Seriously?

Part 12

Majd mire észbe kaptunk már minden fellépő befejezte a produkcióját és kis szünetet tartottak. Tömegével jöttek ki az ajtókon az emberek így majdnem eltarolva minket.

Ezek után úgy döntöttünk hogy elköszönünk egymástól mert megláttuk hogy a tanár szedi össze az embereket hogy meg tudjuk beszélni mit rontottunk el és kb. mennyi esélyünk van nyerni.
Az úgymond megbeszélés elég jól telt a tanár szerint van esély nyerni és néhány próbálnál jobban csináltok az előadást.
Mire a megbeszélésnek vége lett már a zsűrik is végeztek az eredmények megbeszélésével és lassan jöttek vissza az emberek a terembe és elkezdődött az eredményhirdetés.

Két kategóriában indultunk viszont csak az egyikbe nyertünk aminek persze örültünk, a másikban második helyezést értünk el. Mindkettőre nagyon büszkék voltunk.
Viszont miután vége lett az egésznek jött a búcsúzás ezt egyikünk se szerette volna (se Jaeden se Sári) ennek ellenére sajnos el kell köszönnünk egymástól.
Úgy gondoltam hogy most jött el az a pillanat amikor el kell mondanom mindkettőjüknek hogy most már biztos hogy kiköltözök Amerikába ennek persze Jaeden örült viszont Sári szomorú lett mivel Jaeden Amerikában él Sári pedig itt Magyarországon.

A társulattól is el kellett köszönjek hiszen most már elkezdünk pakolni mert decemberben indulunk Amerikába. És anyáék úgy gondolták hogy az előadást megvárjuk és utána lépünk ki a társulattól.
Ők is nagyon szomorúak voltak mindenki megölelt mindenkit és fájó búcsút vettünk egymástól.

Ezek után a busz hazavitt minket anyáéknak meséltem a Sárival töltött napjaimról (jó inkább napomról) illetve az előadásról és a helyezésekről viszont Jaedenről semmit nem mondtam nekik úgy gondoltam teljesen felesleges.

A további napok illetve pár hónap nagyon gyorsan eltelt Jaedennel és a csoportban sokat beszélgettünk videochateltünk is gyakran. A szülinapom is jó volt meghívtuk pár barátomat inkább osztálytársamat. A költözés szerencsére zökkenésmentesen ment. A csomagokat illetve dobozokat ketté osztottuk mivel van itt Magyarországon egy kocsink ezért apa úgy gondolta hogy elmegy komppal és a kocsiba beraktunk pár cuccot ami nem fértek volna be a bőröndökbe.

Mi anyával repültünk (én életembe először) de anya segített bepakolni. Összesen négy bőröndöt vittünk fel a repülőre. A kisebb csomagok, csecsebecsék elszállítására megkértük az itt élő rokonainkat (persze a mi pénzünkön) hogy küldjék el később. Egyelőre csak a legfontosabb dolgokat vittük a mi bőröndjeinkbe.

A többit apa hozta a kocsival. Ja ha amúgy még nem mondtam volna Los Angeles-be költözünk. A házunk jó nagy és szerencsémre minden bútor benne van a házban és emiatt nem is kellett semmilyen bútor elszállításával foglalkoznunk.

*Sziasztok! Sajnos nem a legjobb hírrel kell hogy most szolgálják nektek.:( Késnek majd a további részek mivel a tenyeremet sikeresen lehorzsoltam így nagyon nehéz vele gépelni. Kipróbáltam hogy bediktálom de minden 2. szavamat átírta valami más szóvá szóval ez most így késni fog. SAJNÁLOM. Természetesen ez nem volt tervben de próbálok minél előbb újra hozni egy részt! Ja és bocsi a helyesírási hibákért de most kijavítottam!
whitedaisyisblack *