A jövőnk- Sope ff.

Part 3

"Yoongi. Yoongi, kelj fel, nyitva hagytad az ajtót."

Arra keltem fel hogy Hoseok rázogatja a vállamat, hogy keljek már fel. TESSÉK?

-Mennyi az idő? Mit keresel itt?

-Hát, mivel négyre beszéltük meg nálad az interjút, ittvagyok. 

-Egy pillanatot kérek... Lezuhanyzok, meg felöltözök. Megvársz?

-Persze. -vigyorgott. Hogy lehet valaki ilyen rohadt aranyos? Mármint.. Jimin óta senkim se volt... Most igazán jól jönne egy párkapcsolat.. ÁÁÁÁ mit is gondolok!! Ő Jung Hoseok!! A Jung Hoseok!! Kizárt hogy velem összejönne.

Gyorsan lezuhanyoztam, kijöttem a zuhanyzóból, mire rájöttem hogy nincs bent törülközőm... Se ruhám... A picsába...

-Hoseok... Megkérhetlek valamire?- kiabáltam ki a fürdőből.

-Persze mi kell? - kiabált vissza.

-Az van, hogy nem hoztam be törülközőt. Se ruhát.. Kérlek hozz  az ágyneműtartómból törülközőt, a szekrényemből pedig ruhát!

-Ejhha szép első benyomás. -lehetett hallani a hangjába hogy vigyorgott. 

-Tudom. Csak én lehetek ennyire szerencsétlen. -vigyorogtam magamban.

Kopogott a fürdőajtón, mire én a zuhanyfüggöny mögé elbújva mondtam hogy dobja be a cuccokat. Bedobta, mire fénygyorsasággal törülköztem meg, majd öltöztem fel. Amint kijöttem a fürdőszobából annyit láttam hogy Hoseok kidőlt a kanapén. JUNG HOSEOK ELALUDT A KANAPÉMON. AZ ÉN HOTELSZOBÁMBAN. MIBE KEVEREDTEM BELE.... Betakartam egy pléddel mert gondoltam hogy ez egy aranyos kis filmjelenetre hasonlít, de mielőtt még elmentem volna motyogott valamit álmában. Sajnos nem értettem, ezért inkább hagytam a fenébe. Leültem az ágyamra, hogy megvárjam hogy felkeljen, de egyszer csak annyit éreztem hogy eldőlök az ágyon.

-Yooooongiiiii. Yoooooongiiii, kelj feeel. 

-Mi? Mi történt?

-4 órára jöttem ahogy megbeszéltük. - Óh.. Szóval csak egy álom volt.. Szuper..

-Persze persze... Bocsi de nem érzem magam valami jól.. Mikor tudunk legközelebb esetleg.. Találkozni?

-Mi a baj? -nyúlt a homlokomhoz- Nem vagy lázas... Fáj a fejed, hasad, vagy mi a bajod? Hozhatok valamit? Gyógyszer, kaja, ital, akármi?

-Hoseok cuki vagy, de nem kell semmi.- mosolyogtam- talán ha pihenek picit jobban leszek.

-Itt maradok.

-Tessék? Nem-nem nem kell itt maradnod!

-De, biztosítom hogy pihensz. Ja és hogy zárva van az ajtód.

-Jó, de mi a fenét akarsz csinálni?

-Kell valami házimunkát végezned? Mosás vagy valami?

-Hát igen, ki kéne mosni a ruháimat.. De majd holnap elviszem őket a mosodába. Ne fáradj. Menj haza és pihenj. Neked is kijár.

-Jajjmár van egy hetem még. Nem kéne szólni a munkatársaidnak hogy nem dolgozol mostanában?

-Jójó.. Nem, egyébként ezen a héten én is szabad vagyok.

-Akkor most fogom a koszos ruháidat, és kimosatom őket. Te meg itt maradsz, és pihensz. Érted?

-Okéés felfogtam. 

-Na hol vannak a koszos ruháid?

-Ott. - mutattam a szoba másik végében lévő kosárra, tele ruhákkal.

-Rendben. Na most aludjál. Elviszem a kulcsaidat jó? Csak hogy ne keljen felkelned ha visszajönnék.

-Vidd nyugodtan.. De aztán hozd is vissza!

-Okééés. Na mentem.- kapta fel a kosarat.- Nemsokára jövök!

Amint kilépett az ajtón felültem az ágyon, és elgondolkoztam. JUNG KIBECSESZETT HOSEOK ELVISZI KIMOSNI A RUHÁIMAT??? KOMOLYAN??? Mekkora egy lúzer vagyok hogy elküldtem kimosatni vele a ruháimat mert "beteg vagyok".. Ahjj.. De legalább nem kell aggódnom az interjú miatt. Visszafeküdtem, az ágyba, majd lassacskán elaludtam.

                                                                     -Hoseok szemszöge-

Elvittem Yoongi ruháit kimosatni, de sajnos karbantartás miatt a mosoda zárva volt. Na most mit csináljak. Csak nem mehetek vissza koszos ruhákkal... MEGVAN!! Elviszem ezeket hozzám kimosatni! Tökéletes terv. Felhívtam a menedzsert, hogy fuvarozzon a házamhoz, mivel fontos dolgom van. Vagyis, csak szerintem fontos. Mivel a menedzser nem örült amikor látta hogy nálam van egy kosár koszos ruha.

-Neked ez meg minek? Megint ruhákat lopkodsz?

-Mi az hogy megint? És nem lopkodom! Egyik barátomé aki hotelben lakik és a mosoda zárva van!

-És ő miért nem tudja kimosni?

-Mert beteg. Megígértem neki hogy kimosom!

-Kitalálom. Fiú?

-Az téged ne érdekeljen! Csak vigyél már oda!

Elindultunk, és úgy-ahogy 20 perc alatt odaértünk a házamhoz. Megkértem a szobalányt hogy vigye be és mossa ki, és utána szárítsa is meg a ruhákat. Úgy 1 óra alatt meg is voltunk, nagy nehezen, de végre. Visszaraktam a ruhákat a kosárba és már be is raktam a kocsiba, és szóltam a menedzseremnek hogy vigyen az xxxxxx nevű hotelba. Fix 20 perc volt a visszaút is, mivel a mosoda nincs messze a hoteltól. Kivettem a kocsiból a ruhákat mire menedzser-hyung megszólalt:

-Aztán ügyesen a fiúdnál!

-De nem a fiúúúmmm!!

-Persze persze.. Szia!

-Szia.

Felmentem a szobájába hogy visszaadjam a ruhákat, mivel csak nem lophatok el őket, de bementem és egy alvó Yoongi fogadott. Úgy nézett ki mint egy ártatlan kiscica. Aranyos. AAAAAAAA Hoseok miket is gondolsz nem randizhatsz amíg idol vagy!! Főleg hogy nem is tudhatom hogy a fiúkat szereti-e... Letettem a ruhákat, mellé a kulcsot, és elmentem. Lementem, de szerencsémre menedzser-hyung nem ment el.

-Na? Kidobott?

-Mi? Dehogyis engem senki sem dobna ki! Elaludt.

-Ja persze persze. Na szállj be haza viszlek.

Vajon van nála esélyem? Lehet hogy kedvel engem? Ki tudja... Apropó kell neki szólnom hogy folytassa a blogját. Ha nem is interjúval, de valahogy segítek neki. Végülis, rólam szól.