Feszélyezve

Egy utolsó szó

Végülis nem jutottam el a bázisig. Útközben eszembe jutott, hogy mi történt legutóbb és egyszerűen nem voltam képes átlépni az épület küszöbét. Miközben végig gondolom az elmúlt eseményeket elkezd szakadni az eső, engem aztán nem zavar így sétálok tovább. Pár perc múlva éles mennydörgésre is figyelmes leszek. Le sem esik, hogy ez mégis mit jelent számomra. Aztán amikor a villám konkrétan pár méterre tőlem csapott bele a földbe megvilágosodtam. Thor vagy borzalmasan szomorú..vagy eszméletlenül mérges. Őszintén..úgy érzem ebben a helyzetben az utóbbiról van szó. Miközben felnézek az égre elfelejtek megállni így megbotlok és egyenesen egy pocsolyában landolok. Most éppen teszek rá, hogy mennyire leszek vízes vagy koszos. Elcsesztem, ez tény de sok mindent szoktam elrontani mégsem fájt még ennyire semeliky tettem. Lábaimat felhúzom magam elé és átfogom két kezemmel őket. Ebben a helyzetben figyelem tovább a beborult eget és a lassan felém közeledő..Mjölnirt?!?

Még mielőtt a pöröly kilapíthatna egy kéz visszahúzza magához. Borzalmasan hálás vagyok érte de rettegek az elkövetkezendő eseményektől.

-Tán elesett, uram?-hallom magam mellől a lágy hangot.

Vicceskedve nézek fel a szőkére de az Ő arca nem tükröz boldogságot. Ami azt illeti semmilyen érzelmet nem látok rajta, bármennyire is próbálkozok találni egy kicsi mosolyt vagy könnycseppet nem megy. Ilyen még soha nem történt velünk. Lehajtom a fejemet és várom, hogy tegyen valamit.

-Elestem.-válaszolok végül.-Uram?

-Uram. Mert számomra nem vagy már több csak egy ismeretlen személy aki egyfolytában ott hagy és becsap engem. Aki mindig hátbaszúr és a gyilkolás a hobbija. Végeztem veled Loki Laufeyson, szép életet!

Mikor befejezte a monológot én sem tudok mit mondani. Tény, hogy nem voltam túl jó testvér de azért erre még sem készültem fel. Főleg nem Thortól, apámtól még elnézném, ha kitahadna és kidobna az utcára na de a szőke fivéremtől soha. Mondanék még valamit de mikor felnézek már nem áll ott senki, tényleg elment. Itt hagyott, mint akkor Asgardban. Azonban most nem vágok eret, nem próbálom megölni magam. Csak sítni tudok, a vízben ülve, egyedül. Laufeysonhoz nem méltó módom fekszek el a kinézett pocsolyámban amikor a nap a horizont alá ereszkedik. Kezemet csontos arcom alá helyezem és úgy csukom le fáradt szemeimet. Némi vért látok megcsillani a vézben, fogalmam sincs, higy mitől lehet de nem is érdekel. Tőlem aztán itt helyben is kipurcanhatok. Mennyi időt elpocsékoltam, Thor ott volt végig mellettem én pedig nem tettem semmit csak menekültem az érzéseim elől.

"Hát ez volna a vége? Végülis Thor hagyja el Lokit és Laufeyson soha többé nem jut vissza az Istenek világába? Nos igen..az igazán jó storyknak mindig rossz végük van. Csak, hogy a második részre sem kell sokat várnod.:)"