¡Álmomban Már Láttalak! [°YOONSEOK°]

~második nap/1~

Reggel kipihentnek éreztem magam. Soha nem volt még ilyen. Nyújtozkodni szerettem volna, de valami vagy is inkább valaki körbeölelt kezével-lábával egyaránt. Oldalra billentettem fejem és a világ legcsodálatosabb látványa fogadott. Suga úgy ölelt körbe engem, akárcsak a fatörzset az inda.

Nem volt szívem felkelteni, de ha elakraom ma vinni fagyizni, akkor muszáj lesz.

Megnyomogattam puha pofiját és szólongattam.

- Suga ébredj! Hasadra süt a nap! - ébreszgettem, de továbbra is csak aludt. Ha nem, akkor majd így.

- Ha nem kelsz fel, akkor elüttetem magam egy kamionnal. - erre egyből kipattantam apró szemei és fel is ült. Csak nevettem egyet és én is felkeltem.

- Na gyere adok valami rendes ruhát, amivel kitudsz velem jönni. Mivel elmegyünk.... nem mondom meg hová. Majd meglátod. - a szekrényemhez léptem és elkezdtem a teljesen rendben kévő kinőtt ruháim között kutakodni. Miután megkapta srintelt is zuhanyozni. Végezte után én is mentem.

**

Már az ajtó előtt állunk és vesszük fel a papucsunkat és a táskámat is magamhoz kapom.

Imádom, amikor kilépek a házból és kibassza a szememet a napfény.

- Ömm izé merre megyünk.- kérdezte angyalkám vagy is Suga. Igen azt akartam mondani. Fránya nyelvbotlás.

- Mondtam, hogy meglepi. - válaszoltam egyszerűen. Csendben sétáltunk egymás mellett. Néha-néha tök észrevétlenül összeérintettem kezünket. Isteneeem~. Pár perc múlva oda is értünk célunkhoz. Legalábbis az enyém a tengerpart volt. Egyből a fagyis bódéhoz mentem.

-Jónapot! - köszöntünk az idős nénikének. - Itt is lennénk. Milyen fagyit szeretnél? Kettőt is választhatsz. Én is annyit szoktam. - amint felfogta, hogy hol is áll felcsillantak gyönyörű fekete szemei, de egyből el is komorult.

-Köszönöm, de nem fogathatom el. - kezdett el a talpa alatt elterülő homokot turkálni.

-Jó akkor esetleg kérsz szalonnásat csokival? - húztam fel szemöldököm. - erre a mondatomra hangosan felkacagott és közelebb lépett a fagyikohoz.

-Rendben rendben. Akkor kérném a kedvencemet, amit mindig szoktam enni. Két gombóc lesz. Egy cirtomos és egy narancsos. - mikor ez elhagyta a száját lehűltem, amit meg is említett.

- Most mi a baj Hobi? - lép hozzám közel és a felkaromra simít.

-Semmi csak tudod nekem is eu a kettő a kedvencem. Én is mindig ezeket kérem. - el is nevettem magam, amit ő folytatott.

Meseszép...

A fagyik megkapta urán leültünk egy olyan csendes kis helyre ahol csak ketten lehettünk.

-Köszönök neked mindent Hobi. Köszönöm, hogy törődsz velem ha már a szüleim nem. Nem tudom ezt neked soha meghálálni. Gondolom tudod, hogy hamarosan megfogo.... -nem engettem, hogy befejezze. Nem tudtam másképp elnémítani, mint csak egy csókkal. Soha nem csókolóztam, de próbálkoztam. Nem akartam elilyeszteni meg semmi ilyesmi. Érzéki akarok lenni.

A hirtelen sokk miatt nem csókolt vissza. Már úgy voltam, hogy ezt elszúrtam és, hogy jobb lenne  abbahagyni, de ő megcáfolt. Arcomra vezette apró mancsait és így húzott magához mégközelebb. Megnyaltam alsó ajkát bebocsátás jeléül. Ezt meg is kaotam. Leengedte állkapcsát és én könnyeden átdughattam síkos icánkoló-ficánkoló nyelvemet szájába. Minden egyes részt jól megnéztem. Ő sem tétlenkedett ez idő alatt. Harapdálta a számat, ahol csak érte.

Már egy jó ideje csókolóztunk, mikor is egy kislány csilingelő nevetésr csapja meg a fülünket. Abban a pillanatban szét is rebbentünk.

-Anya az a két bácsi miért pusziszkodnak, mint te meg apa? - kérdezi felénk mutogatva a barna copfos kislány.

-Azért picinyem, mert szerik egymást. Vagy is szerelmesek egymásba pont úgy, mint apukád meg én. - melegség öntött el. Egyrészt azért, mert nem ítélkezett és küldött el minket melegebb éghajlatra, másrészt meg azért, mert azt mondta szerelmesek. Jó is lenne.

A kislány és anyukája elmenetele után Suga felé fordultam. Engem nézett mindvégig.

-Te szerelmes vagy belém? - kérdésétől zavarba jövök egy kicsit. Hogy lehet valamit ilyen nyíltan kérdezni? Most, hogy így belegondolok a haverok nem szokták egymást csókkal csitítani. Suga egy csodaszép lény. A kisugárzása a külseje teljesen elvette az eszem.

Bátran kijelenthetem, hogy:.....