𝙷𝚢𝚞̄𝚐𝚊 𝚊𝚣 𝙰𝚔𝚊𝚝𝚜𝚞𝚔𝚒𝚋𝚊𝚗

A Konohai Hyūga!

Arra keltem, hogy hanyatt fekszek Hidan mellett, ő a hasamat átkarolva alszik. A fejpántom az éjjeli szekrényen pihent a bingo könyvön. Megfogtam, majd az áthúzott konohai jelet néztem. Mikor ezt 'meguntam' levettem magamról a fiú kezét és keltegettem.
- Hidan! Jó reggelt! Keljél! Hosszú még az út.
- Ebben a szállodában fognak megszállni délután.- morgott- Mi este lépünk akcióba. Te is gyere vissza aludni.
Ekkor próbáltam emlékezni az estére, de a Byakugan használata után semmi sem ugrik be.
- Mi volt tegnap este Hidan? Téged kerestelek, de a Byakugannal sem találtalak.
- Nem emlékszel?- vakarta a tarkóját- Hátulról megöleltelek, ekkor te összerogytál, elájultál. Próbáltalak keltegetni, de nem ment. Megfogtalak, betettelek az ágyba és hagytalak aludni.
Ez történt volna? Lehet Hidan miatt ájultam el. Mindegy is az este volt.
- Gondolkodtam...- ültem vissza az ágyra-... te miféle technikát használsz? Nem tudtam sehova se tenni, hogy mi lehet az.
- Azt a technikát csak én tudom végrehajtani.- mosolygott- Halhatatlan vagyok.
Ekkor tágra nyílt szemmel figyeltem rá.
- Hogy miii??- nyújtottam el
Hanyatt vágódtam az ágynak, Hidan azt hihette megint elájultam, de nem. Fölém tornyosult és többször a nevemen szólított.
- Nem ájultam el, csak meglepődtem.
Szürkés haja most is kócos, bíbor szemeit néztem, míg ő az én szememet. Próbáltam mosolyogni. Ekkor kopogtak Hidan gyors sebességgel a kaszájához nyúlt, én a Chidorit jelenítettem meg a kezemen.
- Kész a reggeli!- szólt egy ismerős női hang
Ezzel elment, mindketten visszaültünk az ágyra, majd én bementem a fürdőbe. Túlságosan ismerős volt a hang. Talán? Az nem lehet... Biztos nem Tenten volt... ők konohában vannak. Vagy? Őket bízták meg a csapat kíséretével. De ha Tenten is itt van, akkor Neji is. Hangosan felzokogtam. Hidan kopogott.
- Mi a baj? Bejöhetek?
- Itt az öcsém- suttogtam miközben a Byakuganomat használtam.
- El kell tűnnünk innen.
Gyorsan felöltöztem. Kimentem az ajtón
- El kell tűnnünk innen. Az ANBU csapat elé megyünk!
- Nem ezt mondta Pain! Mi mi a gond? Te sírtál?
Ő is fel volt már öltözve.
Felé fordultam a Byakugan be volt kapcsolva.
- Konohaiak! Itt van az öcsém!- sírtam tovább- Ha észrevesz minket, annyi.
Addig vártunk míg el nem mennek, a Byakuganommal figyeltem őket. Felvettük a köpenyt és a gyűrűt. Kijelentkeztünk, és az ANBU csapat haladási irányába tartottunk.

