Utazás egy másik Világba

Az Elemek Őrzője

Már kezdett sötétedni, mikor Godric's Hollow-ba értek egy pukkanás kíséretében. Camilla majdnem elhányta magát, és megállapította, hogy hoppanálni tényleg szörnyű. A Potter-kúria magaslott előttük. Összesen hárman érkeztek, James, Lily és Camilla. 

- Anya, Apa, megjöttünk! - kiabálta James mikor belépett a házba, mire Mrs. Potter rögtön kilépett a szalonból egy vázával a kezében, amiben víz is volt. Minden bizonnyal éppen virágot akart tenni bele. 

- Sziasztok gyerekek! - mosolygott, majd megölelte Jamest és Lilyt, viszont Camillát még nem vette észre. 

- Anya... - kezdett bele zavartan a fiú. Nem tudta, hogyan közölje, hogy kilenc éve halottnak hitt testvére él. - Az a helyzet, hogy... - mondatát nem tudta befejezni, mert az asszony észrevette a sötét hajú lányt, így a váza egy sikítás kíséretében a földre esett. 

Euphemia Potter már lemondott arról, hogy viszontláthatja elveszettnek hitt lányát - ami mondjuk szinte lehetetlen is volt, hiszen a Halálfalók egy nagyon bonyolult bűbáj segítségével juttatták egy másik világba, remélve, hogy nem tud visszatérni -, de most itt állt előtte a maga majdnem húszéves valójában, szőke tincses sötétbarna, már-már fekete hajával, nagy kék szemeivel együtt egy bizonytalan mosoly kíséretében. 

A váza a földre esett, elárasztva ezzel az előszobát egy kevés vízzel. 

- Fleamont! - sikoltotta Mrs. Potter, mire Mr. Potter is előjött ugyanabból a helyiségből, mint néhány perccel ezelőtt felesége, és kiejtette a kezéből az Esti Prófétát, le a vizes kőre. 

- Szóval ezt akartam elmondani - szakította meg a kissé kínossá váló csöndet James Potter. Euphemia könnyekben tört ki és férje karjába kapaszkodva próbált nem elájulni. Fleamont szemében is mintha könnyek csillantak volna visszatért lánya látványától. 

- Öhm... - köszörülte meg a torkát Camilla. Nem tudta, mit mondhatna egy ilyen helyzetben. - Örülök, hogy találkozunk - mondta végül azt, ami először eszébe jutott. 

- Ő tényleg Camilla - jegyezte meg James. - Eddig egy másik dimenzióban volt és elütötte egy busz, mi pedig Watfordban találtunk rá. Röviden összefoglalva ennyi - magyarázta. 

- Ez... Biztos? - kérdezte Mr. Potter, aki kilenc éve szintén lemondott lányáról, de az elrablása még mindig élénken élt benne, és nem telt el úgy nap, hogy ne gondolt volna a csillogó kék szemű kislányra és a rémült tekintetre, amit utoljára látott belőle, akkor az Abszol úton. Magát hibáztatta, hogy nem tudta megmenteni a gyermekét. 

- Olyan biztos apa, mint az, hogy itt állok előttetek - felelt a feltett kérdésre James. 

- Camilla... - lépett Euphemia lányához, majd a nyakába borult. - Mindenki azt hitte, meghaltál! 

- Anya... - nyögte a lány. Igaz, kissé furcsának hatott egy olyan embert az anyjának nevezni, akit nem is ismer, de ez nem sokáig marad így, hiszen nemsokára visszakapja az emlékeit. - Nem kapok levegőt... - jegyezte meg, mire anyja engedett a szorításán. Ekkor apja is megölelte. 

- Hiányoztál Camilla! 

- Mr. Potter! - szólalt meg Lily. - Camillának vissza kéne adni az emlékeit. 

- Lily drágám mondtam már, hogy Fleamont és Mia! - mosolygott Mrs. Potter, majd eltűnt a nappaliban, ahonnan a dolgozószobába sétált át, hogy kis idővel később egy fiolával térjen vissza, amiben kékes folyadékszerűség volt. - Gyertek be a szalonba! - tessékelt be mindenkit. 

- Itt vannak - adta át az üvegcsét. 

§

Elképesztő, hogy tizenegy év alatt mi minden történhet egy gyerekkel. Abban a fiolában tizenegy év történései voltak elzárva kilenc éven keresztül várva a tulajdonosukra, akit megfosztottak ezektől. Kezdve a születésnapokkal, a különböző csínyeken keresztül egészen az első kartörésig, elesésig az első biciklivel, hogy csak néhányat említsünk.