A jövőnk- Sope ff.

Part 4

                                                                             -Yoongi szemszöge-

Felkeltem teljesen magamtól,(milyen meglepetés) majd megnéztem az időt a telefonomon.:

                                                                                 -Reggel fél 9-

Csodálkoztam egy sort, hogy hogy sikerült ilyen korán kelnem, majd megnéztem az üzeneteimet.:

    Hoseokie~

-Szia, csak gondoltam hogy írok, hogy tegnap a mosoda nem volt nyitva, de nálam kimosattam a ruhákat. Oda raktam a fotelre őket. Remélem jobban vagy mire ezt olvasod!

Akaratlanul is, de elmosolyodtam, a kedves üzenetén. Aztán fél perccel utána rájöttem hogy mit is írt. JUNG HOSEOK KIMOSATTA AZ ÉN RUHÁIMAT? NÁLUK? Oké, ha nem lennék ágyban, már elájultam volna. Kidőltem volna az ágyban, de hallom hogy megcsörrent a telefonom.

   Hoseokie~ hív.

Gyorsan felvettem, és a legjobbat reméltem.

-Yoongi! Jobban vagy?

-Hát, úgy ahogy. De honnan tudtad hogy fenn vagyok?

-Láttam hogy elolvastad az üzenetemet.

-Oh. Tényleg, azt is be tudod állítani.

-Na örülök hogy jobban vagy. Figyelj gondolkodtam, és szerintem már illene megkérdeznem hogy leszünk-e barátok?

Az ütő megállt bennem. Az idol-crushom a barátom akar lenni? Pont nekem? Hogy én mekkora egy mázlista vagyok.. Legalább egy percre lefagytam. Se hang, se kép.

-Yooongiii?? Itt vagy? Az se baj ha nem akarsz a barátom lenni. Megértem.

-Persze!! Örömmel leszek a barátod!- na ez igen hülyén hangzott :) Sebaj remélem nem érti félre.

-Akkor jó.- szinte lehetett hallani a hangjában hogy vigyorgott. - Tudunk jövő héten találkozni valamikor?

-Nem tudom, a főnökömtől függ. Ő osztja a szabadságaimat. Felhívom ha végeztünk, és majd megírom jó?

-Nekem oké. Nekem mennem kell gyakorolni. Szia!

-Szia! Aztán ügyes legyél!

-Meglesz!

Aztán le is tette. Szinte még mindig nem tudom felfogni mi történt az előbb..  Hirtelen barátok lettünk, és megint találkozni fogunk? Ja igen, már ha a főnök megengedi hogy kivegyek jövőhéten egy szabadnapot. Fel is hívom.

                                                                       -Amint lezajlott a hívás-

Na, kiderült hogy jövőhét pénteken, alapból nem dolgoznék. Tök jó. Akkor ezt most gyorsan megírom Hoseoknak.

     Hoseokie~

-Hali! Jövőhét pénteken szabad vagyok.

-Okés, akkor délután 1 fele érted megyek majd. Addigra legyél kész.

-Várjvárjvárj.. Hova is akarsz vinni?

-Ja, csak hozzám.

-Mi? Miért megyünk hozzád?

-Majd meglátod. ;)

-Okééés kezdek félni :/

-Nyugi semmi ijesztő nem lesz :) 

-Remélem is .-.

-Na akkor jövőhét pénteken találkozunk! Addig is, remélem írsz.

-Fogok. :D

-Akkor, szia!

-Szia!

Oké, nem elég hogy találkozunk, de nála, és fogalmam sincs mit akar csinálni ott. Kezd egyre ijesztőbb lenni. Nem csak Hobi, hanem az egész szituáció... Mindegy, biztos csak ilyen tipikus fiús dolgokat akar csinálni.

Mivel még csak most keltem, és nem reggeliztem, ezért gyorsan felöltöztem, és leugrottam  a büfébe. Amint leértem, láttam egy táblát, hogy zárva van mert kifogytak. Rohadt jó. Most el kell mennem a pékségbe. Mondjuk nem olyan nagy tragédia, mivel csak úgy 10 percre van sétálva innen. Elindultam, majd kb félúton eszembe jutott hogy nem hoztam pénztárcát. Na, ez nem az én napom lesz. Visszafutottam a pénztárcámért, a szobámba majd inkább felkaptam a telefonomat is, nehogy valamire kelljen én meg itthon hagyom még a végén. Újra elindultam, majd végre megérkeztem a pékséghez. Bementem, majd olyat láttam amit életembe nem akartam élőbe látni. Hoseok csókolózik a barátnőjével. Élőben. Hirtelen, egy nagy adag könnyzuhatag ömlött ki a szemcsatornáimból. Miért sírok? Barátnője van. Boldognak kéne lennem, mivel ő is boldog. De nem tudok. Egyszerűen csak lefagytam és sírtam mint egy kisgyerek. Mit tegyek? Elmegyek. Eltűnök ebből a városból. Úgy se fog ő engem szeretni. Soha az életben. Kifutottam a pékségből, egyenesen a hotelhoz. Amint beértem szóltam a portásnak hogy elmegyek, szóval eladhatják a szobát. Felfutottam a szobámba, majd összepakoltam, még mindig sírva. Fogtam a bőröndjeimet, majd lementem a portáshoz hogy visszaadjam a kulcsokat. Éppen elhagytam volna a hotelt, de megcsörrent a telefonom.:

  Namjooniee~

Nem akartam felvenni, de biztos valami van ott a munkában, szóval inkább felvettem.:

-Yoongi szia.

-Sz-sz-ia..-szipogtam.

-Be tud- várj te sírsz?

-Nem, nem sírok.. Na miért hívtál sietek hogy elérjem a buszomat.

-Hova mész?

-Még nem tudom. Messze. A legmesszebb ettől az egész helytől.

-Yoongi mi történt?

-Tökmindegy az. Kilépek. Elmentem. Szia.

-Yoongi ne merj- nem tudta befejezni a mondatot. Ráraktam a telefont.

Gyorsan elfutottam a legközelebbi buszmegállóhoz, hogy minél előbb el tudjak menni. Megnéztem a legközelebbi járatot ami 20 perc múlva jön. Mivel nem akartam megvárni, inkább hívtam egy taxit. Úgy kb 5 perc alatt meg is érkezett. Beszálltam mire a sofőr megkérdezte hova szeretnék menni.

-Daegu-ba. A szülővárosomba.

-Várj. Yoongi?

-Te? TE?