Egy óra múlva

Az ANBU csapat elejét már láttam a Byakugannal. Levettem a kalapot, jelezve, hogy itt vannak.
- Gyorsnak kell lennünk, nehogy az öcsémék ideérjenek.
- Gyorsak és alaposak.- mosolygott ördögien
Mikor találkozott egymással a tekintetünk, az ANBU-sok úgy tűnt megijedtek.
- A konohai Hyūga!- mutatott rám az egyik
Nicsak... becenevet is kaptam? Támadtak.
- Chidori!- mondtam hangosan
Vagy 4-et lendületből megöltem. Így ment ez 20 percen keresztül. Hidan végzett az utolsókkal. Ekkor feltűnt három konohai ninja. Három chunin. Ez az, amitől mindig is féltem, újra az öcsém arcába nézni.
- Ez az akatsuki, szól Lee.
- A zölddel vigyázz. Tudja használni a 8 kapu technikát, profi taijutsus. A lány fegyverhasználó. A harmadik...
- Hinguna?- kérdi Neji
- Az öcséd?
- Ő az enyém. De Hidan.
- Hm?
- Ne öld meg őket.- nézek rá szigorúan a Byakugannal
Lee felénk jött, egy Juukennel visszalöktem.
- Lee! Semmi esélyed Hinguna ellen!- mirdul rá idegesen Tenten- Tiéd a kaszás!
Hidan megindult, Lee-nek annyi, szerzett a véréből.
- Pedig úgy feláldozzam volna Jashin-nak! Yihá!
A lábaiba szúrta a kaszát. Na ez egy darabig nem tud lábra állni..
Neji felettem termett.
- Rasengan!- tartom a fejem fölé a jobb karom
Nehezemre esett bántani az öcsémet. Nagy valószínűséggel ő sem tudott volna nekem ártani. Nekirepült egy fának, majd ottmaradt.
- Neji!- ordított Tenten.
Gyorsan ott termettem.
- 32 csapás... 64 csapás.
Tentent is kiütöttük.
- Küldetés végrehajtva.- változott vissza a normális Hidanná.
Felugrottunk egy fára, onnantól folyattuk az utat.

Rituki Konohában

- Télleg'?- jött ki a számon- Neked rokonod a Konohai Hyūga?
- Ő a legerősebb Hyūga, ezt apám szégyelli bevallani. De az.
Jelenleg konohában vagyok és Hyūga Hinatával társalgok. A Hyūgák tök jó fejek. Ráadásul ő nem ismer.
- Nagyon szeretem és tisztelem Hingunát. Vajon hol lehet mos?
- Ki tudja.- igazgattam meg a Rejtett Ködi fejpántomat- De az öccsét szívesen megismerném.
- Ő most küldetésen van. Egy ANBU csapatot kísér ide Konohába.
Ekkor köhögtem egyet. Hinata normálisnak tűnik ekkor beugrott egy eléggé idegesítőnek tűnő alak.
- Hé! Hinata!
Megfordultam.
- Tudom ki vagy. Haruno Sakura!
- Ahha, szia! Te?
- Dikki Dikoti.- kamuztam szemrebbenés nélkül
- Hm... egy Dikki.
- Na de én most megyek. Jelentenen kell a hokagénak. Ki is pontosabban a hokage?
- Tsunade-sama.
Megint köhögtem.
- A legendás Sanin?!
- Ő.
- Csoda hogy nincs romokban a falu.
Ekkor Sakura akkorát levágott a tarkómra, hogy a fejem az asztalnak vágódott. Az meg ketté törött.
- Én asszem' megyek mielőtt Sakura egyszerűen meghalna.- néztem rá mérgesen

Pár óra múlva a rejtekhelyen voltam, Itachi a fejemet bekötötte.
- Ha legközelebb találkozok vele... meghal.
- Ez vagy 6x elmondtad már.- szólt oda Kisame
- Mi bajod van? Te nagyra nőtt szardínia!
- Na te csöpp! Ha mégegyszer úgy nevezel megetetlek a cápáimmal a medencében.
- Én meg akkor felrobbantalak.- szólt a hátam mögül Dei
Kisame elkussolt. Végre egy kis csend.
- Hin-ék késnek nem gondoljátok?
- Hidan áldozásai egy kis időbe telnek.- szól Kakuzu
- Yaaay... Ez de jó volt.- lökte be az ajtót az említett személy
- Emlegetett szamár.- mondtuk kórusban
Majd utánna elnevettük magunkat. Bevonszoltam a szobába, hogy meséljen. Remélem nem futottak össze Nejivel.