A Tanúvédelmi Program

Prológus

Luke szemszöge:

'Semmi kedvem ehhez az egészhez.' unottan lépkedtem Robbie mellett.

'Ja nekem se. Viszont Dannynek megígértük, hogy ott leszünk.' Daniel az egyik legjobb haverunk. Mondjuk, ha hárommal több agysejtje lenne, akkor is csak egy molylepkét szárnyalna túl. Ennek ellenére rendes srác. 

'Kurva sötét van.' zsebre tettem a kezem. Tényleg nincs hangulatom most ehhez a bulihoz. 

'Esténként előfordul.'

'Hova is megyünk?' 

'Még itt ezen az utcán végig, aztán balra. Ott bérelték ki azt az új csehót.' Rob mindig is jobban tájékozódott, mint én. 

'Remélem közben ez rám omlik.' mutattam a hatalmas omladozó gyárra ami mellett elhaladtunk. Robbie csak megrázta fejét és tovább sétáltunk.

'Segítség! Valaki segítsen!' a hangos ordibálás megtörte a csendet. Nagyjából a szar is ketté tört bennem úgy megijedtem a hirtelen jött zajtól.

'Ez meg mi a fasz?' Robbie rám nézett.

'Segítsen már valaki! Könyörgöm!.' a férfi hangja most még erősebb és kétségbeesettebb volt, mint előzőleg.

'Onnan jön a hang!' Mutattam a gyárra, amit z imént hagytunk el. Elindultam az épület felé.

'Te mit csinálsz?' jött utánam Rob.

'Megnézem mi ez.' mondtam és bemásztam az ablakon.

'Bazdmeg Luke..' mászott át Robbie is. Közben a kiáltások nem hagytak alább. ' A rendőrséget kéne hívni.' 

'Azt sem tudod, hogy mi történik. Minek hívnád őket?' Előbbre mentem. Lassan és óvatosan lépkedtem, követtem a hangot. Rob mögöttem jött. Néhány olajos hordó mögött osontunk, amikor megláttam egy székhez kötözött fazont. Többen is körbe állták, mindegyik kezében fegyver. Az arcuk tisztán kivehető volt, annak ellenére, hogy csak egy lámpa világított. Sokkal gyorsabban vettem a levegőt. Robbiera néztem, aki ugyanolyan kétségbeesett fejet vágott mint én. Egyikünk sem mert szólni.

'Hol van a kibaszott pénzem Meyer?' egy kopasz pasas lépett közelebb a megkötözötthez és a fejének szegezte a pisztolyt.

'N..Nem tudom!' 

'Akkor találkozunk a pokolban seggfej!' Mondta és meghúzta a ravaszt. Megdermedtem, csak bámultam kitágult szemekkel. Mi a fasz történt az előbb?!

'Gyere már! A kurva életbe Luke!' Robbie rángatott. Csak néztem magam elé, nem hittem el, hogy ez komolyan megtörtént...

Robbie szemszöge:

'Hallod? Gyere már!' Próbáltam halk maradni, de közben Luke-ot kizökkenteni. Mereven bámult maga elé. Ráncigáltam és sikeresen felborított egy üres hordót. Hirtelen észbe kapott és mintha egy pillanatra megállt volna az idő, egymás szemébe néztünk a kopasz rohadékkal. Azonnal futni kezdtünk. Hallottam, hogy üldöznek minket és még lőttek is ránk. Kifutottunk a nyílt utcára, de tekintve hogy este van és hogy kihalt a környék nem volt semmi menekülő út. Ösztönösen futottunk és csak az járt a fejemben, hogy ezek két percen belül szitává lőnek bennünket. Gyorsan belöktem Luke-ot az egyik sikátorba és már fogalmam se volt, hogy hol járunk.

'Állj.' mondta Luke. ' Másszunk be!' mutatott egy konténerre. Gyorsan behuppantunk és vártunk. Egyikünk sem szólt csak a gyors lélegzetvételünket lehetett hallani. Kis idő múlva hallottunk kiabálást, de csak távolról. 

'A picsába...' Luke csak suttogott.

'Azt hittem, hogy ennyi volt.' mondtam.

'Én is.'

Nagyjából más fél órán keresztül ültünk a szemét között. Aztán erőt vettem magamon és kimásztam, Luke pedig követett.

'Felhívom a rendőrséget.' mondtam és Luke bólintott.

***

'Szóval mivel látták magukat, nincsenek biztonságban.' nézett fel a papírjaiból a középkorú rendőr. 'El kell innen menniük.' Lukera néztem, aki az ujjait tördelte. 

'El kell mennünk?' Kérdezte anya elhaló hangon.

'Igen. Ezennel hivatalosan is elrendelem a Tanúvédelmi Programot.'