Feszélyezve

Leláncolt meglepetés

Pár nap múlva már Midgardon találtam magam testvérem társaságában. Meg kell mondjam nem vagyok meglepve, semmit nem változott ez a hely mióta legutóbb itt jártam. Az emberiség hátramaradott és kifog pusztulni, na de most nyaralni jöttünk.

-Van egy kis dolgom.-nézi az óráját mellettem a szőkeség.

Miután ezt kimondta húzni kezdettmaga után egy kicsi házikó felé, több emelete volt. Ott köszöntötte a lent álldogálló nénit majd egy lakásba nyitott be.

-Üdv szerény otthonomban!-a szoba nem volt otthonnak nevezhető, sőt talán szobának sem így nevetni kezdtem.-Mi olyan vicces?

-Te itt laksz?

-Csak amikor a földön vagyok.-vág durcás képet az izomkupac.

Elvonult egy kisebb szobába én pedig megragadtam a lehetőséget, hogy némileg rendet teremtsek a totális káoszból. Pár perc múlva a szoba csillogott a tisztaságtól, nem kevés varázslat kellett hozzá, hogy rendbetegyem.

-Mi a..-lép ki hirtelen testvérem a szobából földi öltözékben.

Mosolyogva figyelem az elképedt arcát aztán felhelyezek egy utolsó könyvet a polcra. Csak, hogy megakadnak kék szemeim a címén. "Jotunheim".

-Thor..mi ez?-mutatom felé a fekete borítós tárgyat.

-Oh..az csak..tudod én kíváncsi voltam.

-Mégis mire?

-Tudod rengeteg rémtörténetet hallottam, vagyis hallottunk a jégoriásokról de én az igazat akartam tudni rólad.-mosolygott vidáman.

Grimaszoltam egyet majd visszacsúsztattam a többi közé. Mégis miért akar Thor tudni rólam bármit is? Egy kék szörnyeteg vagyok, semmi több.

-Indulhatunk?-ragadja meg esernyőjét.

-Aha..-válaszolok halkan majd kilépek előtte az ajtón.

Pár perc múlva már a jól ismert fehér épület állok fivéremmel. Mielőtt bemehetnék megszólal Thor telefonja, vagyis erre következtetek ugyanis nekem nincs.

-A francba..most el kell mennem Loki! Mindjárt visszajövök, menj be!

Félve nézek az üvegajtó felé majd benyitok. Odabent síri csönd van de hirtelen meghallom a közeledő léptek zaját. Ijedten fordítom a hang irányába a fejem.

-Thor! Te vagy az?-hallom az ismerősen csengő mély hangot.

Pár perc múlva Stark lép be a nappaliba félmeztelenül és kiejti a kezéből a kávét. Egy percre lefagy, azt hittem, hogy szívrohamot kapot de tévedtem.

-Szia Tony!-teszem fel a kezem, hogy lássa nincs fegyverem.-Kérlek ne kiabálj! Thor hozott magával.

Hiába jártatom a számat, Tony pár másodperc múlva már a páncélban díszeleg előttem és rám szegezi fegyvereit.

-Mit keresel itt Laufeyson?!

-Nyugodj meg Stark! A fivérem is itt van csak dolga akadt.

-Hát persze..-hallom a gúnyos hangot aztán egy pillanat alatt minden elsötétül.

♤♤♤

Nem tudom, hogy mennyi ideig voltam kiütve de a körém gyűlt tömeget nézve talán órákig is.

-Mégis honnan tudhatnánk, hogy igazat mond?! Benne nem lehet megbízni!-hallom Tony erényes hangját, a szemeim még csukva.

-Fájó de egyet kell éretenem.-hallatszódik egy nő hang majd gondolom sok bólintás.

-Szerintem adhatnánk egy esélyt neki.-mondja a kapitány nyugodtan mire felnyitom szemeimet.

Mindenki elhallgat és felém néz, meg vagyok láncolva és a szám is be van fogva. Az íjász-régi jóbarátom-lerántja rólam a szájkosarat és bólint.

