Mágia köztük

Kimerültség.

Diana szemszöge:

- Két hét szobafogság! El tudod ezt hinni? Ne válaszolj, költöi kérdés ez. Valahogy majd jelezve lesz. De akkor is! Ez nem fair! - Panaszkodtam Harper-nek a suliba bemenet.

- Hajh, mindegy. Most az a fontos hogy este kiosontam és megoldottam a dolgokat. A kést megtaláltam egy másik dimenzióban és ezután mint kiderült mégis tudom magamat klónozni. Habár mégsem olyan mint én de arra jó volt hogy megoldjak mindent. Bevált, így a portálok egy másik barlangban vannak jelenleg varázsmezőkel lezárva amíg ki nem találunk valamit.

- Egész este fent voltál? - Kérdezte.

- Szó mint szó "haaa" (ez ásítás akar lenni csak nem tudom hogy mutassam!) hulla vagyok.  Kifejezés ez is. Lehet inkább egy klónt küldök be helyettem. Legalább nem lennél egyedül. - Erre a kijelentésemre azonnal észbe kaptam.

- Mármint nem úgy értem hogy nem vagy igazi! Igazi ember vagy, egy másik igaza. Vagyis inkább... Vagyis... Argh! Én és a nagy szám! Bocsi. Fáradtan hülyeséget mondok. - Szabadkoztam.

- Én egy klón vagyok. Nincs miért bocsánatot kérned ami igaz.

- De akkor sem kellett volna ezt mondanom. Ez azért másnak bántó tud lenni. Mármint ha lenne másik ilyen is. Már megint kezdem! Inkább üss le.

- Ez kifejezés?

- Igen, az. Az anyád hogy nem tanította meg hogy mik a kifejezések?

- Nem tanította. - Felelte.

- Úgy értem hogy... Nem érdekes. Csak kezdjük már el a sulit hogy aztán otthon ledöljek. Ha nem lenne bünti akkor sem mennék sehová.

Írói szemszög:

Eközben egy kínai étterem mögött nem más volt ott mint a szárnyaszeget Fabio. Várt valamire. Hátul egy alkalmazott a szemetet vitte ki és azután bújt elő. Miközben haladt egy hangra lehetet felfigyelni. Fabio gyomra korgot. A kukába nyúlt étel reményébe.

- Ez megalázó! Egykoron a harag angyala voltam, dimenziók közt haladtam át, az emberek féltek tőlem. A harag angyaltól! Most itt vagyok és kukázok. Minden tönkrement! Csak ne lett volna az a lány. Egy nap fordul a kocka és ő lesz a földön. Míg én? Én felette tornyosodok és engem látt utoljára. - Fogadta ezt meg.

Harper szemszöge:

Elkezdődött az első óra, figyeltünk az óra anyagára. Illetve akik figyeltek. Diana mellettem ült. Így láttam hogy nem nagyon figyel ő. Már-már elalszik.

Úgy gondoltam hogy itt a helye magam dönteni erről ahogy javasolta már. Kikéreckedtem vele a mosdóba hogy meg tudjam hogy mi van vele.

- Hé... Kösz a mentést. - Mondta.

- Miért vagy ennyire fáradt? Az ember akár három napig is bírja alvás nélkül. - Kérdeztem.

- Emlékszel? Mondtam hogy más dimenzióban is voltam. A más dimenziókban... Másként telik az idő. Nagyon... Másként. Negyedik napja hogy...

- Diana? - Ráztam fel őt.

- Hogy nem alszok! - Tért magához.

- Miért?

- Az egyik portálon át megtaláltam a kést és ezután a többi dimenzión át kezdtem menni. Volt ami veszélyes, volt amiben segítenem kellett, volt egy amiben el is fogtak. Hosszadalmas procedura volt az egész meló. Lehet... túlvállaltam... magam. - Bágyadt el újra mire újra felráztam.

- Nem fog menni! A nap nem fog menni. De felkészültem erre.

Ekkor fehéren izzót és lett belőle mégegy ott.