A jövőnk- Sope ff.

Part 1

Üdv! Min Yoongi vagyok, és a blogomat olvasod. A blogomban megtalálhatod, a híres Jung Hoseokot, az idolt. Ha valami idevezetett, akkor az valószínüleg az egyik hírdetésem, vagy barátom volt. De inkább az utóbbi. 

Ha nem baj, akkor először írnék magamról pár dolgot.

27 éves vagyok. (1993.03.09.) Daegu-ban születtem de most Dél-Kórea majdnem minden pontjában folytatom a "karrieremet". Kedvenc időtöltésem a blogírás mellet, az alvás és a fényképezés. Eredeti hajszínem a fekete, de gyakran festem. Fehér a kedvenc színem.

Ennyi elég is rólam. De mondjuk aki fanja, gondolom ismeri Hoseokot. De attól még írok pár olyan dolgot róla, amit muszály tudni ha jobban meg akarod ismerni.

1994. 02. 18.-án született. Azaz most 26 éves. Gwangju-ban született. 178 cm, és 59 kg. Kedvenc színe a zöld. 7 a szerencseszáma. Társasági ember. Benzino a példaképe. Nagyon érzékeny.             Mottója: "Ha nem dolgozol keményen, nem lesz jó eredmény." 

Remélem ez segített nektek! :)

-Amint befejeztem a blogomat fel is tettem a facebookra, twitterre, instagramra, és még más közösségi oldalakra.

Megnéztem az időt.- 23:18.

Azt a büdös! Holnap megyek dolgozni 8-ra és én még mindig fent vagyok?? Ááá gyorsan el kell mennem aludni.

                                                                               Másnap reggel 7.

Szokás szerint, megszólalt az ébresztőm, de szerencsére végre normális hangja van. beállítottam a Daydream c. számot. Így boldogabban kelek fel. Kihuppantam az ágyból, és felöltöztem, egy szimpla szürke melegítőbe. Ott a kávézóba úgy is át kell majd öltözni. Gyorsan elrendeztem magam a fürdőszobába, aztán elgondolkoztam hogy itthon egyek vagy majd ott. Aztán az utóbbi választás mellett döntöttem. Megmostam a fogamat, majd felkaptam a táskámat teli ruhákkal meg egy üveg mosószerrel, mivel hazafele, majd be kell ugranom a mosodába kimosni a ruháimat. A telefonom, meg a pénztárcám a zsebembe csúsztattam, majd elindultam a hotelból. Alig várom hogy elég pénzt összegyűjtsek, és aztán normális hotelt találjak. Vagy esetleg egy saját házam legyen. Aaaa bárcsak.

Odaértem, és Namjoon a munkatársam egy szoros öleléssel fogadott. 

-Yoongi! Végre jöttél munkába mi történt?

-Hogy érted hogy mi történt? Utaztam, házat kerestem, vagy esetleg egy jobb munkahelyet. De aztán rájöttem hogy nem tudnálak itthagyni titeket.- hazudtam. Megint.

-De édes vagy.-mosolyodott el.- Na de most munkára!

Nekikezdtünk, először csak 4-5 vásárló volt, ami nálunk teljesen normális, de aztán hirtelen jött vagy 10. Hihetetlenül gyorsan elkezdtünk dolgozni, de egyre több vásárló lett. Ami igazából jó, de nagyon elfáradtunk. Nem tudtuk hogy mire ez a nagy tömeg, aztán Taehyung a másik munkatársam megmutatta Hoseok Instagram postját ami szerint ide jön. EBBE a kávézóba.            Egy pillanatra leállt a szívem, mivel találkozok, SŐT kiszolgálhatok egy híres idolt! Mondhatjuk azt hogy ez a szerencse napom. A legszerencsésebb. 

Gyorsan összekapkodtam a rám bízott rendeléseket, nem is tudom miért,  hiszen így is úgy is egyre több vendég jön, és soha az életben nem végzek. Megnéztem a telefonomat, hogy mennyi az idő, de láttam hogy jött egy értesítés.

                                                        -J-Hope frissítette az instagram storyját-

Rákattintottam hogy megnézzem mi a fejlemény, aztán konkrétan szívrohamot kaptam.                   A kávézónk volt a képen. Majdnem sikítottam, de akkor Nam valószínüleg kihívta volna a rendőrséget. Szóval csak magamban szenvedtem. Aztán hallottam az ajtó nyitását, majd Ő bejött. A mi kávézónkba. A vérnyomásom legalább 135 volt. Majdnem elájultam, de Tae szólt hogy őrizzem meg a nyugalmamat és menjek köszönteni. Mielőtt még elindultam volna, észrevett. Pont engem. Elkezdett felém közeledni, de egy lány, nem is tudom kicsoda eléállt, és autogrammot és képet kért. Aztán már csak arra eszméltem fel, hogy az összes szék üres mivel mindenki Hoseok előtt állt hogy autogrammot, vagy képet kérjenek. Valaki kedvesebb volt, és ajándékot adott neki.         Mivel már senki nem kért semmit volt egy kis pihenőnk, szóval kimentünk a hátsó ajtón, hogy végre legyen egy kis nyugalmunk. Egyszer csak annyit hallok hogy valaki megszólal a hátam mögül.

-Yoongi. Igaz?