-Halljuk a te változatod róka!-szűri fogai közt gúnyosan.

Köhintek és belevágok a szokásosba. Elmondtam a bátyámnak, apámnak és anyámnak mikor eljöttünk a 9 birodalomból és most a megtestesült igzaságosztóknak is.

-Hát ez megható! Nyaralni jött.-kuncog a zseni.-Mégis honnan fenéből vetted, hogy ráléphetsz a bolygó talájára?!

-Thor beleegyezett, hogy eljöjjek.-mondom el mégegyszer.

-Jó lenne ezt tőle is hallani.

-Az sem lenne elég!-kiabál Barton.-Thornak is ugyanúgy hazudhat. Vagy akár hipnotizálhatta is Őt.

-Akkor ilyen kék lenne a szeme, nem?-szólal meg a telefonon pötyögő zöld professzor a hattérben.

-Pontosan Dr. Banner.-helyeslek eszeveszetten.

-Akkor lássuk.-mondja Tony amikor halljuk a nagy zörejt az udvar irányából.

A láncaim még mindig szorosan a széken tartanak ami meglepően kényelmes az Asgardiakhoz képest. Nem is ígérkezik rossznak ez a nyaralás.

-Ne haragudjatok, hogy késtem barátaim! Mit csi...?-itt megáll ugyanis meglát engem.-Mi a franc?!

-Meglepetééés!-mondom halkan kuncogva.

-Thor te hoztad ide?-kérdi meglepve vasember.

-Igen! És jó lenne, ha legalább egy kicsit kedvesebbek lennétek az istenért! Ő a testvérem.-lép oda majd lerántja a láncaimat.

A szabadság mámorító íze elkalandozásra bír és ezzel rögtön főcélponttá fejlesztem magam.

-Na most jön a bulis része..-kuncog Stark.-Kivel aludjon?

Mindenki hallgat és elfordítja a tekintetét. Thor sóhajt majd odalép mellém és átkarol, úgy tűnik nagyon dühíti, hogy így viselkednek velem. Ez tetszik.

-Loki velem alszik.-szögezi le és felvonszol magával az egyik nagyobb hálóba.

Odabent ledobja egyetlen táskáját és lehuppan a francia ágyra. Őszintén nem zavarna, ha egy ágyban kellene aludnom igencsak kigyúrt fivéremmel de nem veszem biztosra, hogy ezzel Ő is így van. Ezért álldogállok most a szoba közepén megrökönyödve.

-És én?-kérdem félve a választól ugyanis arra számítottam, hogy amaz a földet fogja takarni.

-Látsz másik ágyat?-villant egy 10/10-es mosolyt.

Vöröslő fejjel dobáltam le a cuccaimat az ágy mellé és ledőltem testvérem mellé. Karjaimat a fejem alá helyeztem és lecsukott szemmel próbáltam elképzelni az elkövetkezendő hónapokat. Mások biztosan ezer örömmel élnének együtt a Bosszúállókkal viszont nekem egy csepp öröm sincs a szívemben, hogy ismét láthatom ezeket a barmokat. A megtestesült idiótákkal kell együtt élnem.

-Mit akarsz itt csinálni?-hallom hirtelen tesóm hangját aki odafekszik mellém.

-Pihenni testvér.

-Asgardban miért nem lehet pihenni?-húzza fel szemöldökét.

-Elegem van a sok aranyból.-nyögöm fájdalmasan.

-Jajj micsoda problémáid vannak.-nevet a szőke és feláll.

Lassan elhagyja a szobát én pedig egyedül maradok a sötét lelkemmel és bűnös gondolataimmal. Anyám régebben javasolta, hogy menjek el gyónni Asgard templomába de soha nem vitt rá a lélek, itt meg is tehetném akár csak, hogy sajna mindenki ismer ezen a környéken. Jól tudom, hogy a Bosszúállók nem fognak befogadni és, ha az éltetük múlik rajtuk akkor sem lesznek kedvesek de ki kell bírnom mert Thor közelében akarok lenni.