A Tanúvédelmi Program

4. rész

Sziasztok!

Tudom, hogy úgy volt, hogy tegnap este felteszem a részt, de sajnos nem volt időm. Viszont ma már itt van! Ha tetszett kérlek dobjatok egy kommentet vagy szavaztot, mert nagyon sokat jelent! :) Az eddigieket is nagyon köszönöm!

Puszi és jó olvasást!

Robbie szemszöge:

'Istenem, de jó újra Maryvel közlekedni!' doboltam az ujjaimmal a kormányon.

'Csak három napig volt távol...' dörmögött Luke

'Nekem az is sok volt nélküle.'

'Jó, mindegy. Amúgy téged nem idegesít az a köcsög jard?'

'Benner?'

'Van másik?'

'Néha az agyamra megy. De neked mi a fasz bajod van?'

'Még mindig a tegnapi látogatása.' Tegnap este Mr. Benner átjött, hogy adjon még egy kis tájékoztatót a maga főnökösködő stílusában és Luke elég nehezen viselte mikor kitűzött egy-két szabályt. Leparkoltam a suli előtt és kipattantam az autóból. A lányok nagyjából nyál csorgatva bámultak ránk, nem újdonság.

'Neee!' Kiabált Calum már messziről. 'Azt ne mondd, hogy ez a szépség a tiétek.'

'Pedig a miénk.' jött oda Luke is.

'Ha ezt Mikey meglátja... Öregem, ti mivel foglalkoztok?'

'Ezzel-azzal.' döntöttem oldalra a fejem.

'A végén még beárnyékoljátok a hírnevem.'

'Azon már túl vagyunk.' mondta Luke és elindultunk befelé.

'Cseszd meg!'

'Milyen óránk is lesz?' Vakartam meg a tarkóm.

'Izé. Azt hiszem matek.' válaszolt Cal.

'Na jó, akkor én azt el is lógom.' gyűlölöm a matekot és csak azért nem buktam meg, mert mindig Luke dogáiról puskáztam. Ő nagyon jó belőle.

'Már a második napon?'

'De csak, mert tegnap nem volt. Utálom a matekot és próbálom messziről elkerülni.'

'Ha én minden órát ellógnék, amit utálok...' sóhajtott Calum.

'Én meg meg is teszem.' mondtam és bedobtam a táskámat a szekrénybe.

'Hova mész?' Fordult felém Luke.

'Nem tudom.' rántottam meg a vállam és kimentem az épületből. Tényleg nem tudtam merre induljak, szóval csak úgy random sétáltam. Bementem valami kávézóba és kértem egy presszót, de olyan borzalmas volt, hogy inkább kidobtam. Megnéztem az időt. Még volt fél órám, hirtelen támadt ötletként elkezdtem keresni egy telefonfülkét. Ma kedd van, tehát Megannek nincs első órája és úgysem tudja meg senki, ha egy fülkéből hívom fel. Egy öt perces bolyongás után megtaláltam, amit kerestem. Tárcsáztam a számot és vártam.

'Halo?'

'Szia Meggie.'

'Úristen Robbie! Te még élsz?' Sikítozta a telefonba.

'Igen, még igen.'

'Mi a franc van a telefonoddal? Annyiszor próbáltalak hívni!'

'Tudom. Vagyis gondoltam.'