Utazás egy másik Világba

Csámpás és a fekete kutya

- Ha rajtam múlik, Harry, ezer százalékig életben maradsz - mondta Camilla út közben a legendás lények órájukra. 

- De...

- Idefigyelj! - torpant meg a lány, és szembefordította magával a fiút. - Azt a kupac teafüvet Ron birkának nézte! McGalagony is megmondta, hogy Trelawney minden évben megjósolja valakinek a halálát. Egész életében egyetlen normális jóslata volt! Különben is, ha valakinek látomása van, az nem így néz ki! Ha meg mégis kutya volt, az nem feltétlenül a Zordó! Lehet, hogy kapsz egy kutyát! - vagy esetleg meglátogat a keretsztapád...; tette hozzá gondolatban.

- Honnan tudod? Nem is ismered Trelawney-t! És a jövőt sem tudhatod! Különben is milyen jóslatról beszélsz? - csattant fel Harry.

- Később megtudod - vágta rá a lány.

- Harry, Camillának igaza van! Egy nagy fekete kutya az nem több egy nagy fekete kutyánál - erősítette meg Hermione.

Ekkor pillantották meg a mardekáros hármast és eszükbe jutott, hogy ezt az órájukat velük kell megosztaniuk. Hagrid a kunyhója ajtajában várt rájuk nagyon izgatottan.

- Gyertek csak, gyertek, szaporán! Igazi csemegét tartogatok nektek! Nagyon izgalmas óra lesz! Mindenki itt van? Jól van, gyertek utánam! - kiáltotta, majd elvezette a diákokat egy karámhoz.

Camilla tudta, mi fog következni. Hippogriffek. És Malfoy. Elhatározta, hogy megakadályozza Csikócsőr elítélését. Nem hagyja Malfoynak, hogy megszégyenítse Hagridot.

- Álljatok ide a kerítés mellé! Így ni... Mindenki jól lát? Most pedig, először is, nyissátok ki a könyveiteket...

- Hogyan? - vágott közbe Malfoy.

- Tessék? - kérdezett vissza Hagrid.

- Hogyan nyissuk ki a könyvünket? - pontosított a kérdésén. Camilla tudta, hogy itt az ideje közbelépni.

- Tényleg nem tudod? - szólalt meg, hasonló stíluban, mint a fiú előtte. -
Annyi az egész, hogy megsimogatod. Legendás lények gondozása órán vagyunk, nem értelmi fogyatékosok korrepetálásán! - szúrta oda Malfoynak, aki erre elcsöndesedett. Camilla Hagridra nézve egy kis mosolyt vélt felfedezni a vadőr szája sarkában.

- Igen, így kell kinyitni a könyveteket. Azt hittem, mókás lesz...

- Az is, ne aggódj, csak egyesek nem értik ezt - nézett szúrósan Camilla a mardekáros fiúra.

- Köszönöm, Miss...

- Olsen, professzor - mosolygott Camilla. A professzor szótól Hagrid zavarba jött, és kissé elvesztette a fonalat.

- Naszóval... Megvannak a tankönyvek, már csak a legendás lények hiányoznak... Igen... Hozom is őket! - jelentette be, majd besétált az erdőbe.

- Te jó ég, micsoda nyomortanya! - jegyezte meg fennhangon, ki más, mint Malfoy. - Apám szívbajt kap, ha megtudja, hogy ez a féleszű melák órákat tart!

- Fogd be Malfoy! - szólt rá Harry.

- Vigyázz Potter jönnek a dementorok! - Camilla tudta, hogy Malfoy ezzel túllőtt a célon. Harry keze ökölbe szorult, de Camilla megérintette a karját, majd megszólalt.

- És kicsoda Lucius Malfoy, hogy változtasson ezen? Különben meg egy tanárról beszélsz, aki akár pontot is levonhat a házadtól a szemtelenségedért. Szóval vigyázz, mert nem lenne jó mínuszban indítani a tanévet. És nem szép dolog... - befejezni már nem tudta, mert Lavender Brown felsikított és mutogatni kezdett a kifutó széli erdő felé, de a többi griffendéles elismerően nézett új társukra. - Hippogriffek! - kiáltotta ámulattal teli hangon Camilla. Sosoem gondolta volna, hogy ezek az állatok ilyen gyönyörűek.