Lick or Kick?- Larry Stylinson Befejezett

V

- Nehogy azt mondd, hogy munkaidőben verted ki. - látott meg Patrick, amint kilépett az irodából. Az arcom még most is úgy égett, mintha felpofoztak volna.

- Nem, dehogy. - léptem a pulthoz és álltam a tekintetét-.  Csak melegem van. Fülledt lett a vihar miatt a levegő. - ahogy meghallottam a mellékhelység felől jövő lépteket, egyből lesütöttem a tekintetem, ami túlságosan is feltűnő volt Patrick-nak. A szemem sarkából láttam, hogy Harry felém lép. Egyik kezét a derekamra tette, majd ismét a fülemhez hajolt, hogy csak én halljam, amit mondd. És persze mind ezt Patrick előtt.

- Most már ne titkolózz, Lou. - azzal teljesen természetesen visszasétált a helyére, én pedig lepisszegtem Patrick-ot, mielőtt még ott verhette volna le nekem a hisztit. 

- Ígérem mindent elmondok, de semmi sem történt. -  néztem a szemébe. - Holnap reggel megmagyarázom.

- Miért csak holnap? - kérdezte halkan, pedig tudtam, hogy ordibálni lett volna képes velem.

- Itt marad zárásig, aztán velem jön. Kurvára idegesítő. 

- Bármi van, szólsz. Nem állok jót magamért, ha valamit tesz veled. - figyelmeztetett a nyilvánvalóra.

- Ne félts. - löktem meg a karját, aztán inkább a kávéfőzőhöz mentem, mert nem akartam neki háttal állni.

A vihar nem csitult, de a vendégek kezdtek lecserélődni, ezért rengeteg dolgunk volt Patrick-kal. Nekem meg rettenetesen kellemetlen volt, hogy minden egyes kis mozdulatomat úgy figyelte Harry, mintha próbálna valamelyik tettemből bebizonyítani, hogy valamiben bűnös vagyok. Az idegeimre ment, Linda viszont szívesen látta, főleg mikor megint rendelésért tette magasba a kezét. És szerintetek kit küldött oda a nagyfőnök?

- Mit szeretnél? - szorongattam a grafitot a kezemben, hogy feltudjam írni a kis jegyzetfüzetbe.

- Egy extra fekete kávét nekem és egy tejeskávét neked.- itt abbahagytam az írást és kérdőn néztem rá. - Nem szeretem elismételni magam, édesem.

- Louis, mi lesz már? - nagyszerű. Linda is kipécézett a bámulásra. Ezek élvezik, hogy kínos helyzetbe hoznak.

- Máris hozom. - mondtam kedvtelenül és a lehető legnagyobb ívben kikerültem őt. A tejeskávét nem voltam hajlandó vele meginni a munkámra hagyatkozva, de megköszöntem neki. Nem vagyok bunkó, hiába mászok tőle a plafonra. 
Az óramutató már csak egy félkörre volt a hetestől, ami mai nap lezárását jelenti. Linda úgy hagyott ott minket, hogy az előkelő férfi minden egyes kívánságát teljesítsük. Nem akartam mondani neki, hogy ez az előkelőség egy mocskos fantáziájú perverz, aki nagy eséllyel engem nem a kávékészítésben használna. 

- Most komolyan megvárt? - tátogta felém Patrick, mire csak kelletlenül bólintottam. Amikor letöröltük az összes asztalt, zárhattunk is be. Az utcán most pláne sötét volt, az eső pedig még mindig szemerkélt. Pár méterrel odébb várt a bejárattól Harry, én pedig el akartam onnan rohanni, aztán új életet kezdeni valahol a Marson. - Ha bármi van-

- Szólok. - szakítottam félbe. - És akkor együtt küldhetjük el a picsába. - öleltem meg őt. Alig akart elengedni, de nem állhattunk ott egész éjszaka, mintha össze lennék ragasztva. Ő is elindult hazafele, én pedig egy mély lélegzet után megfordultam. 

- Mehetünk, Louis? - megforgattam a szemeimet és eléggé grimaszolva mentem oda hozzá. Magam köré fontam a karjaimat, hogy még csak véletlenül se kelljen hozzá érnem. Ez nagyon nem tetszhetett neki, mert karját mindenféle szégyenérzet nélkül a derekam köré fonta. - Ma éjjel úgy is meg foglak érinteni.