Lick or Kick?- Larry Stylinson Befejezett

XI

Fáradtan csuktam be kulcsra a bolt ajtaját, miközben kelletlenül megforgattam a szemeimet. Miért is ne a ma estét választotta volna a vásárlásra? Az elmúlt két napban szinte hozzám sem ért, pedig szinte fizikai fájdalmat vettem rajta észre emiatt. De kibírta. Valamit nagyon tervezhet, ha ennyi tudja kontrollálni magát. Szinte még most sem tudok róla semmit, nem nagyon akartam bármiről is kérdezni. A telefonszáma már meg van, ez is haladás.

- El sem tudod hinni, mennyire vártam már ezt az estét. - szólalt meg, mikor felé fordultam. Kinyitotta előttem a sportkocsi ajtaját, én pedig a zsebembe csúsztattam a kávézó kulcsát. - Szállj be, Louis. - biccentett befele.

- Máris. - feleltem. Helyet foglaltam a számomra még mindig idegen érzetű bőrülésen, kissé fészkelődve próbálva megtalálni a kényelmes pozíciót. Meg fogom tudni én ezt valaha szokni? 
Be ült mellém a vezetői helyre és már indította is a motort. Minden apró kis mozdulatán fel tudtam fedezni, hogy mennyire vár már valamire. A piros lámpánál ujjaival dobolt a kormányon, aztán mintha még dúdolt is volna. Szemem sarkából tanulmányoztam különös viselkedését, amit leprodukált. Nagyon örül magának, csak tudnám miért. 

- Vannak elképzeléseid a ruhákkal kapcsolatban? Vagy irreleváns számodra a divat? - lépett a gázra, amikor a közlekedési lámpa zöldre váltott. Inkább az ablakon néztem ki, ameddig válaszoltam.

- Egyszerű ruhák, mint amilyeneket tegnap el is hoztunk. - mondtam, mire egy nemtetsző nyögést hallottam magam mellől. Erre már felé néztem.

- Nem szeretnél valami mást? - kérdezte reménykedve. - Nem akarok én neked teljes ruhatár változtatást, csak pár kis újítás. Nem is tudom, esetleg valami...Gucci? - hirtelen akartam rávágni a nemet, de jobbnak láttam ezt a szót elfelejteni, mikor mellette vagyok. 

- Az sokkal inkább te vagy.. én maradnék az Adidas-nál. - feleltem aránylag határozottan. Magamat elképzelni valami olyan öltönyben, mint amiket ő hord.. lehetetlennek hangzik és az is. Habár mostanában a lehetséges dolgok is előszeretettel nevetnek rajtam. 

- Nem baj. - vonta meg a vállát, hanyag, nem törődömsége a frászt hozta rám. - Csak pár öltöny, kicsim. Senki nem halt még bele. - tényleg. Az meg sem fordult a fejemben, hogy azért ragaszkodik azért ahhoz a rohadt Gucci-hoz, mert esetleg ott modellkedik? De ennyire jól fizetnének neki? Lehet valami odatartozó cég tulajdonosa vagy ilyesmi. Ötletem sincsen.

- Rendbe van. - hagytam inkább rá. Az kellett volna még csak, hogy összekapjak vele. - Ja és.. kéne még egy kis pénz Patrick anyjának, de csak ha-

- Hazaértünk, adom is. - szakított félbe. - Ne legyél mindig ilyen zavart, ha akarsz valamit. Elmondtam. Csak kéred és tőlem megkapod. De mit kell mondani, ha akarsz valamit? - vezette kezét a sebváltóról a combomra, bennem pedig megrekedt a levegő. - Gyerünk, Lou, tudod te azt.. a múltkor is olyan ügyesen használtad ezt a nevet.

- Kérlek, apuci. - mondtam halkan, ezzel megadva neki amit akart.

- Jó fiú. 

Csupán tíz percbe telt elérni a késő éjjelig nyitva lévő plázához, amiben a város legmenőbb ruhaboltjai vannak. Emlékszem mennyit jártunk ide Patrick-kal, csupán a legrondább ruhák felpróbálásához.. szép emlékek, de most ilyen hülyülésben biztosan nem lesz részem. 
A hatalmas épületben most először teljesen elveszettnek éreztem magamat, mintha csak egy turista lettem volna, aki semmit sem tud erről a helyről. Pedig tudtam hol vannak az éttermek, élelmiszer-, játék- vagy esetleg műszakiboltok, de ezt senki meg nem tudta volna rólam elmondani.

- A harmadik emeletre megyünk, a Jerry's-be. - tette kezét a derekamra, ezzel közelebb húzva magához, távolabb vonva az idegenektől. - Gyere, Louis. Minél előbb haza akarok érni. - kacsintott rám, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Szóval tényleg vannak elképzelései a ma éjjelről.. nem is tudom miért viselkedtem úgy, mint egy szűz melegfiú, aki még életében nem is volt más férfiak házában.