𝙆𝙥𝙤𝙥 𝙃𝙚𝙖𝙙𝙘𝙖𝙣𝙤𝙣𝙨

⭐️𝐄𝐗𝐎 𝐗𝐢𝐮𝐦𝐢𝐧

》A  K A T O N A S Á G《

¤ Bár abszolút nem ért váratlanul a bevonulás híre, egyikőtöknek sem volt egyszerű megbarátkozni a gondolattal, hogy tényleg eljött az idő.

¤ Egy ideig teljesen össze voltál zavarodva. Nem tudtad, hogy az a jobb, ha veled van minden pillanatban vagy az, ha nem. Így volt mikor sírva kérted, hogy ne menjen sehova, máskor meg te szerveztél neki külön programot.

¤ A hangulat kifejezetten rapszodikus. Van, amikor könnyen veszed a témát, de akadnak olyan esték is, amikor a karjaiban sírod magad álomba.

¤ Te vágod le a haját, ami azért okoz jó pár mókás pillanatot a fájdalmas elválás előtt főleg, mire belemegy, hogy te csináld.

¤ - Biztos, hogy tudod, hogy mit csinálsz? – méreget gyanakvóan, miközben egy hajvágó géppel közeledsz felé a fürdőben, ahová beszorítottad, hogy ne tudjon menekülni.

¤ Az első napok a bevonulása után borzalmasak. Nem találod a helyed, üres a lakás és fogalmad sincs, hogy mit is kellene kezdened magaddal.

¤ Aztán szép lassan belejössz és mire eltelik az első hat hét, már nem is látod annyira szörnyűnek a helyzetet.

¤ Amikor csak lehetősége van rá felhív és beszéltek. De egyszer még egy aranyos kézzel írt levéllel is meglep.

¤ Nagyon örülsz annak, hogy jól érzi magát és el is mondja szinte minden alkalommal, hogy jót tesz neki a nyugalom még akkor is, ha őrülten hiányzol neki.

¤ A katonatársai gyakran lepnek meg lesifotókkal róla, aminek hihetetlenül örülsz. Azért is mert láthatod és azért is, mert tényleg megbizonyosodhatsz róla, hogy jól érzi magát.

¤ Az első hat hét letelte után szinte minden visszatér a rendes kerékvágásba. Ha őszinte akarsz lenni, egy-egy promóciós időszakban sem töltötök sokkal több időt együtt.

¤ Amikor csak lehetőséged van, meglátogatod. Ilyenkor általában kávés randikra mentek, ha csak egyetlen rövid délutánotok van.

¤ Ellenben a hosszabb szüneteket szinte kivétel nélkül a családjával töltitek és ez nem is lehet kérdés számodra sem. Egyértelmű volt az első perctől kezdve.

¤ Az összes musical előadáson ott vagy. De tényleg az összesen. A végén már viccel is azzal, hogy te vagy a kabalája, de mellette hihetetlenül boldog, hogy így is mellette vagy és támogatod.

¤ - Már meg sem tartanák nélkülem – bújsz nevetve a karjaiba, mikor a többiek bedobják, hogy lassan beállhatnál szerepelni is.

¤ Bár az elején sokat aggódtál, hogy hogyan fogod bírni nélküle, be kell látnod, jó néha a csend és a nyugalom.

¤ - Hogy vagy, Jagiya? Hiányzom? – kérdezi édes vigyorral egy facetime alkalmával.

¤  - Nagyon – mosolyogsz rá. – De teljesen üdítő smink nélkül, melegítőnaciban lecsattogni a boltba. Mostanában nem nagyon követnek a rajongóid – magyarázod neki, mire ő csak a fejét csóválva nevet.

¤ Mindezek ellenére a leszerelésének dátuma életed egyik legboldogabb napja. És az utolsó időkben aludni sem nagyon tudsz már az izgalomtól.

¤  - El sem hiszem, hogy visszakaptalak – veted magad boldogan a karjaiba, amikor végre eljön a várva várt nap.

¤ Hatalmas bulival ünneplitek a leszerelést, ahol mindenki ott van, aki csak számít. A barátaitok, a családja, tényleg mindenki, akit szeret.

¤ Eltelik jó pár nap, mire újra egymáshoz szoktok és tényleg visszatér minden a rendes kerékvágásba.

¤ Rengeteget mesél az élményeiről, te pedig boldogan hallgatod őket. És tényleg örülsz annak, hogy egy nyugodt, kiegyensúlyozott, erős Minseok tért vissza hozzád.

¤ - Azért van valami, amit nagyon is be kellene pótolni, Kedvesem – kúszik egy ravasz mosoly az ajkaira egyik este és egy hirtelen mozdulattal gyűr maga alá a hatalmas franciaágyon.

¤ - Azt hiszem, egy egész életnyi időnk van most már a pótlásra – vigyorogsz rá és húzod le magadhoz egy csókra. Ő pedig csókol... éhesen, mohón, szenvedélyesen... és jó sokáig esze ágában sincs elereszteni.