¡Álmomban Már Láttalak! [°YOONSEOK°]

~Harmadik nap~

Reggel van. A Nap besüt, de nem engem világít meg, hanem a mellettem szuszogó, engem karoló koalamacit. Még a Nap is miatta kelt fel. A világ tuttára akarja adni, hogy az itt békésen alvó egy angyal szívvel és külsővel megáldott ember. Ha az emberiségnek csak a fele lenne olyan mint ő, akkor fele annyi bűnözés lenne.

Minden egyes mozdulatommal azt akartam neki suggalni, hogy ő nekem nagyon, de nagyon fontos. Abba csókba is minden felé irányuló érzelmemet belefektettem. Azt akartam, hogy neki jó legyen.

Édes bogaram elkezdett nyammogni, és a pilláit is meg-meg emelgette. Mikor meglátott egy fájdalmas mosoly terült el angyalok által faragott arcán.

-Jó reggelt édes kiscicám! - köszöntöttem reggeli rekedtes hangomon. A sírás határán voltam, de tűrtőztetem magam csak is miatta.

-Jó khm.. khmm.. reggelt neked is szerelmem. - köszönt vissza egy-két köhögés után ő is.

Amikor szemem ajkaira vándorolt, valami csillogást láttam ott. Mikor felültünk kifolyt. VÉR! Gyors menyasszony pózba felkaptam és szaladtam vele a fürdőbe. Kiköpte és még jött ki egy jó agad, de utánna mintha elzárták volna a csapot, sehol semmi. Megmosta a száját. Visszasétáltunk a szobába és külön-külön felöltöztünk.

Legalább is ezt gondoltam. Amikor kész voltam szólt, hogy forduljak meg, de nem volt felöltözve.

-Kérlek segíts! - nem is kellett neki kétszer mindania tettem egyből, hiszen kötelességembek éreztem.

-Gyere szerelmem reggelizni. - fogtam kezére, de elkaota onnan.

-Nem nem majd én megcsinálom! Már jobban érzem magam! Te addig rakd rendbe a szobát! - simít felkaromra és leslattyog. Nem mertem ellenkezni, mert még a végén megkarmol a cicuska.

Miután végeztem finom bundáskenyér és valami édes illat kúszott az orromba. Szaglásom nem is csalt. Pont a kakaót kevergette. Odasurrantam háta mögé és átkaroltam vékonyka derekát. Tettemre megilyedt, de édesen elkuncogta magát. Hátra nyúlt fejemhez és közelebb húzott magához. Ajkaink érzelmes, tüzes, szenvedélyes tangót jártak. Tovább is tartott volna, ha nem szakad el tőlem és szenteli minden figyelmét a kakaónak. Most féltékeny vagyok! Meg rémült is! Mi a szent szar volt az a véres dolog pár perccel ezelőtt??

Szerintem csak nem esett neki jól az a két gombóc fagyi! Tuti.. UGYEE~? Na mondtam én, hogy az!!!!!!

Engem kikerülve odament az asztalhoz és lerakott rá két tálat és azokra két-két szelet bundáskenyeret és elé egy pohár kakaót. Leülve neki is álltunk. Ő csak 3-4 haraoást evett, ami engem nem kicsit aggasztott.

-Egyél még életem. - szóltam rá lágyan.

-Áh nem bírom megenni. Fáj a hasam meg a fejecském egy oicit, de nem vészes! - mondja, majd megfogja az előbb említett testrészeket magán. Miután végeztünk, vagy is inkább végeztem elmosogattam. Addig ő a szobánkba ment megmosni az arcát felfrissülés képp.

Dolgom végeztével én is felmentem. A telefonom a kezében volt és nagyon nézett valamit rajta könnyes szemekkel. Van egy tippem, hogy mit.

Még tegnap csináltunk egy közös képet! Gyönyörű rajta, mint mindig. Az ágyon gubbasztott. Odaültem mellé és hátát kezdtem simogatni nyugtatás képpen.

-Nem... akh-aroh-k eh... lmennh-i! Mh.. ost ish-mertelekh.. meg. - szipog és folyamatosan hullanak gyémántként csillogó könnyei.

Nem bírom és nem is akarom felfogni ezt a helyzetet. Miért?
Csak ez az egy kérdés kavarog bennem!

Miért nem lehet boldog mellettem?

Miért kell meghalnia?

Miért kell látnom törékeny mivoltját?

MIÉRT?? HM?

Jócskán elment az idő. Fogtuk magunkat és elsétáltunk a partrig.

Leültem egy sziklára, amíg ő elment kagylókat gyűjteni. Csak néztem őt. Most olyan, mint aki makk egészséges és semmi baja az ég egy adta világon.

Pedig... Haj semmi!.

A Nap lemenőben volt. Ahogy felém közeledett elfogott egy rossz érzés, de nem iszok előre.

Lehuppant mellém és a kezembe nyomott két kagyló darabot amiket összelehetett illeszteni. Biztos az eltörésével bajlódott! Egyem meg.

-Ez az örök szerelmünk jelképe. Csinálhatnál belőle karkötőt vagy nyakláncot. - kezembe adja a darabkákat. El is raktam egyből őket, mert nyakláncot készíttettek belőle.

Az ölembe feküdt és játszadozni kezdett a pólóm alljával.

Pár perccel később keze a semmibe dől le. Lélegzet vételét sem erzem. Szembe fordítom magammal és behúnyta szemeit. Mintha csak szunyókálna.

Mikor felfogtam, hogy mi is rörtént gyors magamhoz vontam és szorítottam.

Nem akartam elengedni, de ez a félelmetes nap is bekövetkezett.

Csak zokogok és felsőjére hullatom minden könnyemet.

Tudom, hogy boldog volt, de a tudat, hogy többet..

Nem ölelhetem..

Nem becézgethetem..

Nem kelhetek fel és fekhetek le vele..

Nem csókolhatom még a méznél is édesebb ajkait..

Semmi..

Telefonom kiesett a zsebemből és véletlen felnyitódott. Mivel nincs rajta kód egyből feloldódott.

Az ő gyönyörű arca virított ott. Ez akkor készülhetett amikor a szobában ült..

Könmyeimnek nem akarok megálljt parancsolni. Hagyom had áztassák megnyúzott arcom.

ÖRÖKKÉ A TIÉD A SZÍVEM!

"VÉGE"