én nem ismertem a szüleimet nem érezhettem át azt a fájdalmat, mint ő. Igazából semmi közük egymáshoz, mint Uchiha. Majd egyszer Rituki történetét is elmesélem. Nem bírtam már tartani a lányt. De ekkor odajött Itachi.
    - Sajnálom.- tette a vállára a kezét- Otoki Rituki.
Ekkor kihagyott a szívem egy ütemet. Egyszerre kérdeztük meg:
    - Honnan?
    - Az a sharingan... az Izumié. Bármikor felismerem. Mellesleg, emlékszem rád. Te voltál/vagy a Rejtett ködi szökött shinobi.
Ekkor elsétált. Bementünk a szobánkba. Húztunk magunkra egy új gúnyát, amit Konantól kaptunk. Végül pont időben mindenki lent volt a nappaliban. Én a kanapén ültem ölbe tett kézzel. Pain egy dobozt tartott a kezében.
    - Szavazunk. Aki akar medencét álljon Deidarához, aki tartózkodik a folyosóhoz, aki azt mondja ne legyen, mert felesleges álljon mellém.
Sasori, Itachi, Kakuzu és Hidan Pain mellé állt. A többiek velem és Ritukivel együtt Deidarához állt. Gondolj csak bele, esténként de jól lehetne ott bulizni! Meg alapból is, király lenne. Várjunk csak... sövény nőtt a folyosónál? Kakuzu észrevette, hogy igen csak őt nézzük a barátnőmmel.
    - Ő Zetsu.- mutatott be neki
    - Nemár, döntetlen.- morog Deidara
    - Mindenki húz ebből, akit húzott azzal mérkőzik meg.
Hidan engem, Rituki Paint, Konan Sasorit, Kakuzu Deidarát, Itachi Kisamét húzta. Zetsu lesz a bíró. Egy kilómétert gyalogoltunk, hogyha nagy pusztítást végzünk a ház ne bánja. Először Pain ütközött meg Ritukivel. Sokszor használta az ismert Shinra Tensei-t. Végül Rituki maga köré vonta a tökéletes Susano-t. Itachi tátott szájjal nézte ezt végig.
    - Tovább adtam neki a tőled kapott tudásomat.- súgtam neki
Igen, van közös múltam Itachival. Végül a harc végére megfordult az állás Rituki nyert.
    - AZT HOGY?- kérdezte kiabálva Pain
    - Vesz-tet-tél.- szótagolta a barátnőm
Én a levegőben behúztam a kezem. A végére az egész hely egy csatatér lett. Konan legyőzte Sasorit, Itachi Kisamét és Kakuzu Deidarát. Rajtam állt minden. Le kell győznöm Hidant. Egymással szemben álltunk. Pain odadobott nekem egy vasrudat. Én kettő nemű chakrával születtem, szél és vízzel. De birtokolom a villámot is. A chakrámat a vasrúdban áramoltatni kezdtem, Hidan kezdeményezett, biztosan eldöntetett, én fogok győzni. Pár percig próbáltam elemezni a jutsujait, de nem használt egyet sem. Én nekirontottam egy tűztípusú támadással. Eltűnt, a byakuganom végig be volt kapcsolva. Megláttam magam felett, még szinte időben arrébb ugrottam, de a kaszája beleakadt a homlokpántomba, azt lekapta a fejemről, egy kicsi vágást ejtett a homlokomon, de nem vészes. A homlokomon ott díszelgett a mellékházat képviselő jel. Nem vagyok olyan mint a többi mellékházi, én büszke vagyok a származásomra, nem takarom, nem rejtem el.
    - Hidan nyert.- mosolyodott el Pain
    - Mer?- továbbra is Hidanra koncentráltam. Benyta a vérem. Fúj! Ez undorító! Majd átalakult, egy jelet kezdett alkotni. Meg kell állítanom. Minden megmaradt chakrámat a jobb kezembe gyűjtöttem.
    - RASENGAN!- ordítottam, felé rohantam
Hidan a legközelebbi fán landolt. Fájhatott minden porcikája. Mivel nem akartam megölni, nem a Chidorival támadtam meg. És nem is ez a kettő van a tarsolyomban.
    - Deidara! Gyerünk medencét építeni.- mondtam vidáman
    - Jól hallottam? Rasengan?- kérdi Pain
    - De jól ám!- lökte meg barátságosan Rituki
    - Elismerésem.- fogta a fejpántomat a kezében Hidan
Felsegítettem, majd hazasétáltam vele. Még volt bennem elég életerő. Hidan magasabb nálam, legalább egy fél fejjel. Hazaértünk, bevittem a szobájukba. Lefektettem, levettem róla a pólóját, majd kinyitotta a szemét.
     - Maradj nyugton Hidan.- a hajamat felkötöttem
Egy orvosi dobozból szedtem fertőtlenítőt, majd elláttam a hasát. Hidan jól tartja magát edzésileg.
     - Tudom illetlen egy lánytól megkérdezni, de hány éves vagy?
     - 19.
Ekkor elmosolyodott. Az út során visszaváltozott a normális Hidanná. Miközben elláttam folyamatosan mosolygott rám. Én persze elpirultam. Zavarba hoz ez a fiú. Közben Deidaráék is befutottak.
     - Megyek agyagot szerezni a robbantásokhoz, hm.- hallottuk kintről
     - Így ni. Mégegyszer bocsi a Rasengan miatt.
Felült, körbefásliztam a hasát. Észre vette, hogy elpirultam.
     - Semmi gond.
     - Ne erőltesd meg magad.
     - Úgy lesz.
Mikor az ajtón kiléptem vissza néztem.
     - Tényleg bocsi.
Átmentem a mi szobánkba. Rituki észrevette, hogy elpirultam.
     - Melyik fiú hozott lázba?- kérdezte izgatottan
     - Mi? Dehogy, én nem.- csak mégjobban elpirultam
     - Én is elmondom na!
     - Úgy viselkedsz mint egy 14 éves tini, aki megtalálta 'élete nagy szerelmét'.
     - A szöszi érdekes.- bökte ki
     - Ja, Deidara jó fej.
Elkészült a vacsora, aránylag minden jól sült el. Hidan elém ült le, most nem baromkodott, mint tegnap. A Rasengan odapörkölt a szerencsétlennek.