Problémák.

27 2 20
                                    

Harper szemszöge:

Mikor elmondtam a ma történteket anya felkereste Mabel-t.

- A helyzet rosszabb mint gondoltam. Ezt a Fabio-t hamar meg kell találni. Nem tudod hogy merre lehet? - Kérdezte tőlem.

- Nem tudom.

- Esetleg mondott neked valamit mielőtt elment? - Faggatot tovább.

- Azt mondta hogy annyi időt pazarolni rád, egy selejtesklónra, egy hibás másolatra. Szánalmas az egész. Ezután elrepült. - Válaszoltam.

- Tartok tőle valamire készülni fog ezután. Jobb lesz figyelni. - Állapította meg.

- Mi lesz Diana-val? - Kérdeztem.

- Az alapján amit elmondtál illetve figyelembe véve a kés leírását Diana a Zenithen van. Az a dimenziók közepe, onnan származik majd hogy nem az összes dimenzió mint ez a dimenzió is. Ha ott van akkor már rég visszaküldték őt. - Magyarázta.

- Rendben.

- Esetleg van még kérdésed gyermek?

- Diana nem emlékezet a tegnapra. Te csináltál vele valamit?

- Tény hogy találkoztam vele és majd megint úgy lesz.

- Miért? - Kérdeztem.

- Az emberek nem tudhatják hogy mik történnek valójában. Elsőre Fabio-ról nem tudhatot Diana Wilkins. Most azt kell elfelejtenie hogy hol volt illeti hogy te ki vagy valójában. A te érdekedben van ez. - Válaszolta.

Diana szemszöge:

Reggel felkeltem az ébresztőmre. Nem hittem volna hogy a tegnap után képes leszek aludni. Ki kell derítenem hogy mik folynak körülöttem, mikbe keveredtem. Van az a Fabio, más dimenziók, Harper. Vele majd beszélnem kell.

A tükör elé álltam de amit láttam arra felsikítottam!

- A hajam! - Az egész fehér volt.

- Mi a fehér fene ez?! - Megszagoltam de nem festék volt.

- Megőszülök? Mi ez? - Simítottam végig a hajamat és minden húzásnál újra szőke lett. Mi a?

- Diana, mi a baj?! - Jött fel az anyám mire újra szőke lettem.

- Én csak... Csak megláttam egy pókot. Igen, egy pókot! Azt láttam. - Találtam ki.

Végül elkészültem és elindultam a suliba. Mikor kiléptem egy ismeretlen nővel találtam szemben magam.

- Helló kedves.

- Ki maga? - Kérdeztem gyanakodva.

- Nem kell félned. Ami lesz az nem fog fájni. - Válaszolta és a keze izzani kezdett és felém közeledet.

- Na azt nem hiszem. - Elfutottam gyorsan de a semmiből újra előbukkant és minden olyan gyorsan történt.

Azt tudom hogy a fejemet fogta mire én azt a valamit visszavezettem belé evvel kiütve. Ezután szedtem a lábam és meg sem álltam.

- Na jó, ez furcsa volt. Ki volt ez? Mit akart? Tényleg a suliig futottam kimerülés nélkül? Meg kell találnom Harper-t! - Elkezdtem keresni őt.

Végül a szekrényénél találtam őt aminek az ajtaját előtte vágtam be.

- Helló, rémlik hogy avval a madáral ott hagytatok egy másik dimenzióban? Elmondom mi lesz. Szünetben amit kérdezek arra válaszolsz őszintén. Világos?

Mágia köztük Where stories live. Discover now