¡Álmomban Már Láttalak! [°YOONSEOK°]

2.évad 2.rész

Amint a kapuban megpillantottam a hevesen csókolózó Jikook párost elmosolyodtam. Nagyon jó őket boldognak látni. Mikor oda értem megköszörültem a torkom, mire egyből el is váltak.

-Hobiiiii. - ugrik a nyakamba Jimin. Hát igen. Jiminnel nagyon jóban vagyunk. Mintha csak testvérek lennénk. Szerencsére Jungkook -akivel amúgy én hoztam össze Jimint- egy kicsit sem féltékeny. Ezt ő mondta. Ez nagyon jól esett..

-Neked is szia Jiminie! Ahj Jungkook segíts! - nézek rá kiskutya szemekkel. Azonnal jön és hősként meg is ment a vérszomjas ragadozó karmai közül.

-Hú köszönöm. Amúgy szia.! - pacsizok le vele. Van egy jó kis kézfogásunk, aminek a végén adunk egymásnak egy kisebb pofont, de szerintem egyikünk sem a kis erejéről híres.

-Na gyertek menjünk már. - visít Jimin. Oh de jó. Első óránk azt hiszem angol lesz. Nagyon szeretem. Namjoon tanár úr nagyon jófej. Nem annyira idős hozzánk képest. Míg mi 17 évesek vagyunk ő 23.

Elindultunk szépen az eső emelet 12-es terméhez és be is invitáltuk magunkat. Egyből helyet foglaltunk. Én az ajtó felőli legutolsó padban ülök egyedül, mert mindenki azzal ül, akivek akart. Hát mindenkinek megvolt csak nekem nem. Előttem meg a gerle pár. Két perc múlva be is csengettek és azzal párhuzamosan meg is jelet az angol tanár. Ahj Jin az egyik osztálytársunk, akivel amúgy nagyon jóban lettünk késik. Becsengő után 10 percre meg is érkezik a későnk. Kócos  a haja és nagyon zihál.  Biztos futott szegény.

-Jajj sziasztok! Jó reggelt Namjoon tanár úr. Elnézést a késésért csak nem hallottam az ébresztet, mert véletlen lenémítittam. - támaszkodik meg térdein. A tanár úr nagyon végigmérte Jint. Bingóóó. Tudtam én, hogy bejön neki! Tudtaaam. Olyan nagyon látszik és nem csak rajta, hanem Jinen is. Csak le ne bukjanak!!

-Jól van semmi baj! Nem írok be neked most késést! Ülj csak le és pakolj elő. - int egyet mosolyogva és már is a tanári asztal felé veszi az írányt.

Jin eközben leült Wonho mellé. Gyors felénk fordul és int nekünk egyet mosolyogva. Vidámság bombák vagyunk mind a ketten ...

。。。

Utolsó órára csengettek be, ami grafika. Nagyon szeretem. Shownu tanár úr is szerethető emberpalánta. Bejött és elmondása szerint azt csinálunk, amit szeretnénk, mert neki el kell intézni pár fontos papírt. Kapva az alkalmon elő is veszem rajztömbömet és a tolltartómat. Hát akkor kezdjük is.

Először becsukom a szemem és visszaemlékszem az arcának vonásaira. Kinyitom a szemem és szinte előttem van. Gyors neki is álltam az alapok felvázolásának. Halvány vonalakat erősebb vonalak kísértek. A színekkel is játszottam egy kicsit. Itt ott sötétítettem és halványítottam. Mikor késznek véltem a jobb alsó sarokba írtam a mai dátumot évszámmal és a rajz egyik pontjára biggyesztettem  kicsibe a monogramommat.

Mikor felemeltem, hogy jobban szemügyre vegyem elált a lélegzetem. Pontosan az a személy nézett vissza rám, aki az álmomban is. Még mindig csak azt tudom mondani, hogy gyönyörű. Ha lenne ilyen fiú  a közelemben már rég azon lennék, hogy hogyan vegyem le a lábáról. Persze csak akkor, ha ő is meleg vagy biszex. A külsőről nem beszélek, hisze isten egy félistennek teremtett. Meg hát anyám még most is gyönyörű,apám meg tök sármos. Szóval büszkélkedhetek a megnyerő külsőmmel...

Mikor kicsengettek óvatosan a mappámba helyeztem a rajzot és a táskám becimzárolása után mentünk is ki a teremből mi négyen összetömörülve. Sajnos most nem volt kedvem a többiekkel menni McDonald's- ba, ezért mindegyiküktől elköszönve vettem hazafelé az irányt...

Hallihó! Itt is vagyok. Remélem tetszik nektek. A napokban eszembe jutott egy jó kis ötlet én meg 'miért is ne'? 'alapon beleírom  a könyvbe. Nagyon jó lesz ígérem.

안녕!💜💙

2020.06.24.