A jövőnk- Sope ff.

Part 6

"-Üdv, Yoongi."

-Hoseok?? Mi a francokat keresel itt?

-Miért, nem lehetek itt?

-Nem akarlak látni... Légyszíves menj innen!

-De... Mi rosszat tettem?

-Csak menj... Kérlek.

-Hát.. Ha ennyire akarod.. Szia.

Szomorúan rámnézett, majd lassan elsétált. Namjoon úgy nézett rám, mintha életem hibáját követtem volna el. Lehetséges.

-Mostmeg mi a fenéért küldted el??

-Minek hoztad ide?

-Nem én hoztam, magától jött!!

-Tessék?

-Szerinted ha felhívod azzal, hogy úgy csinálsz mintha a barátod lenne, majd közlöd vele hogy bajban vagy, konkrétan ELRABOLT A TOXIKUS EXED, szerinted nem jön ide hogy megvédjen? Nem veszed észre magad?

-De...  Áááá bocsánatot kell tőle kérnem.

-Pontosan!

-Felhívhatom a telódról? Az enyémből kitöröltem.

-Most komolyan? Miért törölted ki elsősorban?

-Majd elmagyarázom... Naa légyszi jóvá kell tennem!

-Jó rendben tessék.- elővette a telefonját majd odanyújtotta nekem.

-Kösziii.- gyorsan beütöttem a telefonszámát, majd megnyomtam a hívás gombot- Gyerüünk vedd fel légyszii.

                 /Hívásban/

-Tessék, Jung Hoseok?

-Hobi! Kérlek bocsáss meg nekem!! Nem gondoltam komolyan!!

-Yoongi? Várjvárj.. Először is semmi baj, megesik. Másodszorra: Miért más telefonjáról hívsz amikor megadtam a számom?

-Kitöröltem?- mondtam kínosan.- És biztos minden ok?

-Persze, de mi a fenéért törölted ki a számom?

-... Ezt élőbe majd ha lehet..

-Akkor.. Hol szeretnél találkozni?

-A kávézónkban holnap délelőtt 11 jó?

-Nekem oké.

-Deee... Akkor most nem haragszol? Biztos?

-Miért haragudnék? Csak egy kicsit szomorú vagyok..

-Tényleg sajnálom.. Néha elég hülyén viselkedek..

-Vettem észre.- nevetett a vonal másik oldalán.- Na de dolgom van, akkor holnap találkozunk. Szia!

-Szia!

              /Hívás vége/

-Akkor most letisztáztátok?- nézett rám Namjoon felvont szemöldökkel

-Igen azthiszem. De még van megbeszélnivalónk.

-Igen az nekünk is van. Mi van köztetek?

-Tessék?

-Láthatólag, biztos hogy nem csak barátok vagytok!

-Deee csak barátok vagyunk..- mondtam, majd motyogtam egy "sajnos"-t az orrom alatt.

-Tessék? Szóval te szereted? - nézett rám perverz arccal.

-Dehogyis! Nem!

-ÁÁÁÁÁ neeem, véletlenül se csókólnád meg?- kérdezte még mindig perverz arccal