Feszélyezve

Laufeyson vér a márványkövön

Hogy min járt az eszem? Úgy érzem a testvérem nem nézte volna jó szemmel, ha megmondom neki. Ezernyi forgatókönyvet lejátszottam a fejemben addig amíg testvérem ajkai alig pár centire voltak tőlem.

-Loki?-zavart meg ábrándozásomban a szőke.

-Igen?

-Jól vagy?-kérdezi miközben leül mellém és kezét a vállamra teszi.

Nem mondok semmit csak gyorsan bólintok egyet és elfordítom vöröslő arcomat. Sajnos ezzel elkéstem ugyanis testvérem észrevette és elnevette magát.

-Nocsak. Sikerült féltékennyé tennem Loki Laufeysont.-nevet majd elindul kifelé.

Percekig ültem csendben miután elment. Azon gondolkodtam, hogy vajon igaz-e amit mondott. Sikeült zavarba hoznia? De hát Ő mégis csak a testvérem. Szép Loki...pont ebben a helyzetben kell előjönnie a testvériségednek.

Gyorsan szedem a lávamat lefelé a márványköves lépcsőn. Odalent minden Bosszúálló jelen van kivéve a kapitányt, Natet és testvéremet. Karbatett kezekkel állnak előttem és gúnyosan néznek végig rajtam.

-Szervusztok!-köszönök a legnagyobb vigyorral képemen.-Nem láttátok a testvéremet?

-Nem.-mondják egyszerre nagyon határozottan.

Mielőtt egy fél centit arréb mehetnék vagy megszólalhatnék hirtelen minden sötét lesz. Amikor felkelek Clint áll előttem egy nagy serpenyővel a kezében, ebből már rájöhettetek, hogy miért sötétült el minden.

-Jó reggelt csipkerózsika!-ül le elém Tony egy székre.

Akárcsak egy kihallgatáson újból végig kérdezték, hogy miért jöttem én pedig elmondtam nekik sokadjára is. Kezdem azt hinni, hogy már csak szórakozásból csinálják.

Nem tudom megszámolni, hogy Stark összesen hányszor vágott orrba és rúgott meg ott alul. Őszintén nem is érdekelt, már semmi nem izgatott. Azt hiszem ott akkor a Bosszúállók elszakítottak bennem valamit.

-Utoljára mondom Loki Laufeyson! Baszódj meg! Miért jöttél ide?!-ordít az arcomba Barton.

Már nem tudok feleni, taknyom nyálam összefolyik és homályos a látásom. Az elején még könnyű szerrel kiszabadulhattam volna de a fivérem nem hitt volna nekem, ha valamelyikőjüknek baja esik. Nem akarom, hogy Thor megint megbízhatatlannak tartson.

Mikor Tony újból megütött az orromból ömleni kezdett a vér. Kicsit megráztam vörösre festett arcomat és felnéztem a férfira.

-Laufeyson vér megy a padlóra Tony!-röhög Clint, nem tudom hányadik sörnél járhat.-Most már nem olyan nagy a pofád, ugye?-szorítja meg arccaontomat akárcsak én Tonynak pár éve.

Ekkor ajtócsapodást vélek hallani majd ordibálást és szilánkok széjjelrepülését. Felnyitom szemeimet és meglátom magam előtt a Mjölnirt és egy gyorsan forgó férfit. Thor fél perc alatt terítette le az összes igazságosztó faszkalapot, mindezek után vállára vett és kilépett a márványkővel kirakott bázisról. Percekig süvített az arcomba a szél aminek hatására könnyezni kezdtem, persze a lelkem mélyén már bőgve bújtam el az asztal alá de egy Laufeyson nem sírhat. Mikor végre abbamaradt az erős süvítés kinyitottam zölden villogó szemeimet és megpróbáltam értelmezni a helyzetet. Egy kicsi, ütött-kopott szobában voltunk. Sok ember állt körülöttem és össze-vissza mászkáltak.

-Thor..-suttogtam halkan.

-Itt vagyok testvér de most hallgass!-érintette meg kezemet gyengéden.

Lecsuktam szemeimet és vártam a csodát, vártam, hogy valami elmúlassza az égetö fájdalmat. Vagy a halál vagy a körülöttem sürgölődő emberek.

♤♤♤

Mikor újból felnyitottam íriszeimet már nem fájt semmim. Viszont amikor körbenéztem akkor fájt csak igazán mindenem. Thor éppen egy nőt ölelgetett. Mi ez az érzés ami nyomja a mellkasom? Csak nem...féltékenység? Felröhögtem erre a gondolatra mire testvérem odakapta tekintetét.

-Jó reggelt Csipkerózsika!-erre a mondatra minden pillanatnyi jókedv kiszállt belőlem.

Biccentettem egyet majd kitekintettem az ablakon. A sötét szoba környezete sem volt túl bíztató, egy sikátor közepében lehettünk ugyanis odakint nem volt semmi fény.

-Örülök, hogy jól vagy. Mi történt?-kérdi felhúzott szemöldökkel.

-Az ég világon semmi..túlzottan meglepő.-mondom monoton hangon majd elfordulok a szőkeség kéken villogó szemei elől.

Halk hümmögést hallat a mellettem ülő majd kezét a derekamra hejezi és végig simít rajta.

-Nem szeretném, ha bajod esne. Nem lenne jobb visszatérni Asgardba?

-Mi?!-fordulok felé szikrázó szemekkel.-Nem megyek vissza oda!

-A bázison nem maradhatsz Loki! Ezek után vissza nem viszlek oda!-mondja miközben közre foja arcomat.

Csak ekkor érzem meg, hogy sajognak a csontjaim a pofámon. Odanyúlok és megérintek egy kisebb sebet, nem fájt nagyon de rossz érzés volt.

-Akkor nálad fogok lakni.

-Hogy mi?-röhög fel.-Nem kéne megkérdezni?

-Jajj drága testvérem! Thor, drágám! A mennydörgés istene!-itt kezét a számra tapasztotta majd mikor elhallgattam levette.-Lakhatok nálad?

-Persze, drága Loki a csínytevés istene!-forgatja meg szemeit majd nevetve kilép a szobából.