Szeretlek... De te nem szeretsz...(Bakugou x OC)

8.fejezet

Nos, elsőnek is hozzá kell tennem így a rész előtt, hogy újra kellett írnom egy fejezetet, mert voltam olyan szerencsétlen, hogy rossz fejezetbe kezdtem el írni a következő fejezetet(remélem érthető😂😂) szóval itt lenne a következő rész olvassátok.

A fürdőszobából visszavezető úton körvonalazódott bennem, hogy én mennyire, de mennyire nem szeretnék Katsukinak beszélni a gondjaimról. Bár most már tuti nem úszom meg..

Ahogy oda értem az ajtónkhoz, egy hatalmasat sóhajtottam, majd bebaktattam a szobába.

A tüsihajú ott ült a kanapén, a telefonját bújva. Valakivel írhatott, mivel ahogy messziről láttam, a billentyűzetén pötyögve mosolygott valamin.

Próbáltam beosonni a szobámba, hátha megúszom azt a nagyon kínos beszélgetést.

-Hova sietsz? - kérdezte, miközben egy pillanatra se emelte fel a kobakját
-Valamit megígértél nekem, nem emlékszel? - ekkor felnézett és találkozott a tekintetünk.
-Most azonnal idejössz mellém és leülsz a seggedre, értem?

Riadtan kezdtem el bólogatni, majd oda sétáltam a kanapénhoz, hogy leüljek.

-Igazából csak azért volt ez az egész mert eszembe jutott egy régi emlék.. - csuklott meg a hangom.

-Akarsz róla beszélni?

-Hát..

-Ha beszélsz róla lehet jobban leszel, bár ez csak egy ötlet. - mondta aggódva, sose láttam még aggódni, de viszont a szemei arról árulkodtak, hogy eléggé aggódik.

-Igazad lehet. - emeltem kezemet a tarkómhoz, majd kínosan mosolyogni kezdtem

Aztán elkezdtem mesélni. Kezdtem annál, hogy 6 évesen meghaltak a szüleim, meghogy a nagybátyám próbált már megerőszakolni. Valamint azt a 2 évemet is felhoztam, ami alatt az árvaházban tengettem a mindennapjaim. Majd végül elértem a jelenhez, hogy egy nagyon jó családdal vagyok körülvéve akik szeretnek. Éreztem, hogy a régi emlékek felhozása miatt, a könnyeim potyogni kezdenek.

-Jézusom, jól vagy?? Feketék a könnyeid. - riadt meg Bakugou

Nevetve kezdtem el törölni a könnyeim.

-Ez normális, a képességem miatt ilyen - húztam mosolyra a számat.

Ebben a pillanatban Katsuki magához ölelt. Nagyon jó érzés fogott el. Magamba szívtam a parfümjének az illatát, aminek mellesleg nagyon finom illata volt.

Ezt az egészet egy telefonhívas zavarta meg.
Katsuki felugrott, majd elővette a farzsebéből a fekete készüléket, ami zölden világított.

-Szia! Mit szeretnél? - mondta Katsuki.

Próbáltam nem feltűnően hallgatni a beszélgetésüket.

-Szió szívem, nem találkozunk 10 perc múlva?

Szívem?! Gondolhattam volna.. Olyan helyes, nem csodálom, hogy van barátnője.. Megint sírni támadt kedvem, de ezt viszont megpróbálom visszatartani legalább addig amíg el nem megy..

-Persze. Az iskolaudvarán találkozunk? Jó rendben. Szia!

-Figyelj Nora nekem mennem kell. Nem tudom mikor jövök.

-Rendben, szia - próbáltam minél hamarabb elköszönni, hogy ne tűnjön fel neki, hogy sírni fogok.
Utoljára még egy mosolyt küldtem felé. Ahogy láttam rajta feltűnt neki, hogy ez a mosoly egyáltalán nem volt igaz mosoly.

Végül inkább az ajtófelé vette az irányt elég sietősen. Majd távozott...