Feszélyezve

Egy kínos helyzet

Pár nap telt el a kórházi beszélgetés óta, fivérem lakása nem éppen egy palota de a bázishoz képest ezerszer otthonosabb. Ő szinte soha nincs otthon úgyhogy az időmet olvasással és netezéssel töltöm. Esténként a tv-t nézzük, olyanok lettünk, mint egy idős házaspár. Most sincs itt, nem tudom, hogy mégis mit csinálhat és merre járhat de hiányoznak azok a lélekzet elállító szemei. Natasha és Steve a napokban meglátogattak és kikérdeztek a bázison történtekről, azt mondták Tonyék a méltó büntetést fogják megkapni. Ebben teljes mértékben kételkedem de nem mondtam el nekik mindent. Azt nem tudják, hogy nem csak az ütések fájtak hanem az is ahogy bántak velem. "Laufeyson vér megy a padlóra." Ez a mondat volt az ami ketté hasított bennem valamit, valami fontosat amiben kezdettől fogva reménykedtem. Reméltem, hogy a Bosszúállók egy idő után megbocsátanak de ez nem történt meg. Ezt úgy szintén nem értem hiszen, ha jól tudom a Maximoff lány is ugyanígy rosszat tett de kapott egy második esélyt. Tony már ezerszer hibázott mégia mindig megbocsátottak neki. Próbáltam helyrehozni a kapcsolatomat testvéremmel de így, hogy Ő maga mindig távol van ezt az elképzelésemet is kezdem feladni.

-Szia Loki!-hallom meg a hangját a bejárat felől.-Mit csinálsz?

-Semmit..-válaszolok halkan, a kezemben egy könyv van amit az imént kaptam fel.

Mosolyogva ül le mellém majd kiveszi a kezemből a látszat olvasnivalót.

-"A komposztálás titka."-húzza fel szemöldökét miközben felolvassa a címet.

-Érdekesnek tűnt.-vonom meg a vállam vöröslő arccal.

-Mi a baj testvér?

-Mi lenne? Jól vagyok.

Thor nagyot sóhajt majd elindul a konyha felé. Ott egy darabig halkan mászkál majd nagy hangzavart keltve kezd el főzni valamit.

-Kérsz vacsorát?-hallom hirtelen vidám hangját.

-Mitől van ilyen jó kedved?-lépek oda mellé, az étel illata egyébként igencsak meggyőző.

-Talan zavar?-kuncog, fel sem néz rám.

-Dehogy..-adok számomra is meglepő választ.

-Loki..a hülye és a vak is látja, a Vallhalára a esküszöm, hogyha nem bököd ki mi bajod van akkor kilógatlak az ablakon.

-Miért vagy folyton távol?

-Ez volna a baj?!-röhög de mikor nem válaszolok akkor megrökönyödve néz rám.-De hát egészen idáig gyűlöltél. Mi változott meg?

-Magam sem tudom testvér.

-Szóval azt mondod, te a nagy csínytevés istene, a jégóriás, Loki Laufeyson, hogy hiányzom a mindennapjaidból?

Csúnya pillantást vetek felé de bólintok egyet alig észrevehetően. Talán magamban reménykedek is benne, hogy nem vette észre. Sajnos ez a hajó elúszott ugyanis testvérem vigyorogva néz rám miközben egyre közelebb jön.

-Miért nem szóltál?-karol át a semmiből.

Mit ne mondjak ebben a helyzetben talán a régi normális Loki beleszúrt volna az oldalába egy kést. Csak, hogy nekem ezalatt az egy másodperc alatt amíg tenyere hozzáért a pólómhoz tízmillió forgatókönyv játszódott le a fejemben arról, hogy hogyan teríteném le. Azt hiszem ezt a tevékenységemet a szőke fivérem nem díjazná.

-Loki! Mi bajod van de komolyan?! Megártott a földi levegő?-fordít maga felé testvérem ami csak növeli a kínosságát a helyzetnek

Ha csak átkarolva maradtunk volna a nadrágom akkor is szétrepedt volna odalent de így... Kezemet igyekeztem a legészrevehetetlenebbül lecsúsztatni két lábam közé ezzel eltakarva merevedésem. Ez hihetetlen, egy Laufeysonhoz nem méltó viselkedést produkálok.

-É..én jó..j..jól vagyok.-dadogom el nagy  nehezen.

A testvérem arckifejezése egy pillanat alatt száz féle érzelmet ölt fel ahogy a tekintetével végig néz rajtam és természetesen a szeme két kezemen akad meg ami...nos éppen férfiasságom előtt van. Ez nem lehet igaz...

Thor felhúzza fél szemöldökét visszanéz a szemembe. Éppen szólásra nyitná a száját amikor is sikerül cselekednem végre valamit.

-Nekem..öhm..mennem kell!-emelem fel ujjamat és szinte sprintelek az ajtóig.

A lépcsőházat három lépessel kivégzem és kirontok az utcára. Arcomat két kezem közé temetve állok a járdán. Képzelem hány járókelő néz rám úgy, mint egy hülyére. Nem jut eszembe semmi más így elkezdek a bázis felé futni.